Sok olyan sztár van, akit ma ünneplünk, mégis olyan poklot járt meg, hogy szinte felfoghatatlan, hogyan jutott el a csúcsra. Az énekesnő, akiről most szó van, gyerekként sötétségben, félelemben és árulásban élt. Emlékirataiban olyan részleteket osztott meg, amelyek még most is sokkolóak. Azt írja, hogy amikor mindössze 12 éves volt, a saját nővére próbálta rászoktatni a drogokra, és rá akarta venni, hogy szexmunkás legyen.
Később úgy fogalmazott, hogy gyerekként sokszor úgy érezte, nem érdemli meg, hogy éljen. A világ szemében tündöklő, magabiztos, sikeres ikonként látszik, de a felszín mögött egészen más történet húzódik. Ez a hatalmas hangú előadó, akit nemrég a valaha élt ötödik legnagyobb énekesnek választottak, gyerekkorától kezdve olyan fájdalmat cipelt, amit kevesen bírnának ki.
1990-ben robbant be a köztudatba, de az útja jóval előbb elindult. 1969. március 27-én született Huntingtonban, New York államban. Édesapja, Alfred, repülőgép-mérnök volt, afroamerikai és venezuelai gyökerekkel. Édesanyja, Patricia, ír származású operaénekesnő volt. Mégis, a kislány gyakran úgy érezte, mintha idegen lenne a saját családjában.
Azt írta, hogy a szüleit olyan embereknek látta, akik tele vannak megbánással, és mintha egy kegyetlen eseménysor foglyai lennének. Idősebb testvérei, Alison és Morgan sötétebb bőrszínűek voltak, mint ő. Egy ponton ezt mondta magáról: „Nem hittem, hogy megérdemlem, hogy életben legyek.”
Gyerekkorára még egy komoly árnyék vetült. A szülei olyan időszakban házasodtak össze, amikor a rasszizmus hétköznapi volt, és az interracialis házasságokat sokan ellenségként kezelték. Patricia családja megszakította vele a kapcsolatot, mert egy fekete férfihez ment feleségül. A családot emiatt ritkán fogadták be, és gyakran szembesültek gyűlölettel.
Huntingtonban egészen sokkoló támadások érték őket: a szomszédok megmérgezték a kutyájukat, egyszer pedig felgyújtották az autójukat. Az énekesnő az első rasszista élményét úgy írta le, mint „egy fordított első csókot”. Azt mondta, minden alkalommal úgy érezte, mintha egy darabot kitéptek volna a gyermeki tisztaságából.
Gyerekként sokan nem is tudták róla, hogy vegyes származású, mivel fekete apja és fehér anyja volt. Egy alvós bulin például a barátnői bezárták egy szobába, és újra meg újra a „nigger” szót üvöltötték az arcába. Úgy emlékszik, a gyűlölet ereje annyira nagy volt, hogy mintha szó szerint „kilökte volna a testéből”. Rémült volt és zavarodott, és abban bízott, hogy ha elég sokáig sír, valaki felnőtt majd közbelép. Senki sem jött.
Máskor az iskolabuszon egy rasszista diák az arcába köpött. Otthon sem volt béke. Az énekesnő többször elmondta, hogy édesapja, Alfred, és bátyja, Morgan között állandóak voltak a heves viták. Azt mesélte, nem volt ritka, hogy lyukak keletkeztek a falban, vagy tárgyak repültek keresztül a szobán.
Az anyjával való kapcsolata sem adott biztonságot. Azt mondta, gyakran érezte magát rendezetlennek, koszosnak, és haragudott azért, mert az anyja olyan emberekre bízta, akik mellett nem volt biztonságban. A külső nyomás és a folyamatos költözések szétfeszítették a családot, végül pedig a szülei elváltak. Az apját ezután alig látta, gyerekkorának nagy részét egyedül, felügyelet nélkül töltötte.
Már háromévesen elkezdett énekelni. Sokszor az anyja Verdi Rigoletto című operáját utánozta olaszul. Az éneklés menekülés volt számára, egy kis ajtó egy másik világ felé, de a valóság kegyetlensége újra és újra berúgta az ajtót.
Egy hatéves kori emlékét is megosztotta a könyvében. Az anyját bántalmazták, és ő egy családi barátot hívott segítségül. Amikor a rendőrök megérkeztek, az egyik állítólag azt mondta: „Ha ez a gyerek túléli, az maga lesz a csoda.”
Idősebb nővére, Alison, nagyon zaklatott életet élt. Tinédzserként teherbe esett, drogproblémákkal küzdött, és öngyilkossági gondolatai is voltak. A húgával való kapcsolata is tele volt fájdalommal.
