Nem ugrott, hanem mászni kezdett lefelé – az ismeretlen hős, aki megpróbálta túlélni a 9/11 poklát
Létezik egy fotó, amit ha meglátsz, sosem felejted el. Egy férfit ábrázol, aki az északi torony oldalán kapaszkodik – lefelé. Igen, lefelé. Mert ő nem ugrott. Ő harcolni akart az életéért.
2001. szeptember 11., reggel 9:40 körül. Az északi torony már találatot kapott, a lángok és a füst mindent elborítottak. A halál mindenhol ott volt: odabent a tűz és a füst, odakint a mélybe ugrók. Az emberek a biztos halált választották – csak ne égjenek el élve.
De ez az ismeretlen férfi más utat választott. Elindult lefelé. Kézzel. A torony külső oldalán. Körülbelül húsz emeletet haladt lefelé – ez önmagában is emberfeletti teljesítmény.
Két kép is megörökítette: ugyanaz a pillanat, csak az egyik közelebbről. A képeken látszik, ahogy az apró ablakpárkányokon egyensúlyoz, az ujjait a keskeny perembe vájva próbál megkapaszkodni. A homlokzat között alig 47 centi hely van. A torony oldalán semmi kapaszkodó – csak némi sín, amit eredetileg az ablakmosó gépezetek használnak.
Nem tudhatta, hogy a 76. emeleten jön majd egy szűkebb rész, ahol még kevesebb az esély. De miért is tudta volna? Nem volt mérnök, sem karbantartó. Csak egy dolgozó. Mint az a több mint 2000 ember, akik már nem jutottak ki élve azon a napon.
És sajnos ő sem. Miután 9:59-kor a déli torony összeomlott, őt többé senki nem látta. Valószínűleg a másik torony robaja, a keletkező légnyomás, vagy a rengés sodorta le. Egyetlen pillanat elég volt.
De amit tett, örökre szól. Nem adta fel. Nem ugrott. Küzdött. El sem tudjuk képzelni, mi játszódhatott le benne: alattad 80 emelet mélység, körülötted zuhanó testek, egyetlen rossz mozdulat – és véged. Mégis mászott. Talán a feleségére gondolt. A gyerekeire. Egy utolsó ölelés reményére.
Nem akart meghalni. Küzdött az utolsó pillanatig.
És ezzel örökre hőssé vált.
