Telex: Távozik a politikából az a miniszter, aki éveken át növekedést ígért, de az eredmények elmaradtak
Visszavonul a politikától Nagy Márton, a leköszönő nemzetgazdasági miniszter, ezt maga is megerősítette, miután a Facebook-oldala is eltűnt. Amikor miniszter lett, sokan komoly tudású gazdasági emberként beszéltek róla. Korábban a magyar gazdaság egyik legerősebb háttérembereként írt róla a sajtó. A Magyar Nemzeti Banknál 18 évet töltött, és azok közé tartozott, akik Matolcsy György 2013-as érkezése után is a helyükön maradtak. Sőt, 2015-ben, még negyvenéves kora előtt az MNB alelnöke lett. A kormány akkor azt várta tőle, hogy új lendületet ad a magyar gazdaságnak.
A főnökei tehetséges és felkészült szakembernek tartották, de sokan törtető emberként is ismerték. Több helyen megjelent róla, hogy gyors előremenetelét kemény belső harcok is kísérték. Ismerősei szerint már korábban is jó kapcsolatai voltak politikai körökben, például Rogán Antallal, de igazán a jegybankból való távozása után került közel a politikai központhoz. Sok találgatás volt arról, miért romlott meg a viszonya Matolcsyval. Egy 2024-es XVIII. kerületi fórumon azt mondta, a koronavírus-válság kezeléséről gondolkodtak másképp. Szavai szerint külön véleményen voltak, és végül az ő elképzelése kerekedett felül.
A sajtó már akkoriban is írt arról, hogy többször is egyeztethetett Orbán Viktorral. Később kiderült, hogy ezek a hírek nem voltak alaptalanok. Miután eljött a jegybankból, nem maradt sokáig pozíció nélkül, 2020 közepén a miniszterelnök gazdasági főtanácsadója lett. Innen már logikus lépésnek tűnt, hogy 2022-ben elfogadja a gazdaságfejlesztési tárca vezetését.
Pályája elején sokan még mindig szakértőként tekintettek rá. Volt piaci tapasztalata, és hosszú időt töltött a monetáris politika világában. Egy időben lényegében hozzá tartozott az ország pénzügyi szabályozásának és monetáris irányításának jelentős része. Orbán Viktor akkor úgy beszélt róla, hogy nem politikusra van szükség a tárca élén, hanem olyan emberre, aki pontosan végrehajtja a rábízott feladatokat.
Miniszterként viszont egészen más képet mutatott. A kívülről látott szerepe inkább az volt, hogy a felülről érkező politikai akaratot közvetítse. Nyilatkozataiban rendszeresen kedvezőbb képet festett a magyar gazdaság állapotáról és esélyeiről, mint amit a tények indokoltak volna. Pedig a gazdaságot közben egyszerre nyomták a szakpolitikai hibák, az energiaválság, az orosz-ukrán háború és később az izraeli-iráni konfliktus miatt kialakult olajpiaci feszültségek.
Arról, hogy pontosan miért távozik, nem közöltek részleteket. Nem tudni, saját döntés volt-e, vagy a miniszterelnök kérte a távozását. A Nemzetgazdasági Minisztérium csak annyit közölt a Telex kérdésére, hogy az átadás-átvétel után nyilatkozik majd. Az azonban egyre világosabb lett, hogy idővel teljesen háttérbe szorult nála a szakmai szerep látszata is. Ahogy ő maga mondta: „Alapvetően szakembernek tartom magamat, egy politikai állást választottam ennek minden következményével együtt.”
Rosszul indult repülőrajt, sorra jöttek a téves jóslatok
Nagy Márton neve sokak fejében leginkább a nagy ívű, de rendre hibásnak bizonyuló gazdasági előrejelzésekkel forrt össze. Előbb gazdaságfejlesztési miniszter volt, majd Varga Mihály jegybankelnöki kinevezése után nemzetgazdasági miniszterként folytatta. Az ötödik Orbán-kormány gazdaságpolitikáját közben a bőkezű osztogatás, a rosszul célzott támogatások és a gyenge növekedés jellemezte. A gazdasági irányítás ellentmondásairól és a megrekedt felzárkózásról a Telex filmben is foglalkozott a témával.
