Három évtized telt el azóta, hogy Monica Lewinsky neve beírta magát az amerikai történelembe – de most, 51 évesen, saját szavaival meséli el a történetét.
Elizabeth Day How To Fail című podcastjában a volt Fehér Ház-gyakornok visszatekintett a Bill Clinton akkori elnökkel való, nagy port kavaró viszonyára, amely nemcsak Washingtonban okozott felfordulást, hanem szinte tönkretette az életét is.
Lewinsky mindössze 22 éves volt, amikor a botrány kipattant. Clinton 49 éves volt és a világ leghatalmasabb embere. A kapcsolatuk uralta a címlapokat, impeachment-eljárást indított el, és hatalmas nyilvános megaláztatásokat váltott ki – amelyek többségében őt célozták.
Elárulja, szerette-e Bill Clintont vagy sem
És évek óta először Monica visszatér az egész mögött rejlő érzelmi igazságra.
„Ez egy 22-24 éves fiatal nő szerelme volt” – mondta.
„Szerintem volt benne egy kis szerelmi vágy és mindenféle más dolog, de akkor így láttam. Szerintem ez hatalommal való visszaélés is volt.”
Lewinsky nem fogta vissza magát, amikor a botrány kipattanása után a Fehér Ház által terjesztett káros narratíváról beszélt.
„Az első munkám az egyetem után a Fehér Házban volt” – magyarázta.
„Nem hiszem, hogy ez olyan pályafutás, amelyről valaki 10-12 évvel később azt gondolná, hogy az illető nem fog tudni állást találni.”
Miután a viszony nyilvánosságra került, Lewinsky azt mondta, hogy a Clinton-kormány megalázó képet festett róla, és elavult, megalázó címkével illette: „bimbo”. (vonzó, de buta vagy könnyelmű fiatal nőt jelent.)
„Nem voltam buta bimbo. Csak úgy ábrázoltak, és nekem nagyon nehéz volt ezzel megbirkózni.”
Hozzátette, hogy a visszhang nagy része a nőktől jött, annak ellenére, hogy ez a narratíva „a Fehér Ház által kitalált és terjesztett” volt.
„Ezt a mantrát sok nő vette át” – mondta.
A botrány után Clinton eleinte tagadta a viszonyt – egészen 1998. augusztus 17-ig, amikor nyilvánosan elismerte, hogy „kizárólagos és teljes felelősséget” vállal a kapcsolatért.
A viccek céltáblájává vált
Lewinsky korábban már beszélt arról, hogy milyen hatalmas terhet jelentett számára a médiaközönség. A viccek céltáblájává vált, a riporterek zaklatták, és mély depresszióba esett.
„Szeretem és értékelem azt, aki most vagyok, de sokféle okból azt hiszem, hogy szívesebben éltem volna egy normálisabb életet” – ismerte el.
„Szívesebben éltem volna egy normálisabb életet.”
A Call Her Daddy podcastban, Alex Cooper műsorvezetővel való külön interjúban Monica még mélyebbre merült abba, milyen volt az élete, miután az a gyakornok lett.
„Te 22 éves voltál, ő 49, te gyakornok voltál. Ő az Egyesült Államok elnöke volt” – fogalmazott Cooper.
Lewinsky így válaszolt:
„Nagyon gyorsan stalkernek, mentálisan instabilnak és nem elég vonzónak ábrázoltak.”
Rámutatott egy fontos részletre
Az ilyen hírnév ára, mondta, nem csak az anonimitásának elvesztése volt, hanem a jövőjének is.
„A hatalmi viszonyok és a hatalmi különbségek miatt soha nem lett volna szabad abban a ki***ott helyzetben lennem” – ismerte el.
Visszatekintve Monica szerint a kár nem csak a saját életére korlátozódott. Egy fontos részletre mutat rá: az egész generációra, amelynek nőtagjai végignézték, ahogy őt nyilvánosan megszégyenítik és megalázzák egy mélyen személyes hiba miatt, maradandó sebeket hagyott.
„Az én generációm női tagjai számára óriási károkat okozott, hogy egy fiatal nőt a világ színpadán pellengérre állítottak, hogy a sze.xualitásom, a hibáim, az egész személyem miatt téptek szét.”
Három évtizeddel később Monica Lewinsky nem könyörületet kér. Arra kéri az embereket, hogy hallgassák meg, és végre ne csak mások örökségének egy lábjegyzeteként tekintsék rá.
Monica Lewinsky nyers őszintesége arra is rákényszerít minket, hogy feltegyük a kérdést: vajon tanultunk-e valamit? Egy olyan korban, amikor a nyilvános megszégyenítés egyre hangosabb és gyorsabb, vajon a társadalom megbocsátóbb-e a hatalmas férfiak és a média őrületének kereszttüzében álló fiatal nőkkel szemben? Vagy továbbra is ugyanazokat a hibákat ismételjük – csak új hashtagekkel?