Keith Edmonds története akár már csecsemőként véget érhetett volna. Alig 14 hónaposan arca egy elektromos fűtőtesthez szorult, ami örökre megváltoztatta az életét.
Az orvosok nem számítottak arra, hogy megéli a reggelt. Mégis túlélte, majd hosszú éveken át műtétek sorával próbálták helyreállítani az arcát.
Ma, ha ránézel Keithre, nehéz nem ámulni.
Tíz év börtön, és egy életnyi következmény
- november 18-án, Flint városában, Michigan államban a 14 hónapos Keith életét brutális erőszak szakította szét. Anyja barátja, dühében, a kisfiú arcát a fűtőtesthez nyomta. Harmadfokú égési sérülések borították arca felét. Aznap éjjel senki nem hitt a túlélésben, mégis megmaradt.
Keith egy hónapot töltött kórházban, az élet és halál határán. Ezt követően a cincinnati Shriners Burn Institute gondozta egészen 18 éves koráig. A testi fájdalom mellé lelki terhek is társultak. Állami gondozásba került, majd később visszakerült az édesanyjához. A bántalmazó 10 év börtönt kapott, ami sokak szerint megdöbbentően enyhe büntetés egy ilyen bűncselekményért.
Fiatalon harag és düh dolgozott benne, sokáig úgy érezte, az igazságszolgáltatás ellene dolgozik. Tinédzserként egyre gyakrabban gondolt a bosszúra, de sosem találta meg a férfit.
A kirekesztettség és a csúfolódás nyomán 13 évesen az alkoholhoz fordult. A függőség két évtizeden át kísérte, depresszióval és kisebb törvénysértésekkel terhelve a húszas éveit.
A fordulat napja
- július 9-én, a 35. születésnapján, egy újabb ivászat közben jött a felismerés. Elhatározta, hogy józan életet kezd, és jobb emberré válik. Ez lett a fordulópont.
A józanság mellett karriert épített, vállalati értékesítésben dolgozott a Dellnél és a Coca-Cola Companynál, ahol sorra hozta az elismeréseket. Detroit belvárosának egyik legnehezebb értékesítési körzetét bízták rá, ahol bizalmat tudott építeni olyan közösségekben is, amelyeket sokan elkerülnek.
A személyes változásból küldetés lett.
A Keith Edmonds Foundation születése
2016-ban megalapította a Keith Edmonds Foundationt, amely bántalmazott és elhanyagolt gyerekeket támogat. A Backpacks of Love program alapfelszereléseket ad a nevelőszülőkhöz frissen bekerülő gyerekeknek, a Camp Confidence pedig nyári napközi keretében mentorálással és önbizalom-erősítéssel segíti a túlélőket.
Egy alkalommal egy felnőtt túlélő szerepmodellekről beszélt a táborban. Egy kislány megkérdezte, lehet-e ő az ő példaképe. Ez az apró jelenet annyira megérintette Keith-et, hogy ki kellett mennie a teremből.
Álláspontja egyértelmű: nem elég pár napnyi figyelem, hosszú távon is ott kell lenni. A csapat nem engedi el a gyerekek kezét, lépésről lépésre támogatják őket.
Sebek, amelyek szavak nélkül beszélnek
Rick Miller, a lebanoni MAP Academy igazgatója szerint a diákok azonnal megnyílnak Keith-nek. Látják a látható hegeket, érzik az őszinteséget, és bíznak benne. Egy középiskolás lány élete gyökeresen megváltozott, miután Keith és felesége, Kelly kapcsolatba lépett vele. Újra mosolygott, visszatért az életkedve. A tanár szerint lehet, hogy elveszítették volna, ha nem kap időben támaszt.
Keith úgy fogalmaz, sokan belül hordják a sebeiket. Nála kívül és belül is ott vannak, és épp ez teremti meg a kapcsolatot másokkal.
Ma kiáll másokért
A kisgyermekből, aki az életéért küzdött, olyan felnőtt lett, aki másoknak ad erőt. Előadásokon, mentorálással és az alapítvány munkáján keresztül mutatja meg, hogy a fájdalom átfordítható céllá és segítséggé.
Sokat dolgozott azon, hogy áldozatból túlélővé váljon, és a józanságát nem csak magáért tartja. Azokért is, akiknek még folyamatban van a gyógyulásuk. Azt mondja, ha neki sikerült, kötelessége másoknak is utat mutatni, és lerövidíteni az ő küzdelmüket.
A megbocsátás ereje
Évekkel később megtudta, melyik városban él az egykori támadó. Nem kereste meg, és úgy érzi, ma már nem a harag vezetné. A józanság és az önmunka hozta el számára a megbocsátást. Nem jelenti a tett felmentését, nem jelenti a felejtést, mégis tisztább képet ad az életről, és teret nyit a továbblépésnek.
A Scars: Leaving Pain in the Past című könyvében arról is ír, hogy az édesanyjával ma is tartják a kapcsolatot. Voltak viharos évek, főleg a tinédzserkorban és a húszas-harmincas években, mégis ott volt mellette. Szerinte a megbocsátás fontos eszköz az életben.
Miért fontos az, amit Keith tesz
Keith példája azt üzeni, hogy a hegek nem határoznak meg, inkább emlékeztetnek arra, honnan indultunk, és hova juthatunk. Az alapítványával, a programokkal és a személyes jelenlétével azt adja tovább, amit egykor ő is hiányolt: biztonságot, törődést, hitet a jövőben.
Hosszú éveket veszített el alkohol és drogok miatt, mégis vissza tudott térni. Saját alapítványt hozott létre, hogy segítsen azoknak a gyerekeknek, akik hasonló fájdalmat éltek át. A kezdeteink lehetnek nehezek, a jövőnk mégis alakítható.