Valószínűleg az ő és a minisztériuma hibás várakozásai álltak amögött is, hogy Orbán Viktor 2025 elején nyilvánosan „repülőrajtot” és fantasztikus évet ígért a magyar gazdaságnak. A miniszterelnök nem gazdasági szakember, ezért erős a gyanú, hogy az NGM akkori prognózisaira támaszkodott. A bejelentésből később politikai kellemetlenség lett, mert az előrejelzésből semmi sem valósult meg, és az egész az év során gúny tárgyává vált. Ennek ellenére kívülről nem úgy látszott, hogy Orbán bizalma megingott volna Nagy Mártonban, bár azt nem lehet tudni, egy újabb Fidesz-győzelem után ismét rá bízta volna-e a gazdaság irányítását.
Arra a kérdésre, milyen alapon tett sokszor túlzó előrejelzéseket, Nagy Márton azt felelte, hogy ezek a kormány prognózisai voltak. Azt is mondta, amikor ezeket közzétették, még nem lógtak ki a piaci várakozások közül.
A bizonytalanságot jól mutatja a GDP-növekedés körüli számháború. A kormány 2025-re először 3,4 százalékos bővülést várt, majd ezt 2,5 százalékra csökkentette. Végül az éves átlagos GDP-növekedés mindössze 0,3 százalék lett, miközben a kormány még november végén is 0,5 százalékot várt.
Persze a miniszter helyzete sem volt egyszerű. Ettől még szinte minden alkalommal azt hangsúlyozta, hogy a kormány jól dolgozik, csak külső tényezők akadályozzák a növekedést. Sokáig azt mondta, hogy a jegybank kamatpolitikája fékezi a gazdaságot. Emellett rendszeresen szóba került az is, hogy gyengélkednek azok a külföldi piacok, amelyekre Magyarország exportálna. Ebben volt igazság, mert az autógyártás, amelyet a magyar gazdaság húzóágazatának neveztek, inkább rontotta a számokat, és az akkumulátorgyártás is rossz időszakot élt.
2024 nyarán új bűnbak is előkerült: a lakosság. Nagy Márton akkor arról beszélt, hogy a magyarok nem fogyasztanak eleget, ezért marad el a növekedés. Ez a gondolat később a miniszterségének egyik fő üzenetévé vált.
A fogyasztás, amelyet mindenáron fel akartak pörgetni
A miniszter néhány hónap alatt eljutott attól az állítástól, hogy a magyarok keveset költenek, odáig, hogy közleményekben és fórumokon is azt bizonygatta, erősen nő a kiskereskedelmi forgalom. Ennek nyilván politikai oka is volt. A fogyasztás bővülése fontos része a növekedésnek, és az emberek gazdasági hangulatát is javítja. Márpedig választást nyerni rossz közhangulat mellett nehéz. Később a minisztérium a KSH adataiba is beleállt, és saját számításokkal próbálta kedvezőbb fényben feltüntetni a helyzetet.
A fogyasztás élénkítésére végül ismét politikai eszközökhöz nyúltak. Visszahozták az energiaválság idején már ismert árszabályozást, csak ezúttal árrésstop formájában. Ez azért is volt feltűnő, mert Nagy Márton korábban sokszor kritikusan beszélt az árstopokról. Azt mondta, ezek átmeneti megoldások, amelyek fenntartása egyre drágább, hosszú távon pedig nem tarthatók fenn. Minisztersége elején az MCC konferenciáján még egészen világosan fogalmazott: „az árstop nem jó dolog, ki kell jönni belőle”.
