Színes döntés a húsospultnál
A bevásárlókosárban lévő csomag csirke többet árul el, mint hinnéd. Az egyik tálcán a hús halvány, majdnem rózsaszínes. A másik szemmel láthatóan sárgásabb, mélyebb árnyalatú. Ugyanaz a rész, hasonló ár, mégis teljesen más látvány. Ilyenkor sokan rögtön arra gondolnak, hogy az egyik biztosan „kezelt”, a másik meg „jobb”. Pedig a szín sokszor inkább benyomást kelt, mintsem biztos választ ad.
Az emberek ösztönösen a külseje alapján ítélik meg az ételt. A csirkehúsnál is ez történik. Csakhogy a baromfi színe ritkán jelent egyértelmű minőségi különbséget. Többnyire arról ad jelet, hogyan tartották a madarat, mit evett, és milyen körülmények között nevelték.
A halvány csirkehús gyakran a nagyüzemi termeléshez köthető
A nagyüzemi csirkéket gyors növekedésre tenyésztik. A takarmányt úgy állítják össze, hogy minél hamarabb gyarapodjanak, és jellemzően zárt tartásban élnek, kevés mozgástérrel. Ez a rendszer olcsó és nagy mennyiségű csirkehúst ad, ezért látni annyi világos színű húst a boltokban.
A halványabb árnyalat önmagában nem jelenti azt, hogy a hús rossz, egészségtelen vagy nem biztonságos. Inkább azt mutatja, hogy a termelés a hatékonyságra és a gyorsaságra épül, nem a természetes viselkedésre.
A sárgás csirke általában más tartási és etetési háttérre utal
A sárgább tónus sokszor a takarmányból jön. A kukorica és más, természetes színező anyagokat (karotinoidokat) tartalmazó növények mélyebb színt adhatnak a bőrnek és a zsírnak. Az is számít, mennyi időt tölt a csirke a szabadban. A fű, a rovarok és a több mozgás gyakran együtt jár a „aranyosabb” árnyalattal.
A lassabb növekedés és a több mozgás sok esetben feszesebb állagot és erősebb ízt ad. Sokak szerint ez az a csirkeíz, amire gyerekkorukból emlékeznek.
A szín viszont félrevezető is lehet. Vannak termelők, akik kifejezetten úgy állítják össze a takarmányt, hogy sárgásabb legyen a hús, mert a vevők ezt gyakran jobb minőséggel kötik össze. Ettől még a tartás lehet intenzív. Ezért a csirke színe önmagában nem biztos bizonyíték sem a tartásmódra, sem az ízre.
Ami igazán számít, azt nem mindig látni a csomagoláson át
A címke többet mond, mint a szín. Az olyan jelölések, mint a „legelőn tartott”, „bio”, „szabad tartású” vagy a „humánus tartású” a tartási körülményekről, a takarmányról és az állatjóléti elvekről adhatnak támpontot. Ezek nem csak etikai kérdések, a végeredményt, az ízt és az állagot is befolyásolhatják.
A frissességet is érdemes figyelni. A friss csirkének enyhe, tiszta szaga van, és tapintásra feszes. A savanykás, kellemetlen, kénes szag romlásra utal, függetlenül attól, hogy a hús világos vagy sárgás. Sütés és főzés után pedig az íz és a szaftosság dönt, ezekre a tartás és az etetés általában nagyobb hatással van, mint a látvány.
Nincs egyetlen „jó” csirkeszín. A legjobb választás attól függ, mi a fontos neked, mennyit szánsz rá, és mit főzöl belőle. Van, amikor a gyors vacsora számít. Máskor az íz. Megint máskor az állattartás módja.
A húsospult tele van apró jelekkel. A szín csak az első benyomás, a többit a címke és a saját érzékeid mondják el.
