Egy furcsa „valami” a kertben könnyen felkelti az ember figyelmét. Néha egy kemény, barnás, habos felszínű csomó tapad a kerítésoszlopra vagy egy ágra. Első ránézésre gyanúsnak tűnhet, ezért sokan rögtön leszednék. Mielőtt azonban lekaparnád, érdemes megnézni, mi is valójában.
A kertben rengeteg rovar él, és sokuk meglepően okos módszerekkel gondoskodik az utódairól. Ez a különös barna képlet nagy eséllyel egy imádkozósáska petetokja, más néven ootheca. Kicsi, mégis fontos része az imádkozósáska életciklusának. Emiatt sokszor jobb, ha békén hagyod.
1. A „habos” barna csomó, amitől sokan megtorpannak
Az imádkozósáska petetokja azért zavarba ejtő, mert nem hasonlít egy szokásos fészekre. Többnyire világosbarna vagy barnás, a felülete érdes és habszerű. Emiatt könnyű összekeverni egy darázsfészekkel vagy valamilyen gombás kinövéssel.
A mérete általában 2,5-5 centi hosszú, és nagyjából 1-1,5 centi széles. Gyakran gallyra, szárra, kerítésoszlopra vagy más stabil felületre „ragasztja” a nőstény. A furcsa textúra nem véletlen, mert ez a tok védi a fejlődő petéket a hidegtől és a ragadozóktól.
2. Ki rakja oda, és miért jó, ha itt van?
Az imádkozósáska hosszú testéről és jellegzetesen összezárt mellső lábairól ismert. Ezekkel a fogólábakkal kapja el a zsákmányt. Ráadásul hatékony ragadozó, mert legyeket, tücsköket, hernyókat és sok más kerti rovart is elfogyaszt.
Sokan ezért szeretik a kertekben, mivel természetes módon csökkenti a kártevők számát. Ha felismered a petetokot, máris könnyebb megérteni, hogyan indul egy új nemzedék.
3. Milyen az ootheca, és hogyan készül?
A nőstény párzás után, nyár végén vagy ősszel rakja le a petéit. Először egy habos váladékot nyom ki, ami gyorsan megszilárdul. Ebből lesz a kemény, tartós tok, ami körbezárja a petéket.
A petetok többnyire hosszúkás, és finom bordák is látszanak rajta. Belül több rekesz található, ezekben ülnek a peték. Tapintásra kemény, de enyhén szivacsos hatású. Pont ettől bírja ki a telet.
4. Hol szokott előkerülni a kertben?
Leggyakrabban olyan helyeken jelenik meg, ahol egyszerre van védelem és álcázás. Ilyen például egy bokor belseje, sűrű növényzet, faág, vagy egy kerítésoszlop naposabb oldala. A nőstény nem véletlenül választ ilyen pontot.
Amikor a kicsik kikelnek, gyorsan táplálékra van szükségük. Ezért előnyös, ha a közelben sok apró rovar mozog. A jól megválasztott hely növeli a túlélési esélyüket.
5. Veszélyes? Miért jobb, ha nem piszkálod?
Ez a képlet nem veszélyes sem emberre, sem háziállatra. Ráadásul gyakran azt jelzi, hogy a kert élővilága rendben működik.
Ha letöröd vagy lekaparod, megszakítod egy hasznos rovar szaporodását. Mivel az imádkozósáska sok kártevőt elkap, a petetok meghagyása hosszabb távon a kertednek is kedvez. Ha nincs útban, és nem fog megsérülni, hagyd a helyén.
6. Mi van belül, és meddig marad ott?
A tokban sok petét találni, gyakran több tucatot, akár ennél többet is. A burkolat óvja őket a hidegtől, a kiszáradástól és a támadóktól. Közben a fejlődés lelassul, majd tavasszal újra felgyorsul.
Amint melegebbre fordul az idő, a kicsik kibújnak. Apró, halvány színű imádkozósáskák jelennek meg, és szinte azonnal vadászni kezdenek. Ezután szétszélednek a növények között.
7. Mikor kelnek ki, és mire számíts?
A kelés többnyire tavasszal történik, amikor már tartósan enyhe az idő. Ez azért praktikus, mert ilyenkor több a zsákmány, például levéltetvek és más apró rovarok.
Ha szerencséd van, láthatod is a folyamatot. Rövid ideig tart, viszont látványos, mert egyszerre sok apróság bújik elő, majd gyorsan eltűnnek a növényzetben.
8. Át lehet helyezni úgy, hogy ne sérüljön?
Ha a petetok forgalmas helyre került, és biztosan le fogják verni, óvatosan átteheted. Válassz védett pontot, például egy sűrű bokrot vagy egy szélvédett kerti sarkot.
Ne kapard le a felületről. Inkább vágd le azt a gallyat vagy részt, amihez rögzül. Ezután rögzítsd függőleges helyzetben egy puha kötözővel. Így nagyobb eséllyel marad ép, és a kicsik is ki tudnak kelni.
9. Miért örülnek neki a kertészek?
Az imádkozósáskákat sokan kedvelik, mert természetes „kártevő-ritkítók”. Segítenek kordában tartani több növénykárosító rovart, ezért kevesebb vegyszerre lehet szükség.
Emellett érdekes megfigyelni őket. Lassan mozognak, néha úgy ringanak, mint egy levél a szélben. Ettől egyszerre feltűnőek és jól rejtőzködők.
10. Mivel szokták összekeverni?
A petetokot gyakran nézik darázsfészeknek. A darázsfészek viszont papírszerű, és sokszor sejtes szerkezete is látszik. Gombás képződményeknél pedig a felület többnyire puhább, egyenetlenebb, és nem ilyen „habos-kemény”.
Az ootheca ezzel szemben tömör, hosszúkás, finoman bordázott, és szilárdan odatapad a felülethez. Ha ezeket a jeleket figyeled, kisebb az esélye, hogy véletlenül eltávolítasz valami hasznosat.
11. Meglepő leletből kis kertészeti tanulás
Egy elsőre kellemetlennek tűnő találat könnyen lehet jó megfigyelési lehetőség. Ha van gyerek a családban, különösen izgalmas lehet követni, meddig marad a tok a helyén, és mikor kelnek ki a kicsik.
Akár fel is jegyezheted a dátumokat, vagy készíthetsz pár fotót a változásokról. Így a kertben talált furcsa barna csomóból egyszerű, kézzelfogható természetismeret lesz.