Az énekesnő szerint 12 éves korában a nővére olyat tett, ami egész életére rányomta a bélyegét. A memoárban azt írja, hogy Alison adott neki Valiumot, megkínálta kokainnal, harmadfokú égési sérüléseket okozott neki, és megpróbálta eladni egy futtatónak. A története szerint a nővére rávette, hogy egy éjszakát töltsön egyedül ezzel a férfival. A férfi kártyázni vitte és autósmoziba, majd szinte azonnal átkarolta. A lány halálra rémült, mivel meglátta a fegyvert a férfi combjánál. Azt állítja, csak azért tudott kiszállni a helyzetből, mert egy másik autó melléjük állt, és ez félbeszakította az estét.
Alison, aki 2024-ben hunyt el, a vádakat később következetesen tagadta. Azt mondta, megdöbbentette és lesújtotta, hogy a húga ilyen dolgokkal illeti őt.
Ha az egész gyerekkorát és fiatalkorát nézzük, felfoghatatlan, hogy ebből az elhagyatott, félelemmel teli lányból lett az egyik legsikeresebb előadó a világon. Ma már több mint 220 millió eladott hanganyag fűződik a nevéhez. „Songbird Supreme” becenéven ismerik, híres az öt oktávos hangterjedelméről, a hajlításokkal teli éneklési stílusáról és a fülsiketítően magas, úgynevezett „whistle” hangjairól. Sokaknak viszont ő a „Karácsony Királynője”, hála az All I Want for Christmas Is You című dalnak, amely a történelem egyik legsikeresebb kislemeze.
Nem meglepő, hogy róla van szó: Mariah Carey életéről.
Mariah a kilencvenes évek elején robbant be a popzenébe. Első, saját nevét viselő albuma rekordot döntött azzal, hogy az első öt kislemeze is a Billboard Hot 100 lista élére került az Egyesült Államokban. A kilencvenes években egymás után szállította a listavezető dalokat, sorozatban tizenegy éven át voltak number one slágerei. A Billboard később a „Évtized előadójának” nevezte.
Amikor Mariah végre befutott, minden vágya az volt, hogy maga mögött hagyja azt az életet, amelyben felnőtt. Hozzáment Tommy Mottolához, a Sony Music akkori befolyásos vezetőjéhez. Kívülről mesébe illő luxusnak tűnt, belülről viszont egészen másképp élte meg. Később úgy jellemezte a kapcsolatot, hogy „kontrolláló” volt, és úgy érezte, fogoly a saját fényűző házában. Nyolc év után végül kilépett a házasságból.
Ma leginkább a gyermekeire és a zenére koncentrál. Azt mondja, a zene az „mentőöve”, az egyetlen dolog, amihez mindig vissza tudott menni. Mariah Carey két gyermeket nevel, ikreket: Monroe és Moroccan Scott Cannon 2011. április 30-án születtek, az apjuk Nick Cannon, Mariah volt férje.
A karácsonyról és a leghíresebb daláról, az All I Want for Christmas Is You című slágerről is sokszor beszélt. Gyerekként rajongott a karácsonyért, de az ünnep nála szinte soha nem volt idilli. A bátyja és a nővére időről időre hazajöttek, és veszekedések, botrányok rombolták szét az ünnepi hangulatot. Ő mégis mindig próbált kapaszkodni az álomba, hogy egyszer lesz egy „tökéletes karácsonya”. A Cosmopolitannek azt mondta: „Gyerekként mindig reméltem, hogy fantasztikus karácsonyunk lesz, de ez sosem jött össze. Mindig valami veszekedés, balhé lett belőle. Én mégis azt mondtam magamnak, hogy mindent megteszek, hogy jól érezzem magam.”
Az édesanyjával való viszonyára a „szépség és árulás történeteként” utalt, olyan kapcsolatról beszélt, amelyben jelen volt a szeretet, de a magára hagyottság és a túlélés kényszere is. Patricia adta át neki a zenei tehetségét, ugyanakkor sok sebet is ejtett rajta.
2024 augusztusában szívszorító fordulat következett Mariah életében: édesanyja, Patricia, és nővére, Alison, ugyanazon a napon távoztak az élők sorából. Mariah az utolsó napokban az anyja mellett volt, és később azt mondta, áldásnak érzi, hogy együtt tölthette vele az utolsó hetet. A nyilvánossághoz intézett üzenetében köszönetet mondott a rajongók szeretetéért és támogatásáért, és kérte, tartsák tiszteletben a magánéletét ebben az „leírhatatlanul nehéz” időszakban.
Ha végignézzük az útját, egészen döbbenetes, honnan indult és hová jutott. A csillogás, a smink, a fények, a díjak és a rekordok mögött ott van egy kislány, akit megaláztak, akit bántottak, és aki sokszor úgy érezte, hogy semmit sem ér. Ez a történet erős emlékeztető: sosem tudhatjuk, min ment keresztül valaki, mire elért oda, ahol ma tart. A külső ragyogás mögött gyakran olyan sebek vannak, amelyeket a világ nagy része soha nem lát.
