A Mennyország Kapujánál, a szépen rendezett felhők alatt, három olasz apáca érkezett egyszerre, hosszú és hűséges élet után.
Szent Péter barátságosan fogadta őket, mosolyogva pipálta ki a nevüket egy feltűnően fényes listán. „Nővérek,” mondta kedvesen, „együttérzéssel, alázattal és jókedvvel éltetek. Jutalmul a Menny ad nektek valami különlegeset. Visszamehettek a Földre hat hónapra, és bárkik lehettek, bármit csinálhattok, csak szórakozásból.”
A három apáca összenézett, alig hitték el. Egy életnyi szabály, csendes rend és napi rutin után most teljes szabadságot kaptak.
A szemük úgy csillant, mint gyerekeké, akik végre engedélyt kaptak a késői fennmaradásra.
Az első apáca rögtön előrelépett, szinte ki sem bírta izgalom nélkül. „Én Taylor Swift szeretnék lenni,” mondta, és már látta maga előtt a színpadot, a fényeket és a dalokat, amik milliókhoz szólnak. Egy halk pukkanás, és eltűnt, valószínűleg már egy mikrofonnal a kezében.
A második apáca magabiztosan követte. „Én Madonna akarok lenni,” jelentette ki, mert tetszett neki a merészség, a szabadság, az újrakezdés gondolata. Újabb pukkanás, és ő is eltűnt.
Szent Péter bólintott, mintha nem lepné meg, hogy az álmok rögtön nagyok.
A harmadik apáca csendben állt, összekulcsolt kézzel.
Nyugodt mosolya olyan volt, mintha előre tudná a választ. „Én Alberto Pipalini szeretnék lenni,” mondta halkan.
Szent Péter pislogott. Belelapozott a nyilvántartásba, aztán még egyszer ellenőrzött, mintha valami kimaradt volna. „Sajnálom, nővér, de nem ismerős ez a név,” mondta. „Énekes? Festő? Valami híres ember?”
Az apáca csak mosolygott, majd elővett egy kis újságkivágást, amit valahogy magával hozott.
A cím így szólt: „A helyi Alberto Pipalinit választották a világ legboldogabb emberének.” A cikk szerint Alberto nem a hírneve miatt lett ismert, hanem azért, mert egyszerűen jól élt. Vitte a kis családi vállalkozást, sokat nevetett, segített a szomszédoknak, és nem csinált mindenből nagy ügyet.
Szent Péter felnevetett, tiszta, örömteli nevetés volt, ami visszhangzott a kapu alatt. „Ennyi év után azt mondom, ez talán a legjobb választás,” jegyezte meg.
A kezével intett, pukkanás, és a harmadik apáca is eltűnt.
Ahogy a kapu bezárult, Szent Péter felírt egy rövid mondatot a mennyei bölcsességek közé: az igazi boldogság nem mindig a hírnévből jön, hanem abból, hogy az ember a helyén van, hálás, és megtalálja az örömöt a hétköznapokban.
Valahol a Földön pedig három volt apáca épp tanulta, hogy a szórakozás sokféle lehet, de a megelégedettség a legnagyobb ajándék.