Ehhez képest 2025-ben egymás után jöttek az új beavatkozások. Márciusban először az élelmiszereknél vezettek be maximált árrést, majd ezt kiterjesztették több drogériai termékre is. A miniszter egy ponton már arról posztolt, hogy az árrésstopnak köszönhetően fogkrémet megy venni a gyerekeinek. Később a körbe bevont termékek száma tovább nőtt, 2025 decemberében újabb élelmiszerekkel bővítették és meg is hosszabbították az intézkedést. Idén márciusban pedig, a közel-keleti konfliktus nyomán, a benzinre is újra árkorlátozás jött, védett ár néven.
Szívügye volt a reptér visszavásárlása
Az Orbán-kormány egyik régi célját, a Budapest Airport megszerzését Nagy Márton minisztersége alatt valósították meg. 2024-ben az állam hivatalosan is visszavásárolta a Liszt Ferenc repülőteret üzemeltető céget, nagyjából 1200 milliárd forintért, az akkori árfolyamon számolva. Mindez olyan időszakban történt, amikor a költségvetés amúgy is nehéz helyzetben volt. Már az év első hónapjaiban elszállt a tervezett hiány, az államadósság finanszírozása is jóval többe került, és a kormánynak vissza kellett fognia a beruházásokat.
Nagy Márton mégis büszkén beszélt az üzletről. 2025 nyarán, egy évvel a lezárás után azt írta, hogy „kiváló üzlet volt a reptér visszavásárlása Magyarország számára”, mert a reptér 100 milliárd forint feletti osztalékot fizetett. Ez így csak részben volt pontos, mert nem maga a Budapest Airport, hanem az azt birtokló Airport Holding Tanácsadó Kft. fizetett ki 261,9 millió euró, vagyis közel 106 milliárd forint osztalékot a tulajdonosoknak.
Az viszont biztos, hogy a tranzakciótól nem lett nagyobb a magyar társadalom vagyona. Az állam jelentős hitelt vett fel, és üzleti kockázatot is vállalt. Hogy végül valóban jó üzlet volt-e a reptér visszaszerzése, azt csak később lehet majd biztosan megítélni. Közben az utasforgalom nőtt, és új fejlesztések is jöhetnek. A 3-as terminál alapkövét idén februárban tette le a miniszterelnök és Nagy Márton.
Kényes ügyek a magántőkealapok körül
2025 októberében a Válasz Online arról írt, hogy több tízmilliárd forintnyi állami tőke kerülhetett olyan magántőkealapokba, amelyek Nagy Márton, pontosabban a testvére környezetéhez köthetők. A miniszter korábban nem volt ismert hasonló botrányokról, ezért ez sokaknak meglepetést okozott. A cikk szerint 2022 októberében, néhány hónappal a miniszteri kinevezése után két új alapkezelő is létrejött. Az egyik a Trustify Befektetési Alapkezelő Zrt. volt, amelyet Nagy Márton testvérének, Nagy Szilárdnak egykori vagyonkezelője, Fenyvesi Péter alapított.
A másik szereplő a Global Capital lett. Ez azután jött létre, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium alá tartozó Magyar Fejlesztési Bankhoz kapcsolódó MFB Invest több alapját leállították. Az azokban lévő, nagyjából 32 milliárd forintos összeg végül a Global Capital egyik alapjába, a GloCap I-be került át.
Nagy Márton erre azt mondta, hogy fogalma sincs, ki az az ember, akivel korábban ugyanannak a kis cégnek a felügyelőbizottságában ült. A miniszterhez köthető magántőkealapok hálózatát a Telex videóban is bemutatta.
