Ma már szinte mindenki számolja a pénzt. Sokan csak azért dolgoznak, hogy ki tudják fizetni az alap dolgokat, ezért teljesen érthető, ha valaki próbál spórolni, ahol tud.
Van azonban az a pont, amikor a takarékosság átcsúszik kóros filléreskedésbe. Ilyenkor leginkább a gyerekek szívják meg, akiknek együtt kell élniük ezzel.
1. történet
Amikor apám beköltözött az új lakásába, ingyenes bemutatót kért egy mosogató alá szerelhető vízszűrő rendszerhez.
Az ügynök a demó során használt egy szappant, amit ott is hagyott.
Apám ezután még négy másik céget hívott, szintén csak az ingyenes bemutató miatt, hogy újabb és újabb szappanokat szerezzen. A szűrőrendszert soha nem akarta megvenni, esze ágában sem volt.
Ilyen trükköket folyamatosan csinál, és ahogy öregszik, egyre durvábban.
Mostanra beletörődtem, hogy ő egyszerűen ilyen, ezen már nem fog változtatni.
2. történet
Apám úgy vigyáz a papírtörlőre, mintha aranyból lenne.
Most 21 éves vagyok, de még mindig elvárja, hogy engedélyt kérjek, mielőtt letépek egy darabot, mert szerinte pazarlás. Gyerekként komolyan hittem, hogy egy guriga vagy száz dollárba kerül, annyira rá volt feszülve.
Annyira olcsójános, hogy végül többet költ. Mindig a legócskább cuccokat veszi, amik aztán hamar tönkremennek.
Egy nap a barátnőmmel voltunk nála, amikor véletlenül kiborítottam egy egész gallon tejet. A barátnőm felkapott egy teljes guriga papírtörlőt, és szó szerint az egészet elhasználta, hogy feltakarítsa.
Már attól bűntudatom volt, hogy segítettem neki. Aztán apám észrevette, hogy egy egész guriga eltűnt.
Nem kiabált, túl udvarias ahhoz, hogy jelenetet rendezzen a barátnőm előtt, de az arcán minden rajta volt. Fájdalom, düh, csalódottság, mindez egyetlen papírtörlő-guriga miatt.
3. történet
Az apák néha egészen elképesztőek. Az enyém például gyűlöli, ha áramért kell fizetni, ezért egész évben kint szárítja a ruháit, még fagyban is.
Ha kitakarítottuk a szobánkat, mindig átnézte a kukát. Aprót, visszaváltható üvegeket, bármit keresett, amit szerinte kár lett volna kidobni.
A benzinre is betegesen spórol. Ültem már mellette az anyósülésen, miközben fél órán át autózott körbe a városban, csak hogy találjon pár centtel olcsóbb benzint.
Lejtőn rendszeresen üresbe tette a kocsit, kinyitotta az ajtót, és a lábával lökte az autót, mert úgy gondolta, így kevesebb üzemanyagot használ.
Egyszer a Burger Kingben nem engedte, hogy hamburgert rendeljek, mert szerinte túl drága volt, úgyhogy csak chicken fries-t vehettem.
4. történet
Apám teljesen kihasználta egy bútorbolt visszavételi szabályzatát.
Egyszer visszavitt egy kerti bútorgarnitúrát, amit legalább nyolc éven át használtunk. A cucc teljesen leharcolt volt, kifakult a napon, több elem szét is tört.
A bútorbolt ennek ellenére gond nélkül visszavette. Apám olyan visszatérítést kapott, amiből majdnem kijött egy vadonatúj teraszbútor szett.
Nehéz volt felfogni, de ő iszonyúan elégedett volt magával.
5. történet
Miközben a szüleim luxusban éltek, nekem alig maradt valami.
Amikor a nagymamám meghalt, csendben lenyúlták az örökséget, amit nekem szánt. Minden évben kapok tőlük egy 10000 forintos tescós ajándékkártyát, és ennyi. Annyira le vagyok égve, hogy saját telefonom sincs.
Közben ők évente több luxusautót vesznek, és simán leugranak a Maldív-szigetekre, mintha csak a szomszéd városba mennének.
Aztán egyszer fordult a kocka. Épp hajóúton voltak, amikor kaptam egy levelet. A borítékra rá volt írva: „Ne nyisd ki, ha ők ott vannak.”
Körbenéztem, senki nem volt a közelben, úgyhogy rögtön feltéptem és olvasni kezdtem.
„Marika, én vagyok az igazi apád. Évek óta próbállak megtalálni. A nagymamád egy nagyobb örökséget hagyott rád, és én ez idő alatt azon dolgoztam, hogy visszaszerezd. Találkozz velem a levélben megadott címen. Itt az idő, hogy megkapd, ami a tiéd, és végre megváltozzon az életed.”
