Szeretet, rutin és kimondatlan vágy
A szerelemről beszélni nem egyszerű, mert sok minden fér bele egyszerre. Ami az elején szenvedély, közelség és közös tervek, az később könnyen lesz napi rutin, fáradtság és egyre több csend. Ilyenkor gyakran felbukkan egy szereplő, aki körül sok a vita és az ítélkezés: a szerető. De ha csak annyit mondunk, hogy „feleség vagy szerető”, elvész a lényeg. Sok esetben mindkettő ugyanarra mutat rá: olyan érzelmi igényekre, amikről nem esett elég szó.
Hogyan kezdődik a távolság
Senki sem úgy házasodik, hogy majd láthatatlannak érzi magát otthon. És kevesen nőnek fel úgy, hogy egyszer valaki „harmadik” embere lesz. Mégis, a hétköznapi nyomás, a munka, a pénz, a gyerekek körüli teendők, a feszültségek és a rossz kommunikáció lassan koptatják a kapcsolatot. Sok viszony mögött nem gonoszság áll, hanem rendezetlen érzések, kielégítetlen szükségletek és kimondatlan vágyak.
A feleség: stabilitás és közös valóság
A feleséghez gyakran a kiszámíthatóságot, az elköteleződést és a kitartást társítják. Ő látja a párja jó oldalát és a hibáit is. Ott volt a nehéz időszakokban, amikor a szerelem már nem csak izgalom, hanem döntés lett. A feleség a közös múltat jelenti, a mindennapi felelősséget, a kompromisszumokat, az áldozatokat.
Közben könnyen megtörténik, hogy egy idő után szereppé zsugorodik. A hétköznapok tempójában már nem nőként, nem vágy tárgyaként néznek rá, hanem a rendszer részeként, ami működteti az életet.
A szerető: újdonság és menekülés
A szerető ezzel szemben sokszor az újdonságot, a titkot és a megszokásból való kilépést hozza. Nincs közös számla, nincs mosatlan, nincs hétfő reggeli rohanás. A találkozások rövidek és válogatottak, ezért tűnhetnek könnyűnek és gondtalannak.
Csakhogy a könnyedség nem egyenlő a mélységgel. Ez a kapcsolat gyakran darabokból áll, nincs benne közös valóság, és ritkán épül hosszú távra. Érzelmet ad felelősség nélkül, szenvedélyt állandóság nélkül.
Miért félrevisz az összehasonlítás
Az a tévedés, hogy az egyik „jobb”, mint a másik. Nem ugyanott vannak. A feleség a hétköznapokban él, a szerető az ünnepi kivételben. Mindkettő egy alapvető emberi vágyat jelképez: hogy számítsunk valakinek, hogy meghallgassanak, hogy kívánjanak.
Ha ezek az igények tartósan nem teljesülnek a párkapcsolatban, az üresség helyet csinál egy külső kötődésnek. Nem azért, mert erősebb, hanem mert egy gyenge pillanatban érkezik.
Elhanyagolás, nem a szeretet hiánya
Sok kapcsolat nem azért törik meg, mert elfogy a szeretet, hanem mert nem gondozzák. A közelséghez figyelem kell, őszinteség és jelenlét. Amikor ezek elmaradnak, egy apró kedvesség valaki mástól is óriásinak tűnhet.
Nem azért, mert mélyebb, hanem mert betölt egy hosszú ideje tartó csendet.
Két szerep, ami nem cserélhető fel
Illúzió azt hinni, hogy a szerető helyettesítheti a feleséget, vagy hogy a feleségnek „szeretővé” kell válnia, hogy megtartsa a párját. Ezek más időtávon működnek, más elvárásokkal és más keretek között. Egyik sem tudja teljesen pótolni a másikat.
A legkeserűbb, hogy gyakran mindkét oldal sérül:
-A feleség azt érzi, lecserélték, és nem őt választották.
-A szerető pedig azt élheti meg, hogy talán sosem választják igazán.
-Mindkettőben ott a csendes fájdalom, hogy „nem voltam elég”.
Az érzelmi ár mindenkinek fáj
A feleségnek fáj, hogy már nem első.
A szeretőnek fáj az állandó bizonytalanság és a láthatatlanság.
Középen pedig gyakran egy olyan ember áll, aki nem néz szembe a saját hiányával, vagy nem akar.
Az ítélkezés helyett érdemes látni, hogy a viszonyok nem mindig rosszindulatból születnek. Sokszor két érzelmileg magányos ember találkozik egy sebezhető időszakban. Ami először megkönnyebbülésnek tűnik, később komoly belső és kapcsolati konfliktussá válhat.
Mit érdemes valójában észrevenni
A lényeg nem az, hogy ki a hibás, hanem az, hogy hogyan épül és hogyan marad életben egy kapcsolat. A feleség sokszor a biztonságot jelenti, a szerető a vágyat. A feladat az, hogy a biztonság és a szenvedély ugyanabban a párkapcsolatban kapjon helyet, harmadik fél nélkül.
Ha egy pár képes egyensúlyt tartani a nyugalom és az intimitás között, ha beszélnek egymással és jelen vannak, a szerelem nem tűnik el. Átalakul, felnő, és több lesz, mint a kezdeti láng.