Szerette a nagy kijelentéseket, de nem maradt ideje bizonyítani
Nagy Márton kommunikációjának egyik állandó eleme a felelősök keresése volt. Amikor a magyar gazdaság nem hozta az elvárt számokat, egyre gyakrabban a német gazdaságot nevezte meg fő okként. Eleinte csak röviden utalt arra, hogy a magyar gazdaság kis, nyitott rendszerként erősen függ Németországtól, ami részben valóban így van. Később viszont ez szinte minden megszólalásának visszatérő eleme lett. Azt mondta, hogy a magyar gazdaság szorosan össze van kapcsolva a némettel, miközben a járműipar és az akkumulátorgyártás az elektromos átállás, valamint a német és kínai cégek versenye miatt nehéz helyzetbe került. Egy novemberi parlamenti meghallgatáson ezt úgy foglalta össze: „Kétszer nulla, az mégiscsak nulla.”
Idén februárban, amikor a gyenge teljesítményt magyarázta, különösen meglepő mondatot mondott. Arra a kérdésre, mit gondol arról, hogy 2025-ben lényegében stagnált a magyar gazdaság, azt felelte, hogy nem cél a mindenáron való növekedés. Ilyen kijelentés korábban aligha hangzott volna el egy Orbán-kormány tagjától, mert a kabinet éveken át a GDP-növekedésre építette a sikertörténeteit.
A német gazdaság hibáztatása mellett Nagy Márton akkor is azt hangsúlyozta, hogy a magyar gazdaság tartja magát. Szerinte a fogyasztási adatok azt mutatták, hogy a lakosság jól érezte magát, volt pénze, és költött is, miközben a vállalatok a bizonytalan környezet miatt nem mertek beruházni. Az utolsó hónapokban egyre gyakrabban mondta, hogy a kormánynak a cégekre kellene jobban figyelnie, mert a növekedés lassulása elsősorban a vállalati szektor gyenge teljesítményéből fakad.
Ehhez kapcsolódva többször arról is beszélt, hogy a magyar kis- és középvállalkozások termelékenységi gondokkal küzdenek. Azt mondta, a jövőben erre akarták volna helyezni a hangsúlyt, hogy végre érdemben közelebb kerüljön az ország a nyugati szinthez. Erre azonban már nem maradt ideje. A Telex korábban arról írt, hogy a kormányon belül Nagy Márton több kérdésben is szemben állt a Szijjártó Péter nevéhez kötött beruházáspolitikával. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy az állam hatalmas támogatásokkal próbált minél több külföldi gyárat, főleg akkumulátorgyárakat Magyarországra csábítani. Nyilvánosan Nagy ritkán és visszafogottan bírálta ezt az irányt, de a háttérben állítólag sokkal keményebben fogalmazott, és azon dolgozott, hogy egy következő ciklusban ezt a területet is megszerezze a külügytől. Hogy erre lett volna-e esélye, már nem fog kiderülni.
A kritikákra sokszor keményen reagált. Márciusban, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara tavaszi gazdasági évnyitóján például azt mondta, hogy „ha valaki azt állítja, hogy ez a kormány nem a gazdaságot segíti, és nem a gazdaságra költ, az hazudik”.
Nagy Márton nemcsak a gazdaságról beszélt sarkosan, hanem a saját szerepéről is. Többször utalt rá, hogy a miniszteri munka számára személyes áldozatot jelent. 2025 novemberében a parlament vállalkozásfejlesztési bizottsága előtt azt mondta: „A miniszterség egy hivatás, az élet feladása.” Ezt akkor mondta, amikor Sebők Éva arról kérdezte, miért szállt meg Brüsszelben éjszakánként 700-800 ezer forintért. A miniszter erre azt felelte, hogy nem az a lényeg, ki milyen járattal utazik, bár szerinte a társadalmat ez is érdekli. Egy másik alkalommal arról beszélt, hogy az egész életét az országnak szenteli, és a felesége emiatt néha számon is kéri, hogy miért az ország az első. Ugyanebben a beszélgetésben azt is mondta, hogy „nem kell ahhoz Nobel-díjat kapnia valakinek, hogy kitalálja, hogyan működjön egy ország”.
