Sokszor látni embereket, akik nyugodtan sétálnak, miközben a kezüket a hátuk mögött összefogják. Ez az egyszerű mozdulat könnyen háttérbe szorul, mégis sokat elárulhat arról, hogyan érzi magát valaki, és milyen a személyisége. A testbeszéddel foglalkozó szakemberek szerint néha többet üzen, mint maga a beszéd.
Tartás, ami nyugalmat és magabiztosságot sugall
A hátul összekulcsolt kéz járás közben gyakran a magabiztosság és a belső egyensúly jele. A mellkas kinyílik, a vállak ellazulnak, a testtartás egyenesebb lesz. Ez nem zárt vagy védekező póz, sokkal inkább azt mutatja, hogy az illető jól érzi magát a helyzetben.
Gyakran lehet így járni látni olyanokat, akik valamilyen tekintélyt képviselnek, például tanárokat, vezetőket, katonákat vagy felügyelőket. Ők nyugodtan figyelik a környezetüket, és szinte észrevétlenül azt közvetítik: éberek, összeszedettek, és nem könnyű kizökkenteni őket.
Gesztus, ami a befelé figyelést is jelzi
A tartás nemcsak magabiztosságot, hanem elmélyülést is mutathat. Ha a kezek a hát mögött pihennek, a test elöl nyitott marad, a légzés könnyebb, a figyelem befelé fordul. Sokaknak ez az egyik legtermészetesebb testtartás, amikor gondolkodnak, ötleteket rendeznek vagy csak csendben élvezik a pillanatot.
Sok magányos sétálót látni így parkokban, sétányokon, vagy múzeumokban, miközben műalkotásokat néznek. Ez a tartás segíti a szemlélődést, a kíváncsiságot és a csendes, belső figyelmet.
Egyszerre tekintély, visszafogottság és fizikai kényelem
A kéz hátul tartása más és más üzenetet hordozhat attól függően, hol és milyen helyzetben jelenik meg. Ünnepélyes, hivatalos alkalmakkor, például ceremóniákon vagy felvonulásokon a fegyelem, a rendre figyelés és a méltóság jelének számít.
Más helyzetekben viszont némi érzelmi távolságot is jelezhet. Ilyenkor olyan, mintha az illető kicsit befelé fordulna, és inkább a saját gondolataival foglalkozna, nem pedig a külvilággal.
Sokszor azonban nincs mögötte semmilyen külön üzenet. Sokan egyszerűen azért tartják hátul a kezüket, mert így kényelmes. Pihenteti a karokat, oldja a vállak feszültségét, és könnyebbé teszi a lassabb sétát vagy a hosszan tartó ácsorgást.
Mit mond róla a pszichológia?
Viselkedéskutatók szerint ez a testtartás gyakran az önfegyelem és az érzelmi stabilitás jele. Gyakran jelenik meg olyan helyzetekben, amikor az ember figyel, elemez vagy megfigyel, nem pedig azonnal cselekszik.
Egyes elméletek ősi mintákhoz kötik. Ha a környezet biztonságosnak tűnik, a test nem küld „riasztó” jeleket. A hátul összekulcsolt kéz ilyenkor mintha azt üzenné: „Biztonságban vagyok, uralom a helyzetet.”
Különböző kultúrák, eltérő jelentések
Több ázsiai kultúrában ez a gesztus a bölcsességgel és a szemlélődéssel társul. Gyakran figyelhető meg tanároknál, időseknél vagy szerzeteseknél, és a belső nyugalmat, megfontoltságot jelképezi.
Európában, főleg a katonai és akadémiai közegben, inkább a fegyelmet és a tekintélyt emeli ki. Vannak iskolák, ahol már gyerekkorban tanítják az egyenes tartást, a kezek rendben tartását, a tisztelet és a jó modor jeleként.
Egy apró szokás, ami sokat elárulhat
Akár megszokásból teszed, akár kényelmi okból, vagy észre sem veszed, hogy így sétálsz, a hátul összekulcsolt kéz nem teljesen jelentés nélküli. Ez a finom, visszafogott gesztus gyakran azt mutatja, hogyan vagy jelen a világban: nyugodtan, figyelmesen, kíváncsian vagy egyszerűen elégedetten a saját gondolataiddal.
Te szoktál így járni? Érdemes megfigyelni, milyen helyzetekben jelenik meg nálad ez a mozdulat, és milyen érzés társul hozzá.
