A gyász nagyon személyes dolog, mindenki másként éli meg a veszteséget.
Sokakban felmerül a vágy, hogy megérintsék vagy megcsókolják az elhunyt szerettüket. Ez lehet egy utolsó szeretetteljes gesztus, búcsú, vagy egy kísérlet arra, hogy még egy kicsit kapaszkodjanak abba a kapcsolatba, amit a halál hirtelen megszakított.
Bár ez a mozdulat sokaknak természetesnek vagy vigasztalónak tűnik, érzelmi és gyakorlati oldalai is vannak, amelyekről érdemes beszélni.
A kulturális és vallási nézetek nagyban befolyásolják, ki hogyan viszonyul az elhunyt megérintéséhez
Bizonyos kultúrákban teljesen természetes, hogy a családtagok megfogják, megölelik vagy megcsókolják az elhunytat. Ez gyakran a gyászszertartás része, és mély érzelmi jelentést hordoz.
Más közösségekben ez szokatlan, illetlen vagy akár tiszteletlen gesztusnak számíthat.
Ha ezeket a különbségeket ismerjük, könnyebb olyan döntést hozni, ami tiszteletben tartja a saját érzéseinket, a családi szokásokat és a tágabb környezet elvárásait is.
Érzelmi hatások
Egy elhunyt szerettünk megcsókolása sokaknak egyfajta búcsúszertartás. A fizikai érintés segíthet kimondani azt, amit szavakkal nehéz megfogalmazni.
Adhat egy rövid, de fontos érzést, hogy még egyszer közel vagyunk ahhoz, akit elvesztettünk. Ez a kis rítus sokaknak támaszt nyújt a legnehezebb órákban.
Ugyanakkor előfordulhatnak nehezebb érzelmi következmények is.
Valaki utólag bűntudatot, szégyent vagy zavartságot élhet át, és azon rágódhat, vajon helyes volt-e, amit tett. Másoknál felerősödhet a halállal való szembesülés, és még fájdalmasabbnak tűnhet a veszteség véglegessége.
Szélsőséges esetben, ha valaki újra és újra ragaszkodik a testi érintkezéshez az elhunyttal, az hátráltathatja a gyász egészséges feldolgozását. Ilyenkor a fájdalom feldolgozása helyett az illető megrekedhet egy olyan állapotban, ahol képtelen elengedni.
Más módok az elbúcsúzásra
Ha valakit vonz a gondolat, hogy megérintse vagy megcsókolja az elhunytat, de tart az érzelmi vagy egészségügyi következményektől, több kíméletesebb lehetőség is van a búcsúra.
Néhány ötlet:
-Finoman megérinteni a testet, például megfogni a kezét, anélkül, hogy megcsókolnánk.
-Búcsúlevelet írni, majd elolvasni mellette, vagy a koporsóba helyezni.
-Halkan beszélni hozzá, elmondani, amit még szerettünk volna életében kimondani.
-Gyertyát gyújtani, lejátszani a kedvenc zenéjét, vagy készíteni egy kis emléktárgyat (fotóalbum, doboz fontos emlékekkel).
-Részt venni a vallási vagy kulturális szertartásokon, amelyek segítik a lezárást, és biztonságos keretet adnak a gyásznak.
Ezek a módszerek segítenek abban, hogy kifejezzük a szeretetünket és tiszteletünket, miközben óvjuk a saját érzelmi és testi jólétünket.
Záró gondolatok
Az a késztetés, hogy megcsókoljuk az elhunyt szerettünket, mélyen emberi. A szeretet és a ragaszkodás fejeződik ki benne, és sokaknak valódi vigaszt adhat.
Ugyanakkor fontos látni, hogy nemcsak érzelmi, hanem kulturális és gyakorlati vonatkozásai is vannak. Nem létezik egyetlen helyes módja a gyásznak. Amit az egyik ember természetesnek él meg, az a másiknak elképzelhetetlen.
A lényeg, hogy találjunk olyan búcsúzási formát, ami:
-tiszteletben tartja az elhunyt emlékét,
-összhangban van a saját értékrendünkkel és hitünkkel,
-óvja a lelki és testi egészségünket.
A gyász nem szabálykönyv szerint zajlik. Ha figyelünk a saját érzéseinkre, közben tekintettel vagyunk a körülöttünk élőkre, akkor úgy tudjuk szeretettel elengedni azt, akit elveszítettünk, hogy közben magunkra is vigyázunk.
