Nem is olyan régen még ritkaságnak számított a tömeges elhízás. Ha megnézed a régi családi fotókat, iskolai képeket vagy a 70-es évekből származó strandfelvételeket, feltűnik, hogy az emberek többsége karcsúbbnak és mozgékonyabbnak látszott.
Ez nem azért volt, mert mindenki csodadiétát követett, vagy vasfegyelme volt. A különbséget inkább az adta, ahogy a mindennapok működtek. A környezet több mozgást, egyszerűbb étkezést és kiszámíthatóbb ritmust hozott magával.
1. A mozgás a nap része volt
A 70-es években sok családnak egy autója volt, vagy egy sem. Iskolába, munkába, boltba, a barátokhoz gyakran gyalog mentek.
Nem edzésnek hívták, hanem közlekedésnek. Egy átlagos napban benne volt a séta otthontól a buszig, a busztól a munkahelyig, onnan a boltba, majd haza. Ez könnyen kiadott több kilométert, anélkül, hogy bárki számolgatta volna.
A gyerekek is sokat voltak kint. Gyalog mentek iskolába, fociztak, rohangáltak a játszótéren, majd ugyanúgy hazasétáltak. A mozgás folyamatos volt, és természetesnek számított.
2. Egyszerűbb, kevésbé feldolgozott ételek kerültek az asztalra
A hűtő és a kamra nem volt tele erősen feldolgozott élelmiszerekkel. Sok étel alapanyagokból készült, zöldségből, tojásból, húsból, tejből, gyümölcsből.
A főzés otthon történt, és időt kért. Mosás, pucolás, szeletelés, keverés, mosogatás. Már az előkészítés is több mozgást jelentett.
Általában igaz volt, hogy:
-a cukrot kevesebbet használták,
-a zsírok kevésbé voltak finomítottak,
-az adagok kisebbek voltak,
-az evés inkább az éhségről szólt, nem az unalomról vagy a feszültségről.
3. Az étkezésnek megvolt a ritmusa
Sokan tartották a napi három étkezést: reggeli, ebéd, vacsora.
A két étkezés közötti nassolás nem volt mindennapos. Az automaták, az állandó nasik, a pénztár melletti édességek nem jelentek meg minden sarkon. A szervezet megszokta, mikor jön az étel, és a kettő között pihenhetett.
4. Kisebb adagok voltak az alap
-A cukros üdítők kisebb kiszerelésben jöttek.
-A tányérra szedett étel nem tornyosult.
-Nem voltak nagyított, extraméretű opciók mindenből.
-Az étel célja az volt, hogy tápláljon, ne hogy túl sok legyen.
5. A képernyők nem vitték el a napot
A tévének műsorrendje volt. Amikor vége lett egy adásnak, sokan egyszerűen kikapcsolták.
A gyerekek megnéztek egy műsort, aztán mentek ki játszani. Enni az asztalnál ettek, képernyő nélkül. Ma sokan napi 10 órát is kijelzőt néznek, akkoriban ez jóval kevesebb volt.
6. A stresszt ritkábban kezelték evéssel
Nem érkeztek folyamatosan értesítések, hírek, figyelmeztetések. A stressz akkor is létezett, csak nem volt állandó háttérzaj.
Ha valaki feszültebb volt, gyakran sétált, beszélgetett, vagy csinált valami kézzelfogható dolgot otthon. Az alvás sokaknál rendezettebb volt, ami önmagában segíthet az étvágy és az energiaszint szabályozásában.
7. A munka több mozgással járt
Még az irodai munka is több lépéssel járt. Sokat járkáltak, lépcsőztek, papírokat vittek, ügyet intéztek személyesen. A fizikai munka aránya is magasabb volt, így a mozgás sokaknak beépült a munkanapba.
8. Az unalom inkább mozdított, mint leültetett
Nem volt zsebben hordott képernyő. Ha valaki unatkozott, kiment, átugrott valakihez, vagy keresett elfoglaltságot.
Az unalom gyakrabban jelentett mozgást, és ritkábban ücsörgést.
Amit sokan nem szeretnek kimondani
A 70-es években az emberek nem voltak „fegyelmezettebbek”. Egyszerűen olyan környezetben éltek, ami magától is segítette az egyensúlyt.
Ma sok minden az ülésről, a folyamatos evésről és a végtelen képernyőidőről szól, a test pedig alkalmazkodik ehhez.
Mit lehet átvenni ma is
Nem kell úgy élni, mint 1975-ben, de pár szokás ma is sokat számíthat:
-sétálj többet, amikor csak lehet,
-főzz otthon egyszerű alapanyagokból,
-csökkentsd az állandó nassolást,
-használj kisebb tányért,
-étkezés közben tedd félre a képernyőket,
-tegyél rendet az alvás körül,
-állj fel gyakrabban, mozogj napközben,
-tölts több időt a szabadban.
A testnek nem szélsőséges diétákra van szüksége. Sokkal jobban működik, ha olyan szokások veszik körül, amelyek támogatják a természetes ritmust.
A régi fotókon látható „átlagos” fizikai forma nem tökéletességből vagy szerencsés genetikából jött. Inkább egy olyan életmódból, ami több mozgást, kevesebb feldolgozott ételt és kevesebb ülő időt jelentett. Ha ebből visszahozol néhány elemet, az ma is érezhető változást adhat.
