Az életvégi gondozásban végzett munka tele lehet a mély szomorúsággal, de a csendes csodával is. Egy hospice ápoló megosztott egy tapasztalatot, amelynek újra és újra tanúja volt a haldoklókkal végzett munkája során: egy egyszerű, mégis titokzatos gesztust, amelyet sok beteg tesz közvetlenül a halála előtt.
Katie Duncan marylandi ápolónő és „halálgondozási coach” évek óta segít az embereknek abban, hogy békét és méltóságot találjanak életük végén. Az intenzív osztályokon, otthoni hospice-okban és hosszú távú gondozási környezetben szerzett tapasztalatai alapján megfigyelt egy olyan mintát, amelyet egyszerre talál megmagyarázhatatlannak és mélyen megindítónak.
Egy nemrégiben készült TikTok-videóban Katie leírta, amit ő a haldoklási folyamat egyik „misztikus” részének nevez: sok beteg elkezd felfelé nyúlni, mintha valami láthatatlan dolgot próbálna megragadni, ami felettük van.
„Tapasztalataim szerint ez nagyon gyakori” – mondta a videóban. „Szó szerint látni, ahogy valaki felfelé nyúl, mintha megpróbálná megfogni valakinek a kezét, vagy megérinteni valamit a levegőben”.
Néha ezt a gesztust úgynevezett élet végi látomások kísérik. „Az emberek gyakran mondják, hogy látnak valakit, egy szerettüket, egy háziállatot, akár egy angyalt vagy egy fényes fényt” – magyarázta Katie. „Máskor egyáltalán nem beszélnek, de mégis felnyúlnak, mintha egy jelenlétet érzékelnének.”
Bár erre a jelenségre nincs tudományos magyarázat, a palliatív ellátásban sokan az átmenet békés részének tartják. Katie megjegyezte, hogy a betegek általában nem tűnnek szorongónak, amikor ez történik. „Ha valami, akkor inkább megnyugodtak” – mondta. „Ezek a látomások, bármi legyen is az eredetük, gyakran mély nyugalmat hoznak az embereknek”.
@death.care.coach #hospicenurse #nurse #learnontiktok #deatheducation #oncology #healthcare #endoflifecare #deathdoula ♬ original sound – DeathCareCoach
Hozzátette: „Ez a halál egyik legrejtélyesebb aspektusa, amelynek ápolóként szerencsénk van szemtanúi lenni.”
Katie videója nagy visszhangot keltett az interneten, és sok kommentelő osztotta meg saját erőteljes emlékeit.
„Az apám mindkét karját felemelte” – írta egy személy. „Azelőtt egyáltalán nem volt képes felemelni őket.”
Egy másik kommentálta: „Ez a kettő között van. Micsoda kiváltság tanúja lenni”.
Mások is csatlakoztak az érzéshez: „Ez a mennyország, ahová elérnek” – írta az egyik. „Nem akartam megzavarni, szentnek éreztem” – mondta egy másik.
Sok család és ápoló számára ezek a gesztusok csendes megnyugtatásként szolgálnak, hogy szerettük békében van, és valami vagy valaki gyengéden vezeti őt, csak a látóhatáron kívül.
