Az egészséges, biztonságos gyerekkor alapja az érzelmileg elérhető szülő. Nem mindenki kapja meg ezt a stabil hátteret.
Ha hiányzik a következetes szeretet és megnyugtatás, az nyomot hagy a felnőttkori viselkedésen. Gyakran az alábbi mintákban látszik meg.
1. Alacsony önértékelés Az önértékelés a korai években formálódik. Bátorítás és elfogadás tartja fenn.
Ha ez elmarad, vagy kritika és érzelmi elhanyagolás váltja fel, az ember nem tanulja meg látni a saját értékét. Felnőttként gyakran érzi úgy, hogy nem érdemli meg a szeretetet, a boldogságot vagy a sikert.
2. Elutasítástól vagy elhagyástól való félelem A gyermekkori érzelmi csalódások gyakran mély félelmet hagynak hátra.
Aki ezt élte meg, sokszor számít újabb csalódásra. Védekezésként kerüli a közelséget és a sebezhetőséget, ami megnehezíti a bizalmon alapuló kapcsolatok kialakítását.
3. Nehézség az érzelmek kifejezésében Az érzelmek felismerését és megfogalmazását mintákon keresztül tanuljuk.
Ha ezek hiányoznak, felnőttként is zavaros marad, hogy mit érez. Gyakori a visszafojtás, az érzelmi zsibbadtság, vagy a kiszámíthatatlan kitörés.
4. Külső megerősítéshez való erős kötődés A szeretettel és dicsérettel nevelt gyerek megtanul belülről építkezni.
Aki ezt nem kapja meg, könnyen mások véleményétől teszi függővé a saját értékét. Akkor érzi magát elég jónak, ha kívülről jóváhagyást kap.
5. Bizalmi problémák A korai élmények megtaníthatják, hogy másokra nem érdemes támaszkodni.
Felnőttként emiatt sokan gyanakvóak és túlságosan óvatosak. A távolságtartás védelemnek tűnik, ám közben akadályozza a közeli kapcsolatok kialakítását.
6. Perfekcionizmus A perfekcionizmus gyakran védekezés a belső elégtelenség érzése ellen. A láthatatlan szabály így szól: ha hibátlan leszek, szerethetővé válok.
A tökéletesség azonban elérhetetlen, ezért állandó önkritika és elégedetlenség követi.
7. Megfelelési kényszer A people-pleasing viselkedés a béke és a jóváhagyás ára lehet. Ilyenkor valaki rendszeresen mások igényeit teszi első helyre.
Saját vágyait és határait lenyeli, hogy elkerülje a feszültséget, vagy hogy dicséretet kapjon.
8. Szorongás és fokozott éberség Az érzelmi biztonság hiánya állandó készenléthez vezethet.
Aki sokat aggódik, túlgondol, vagy túlérzékeny a jelzésekre, gyakran lehetséges veszélyeket próbál megelőzni. Ez fenntartja a szorongást és kimeríti a lelket.
9. Konfliktuskerülés Sokan félnek a vitától, mert az elutasítástól tartanak. Inkább hallgatnak, és nem mondják ki a szükségleteiket.
A béke látszata megmarad, de a valós igények rendezetlenek maradnak, ami hosszú távon feszültséget okoz.
10. Kötődési nehézségek Az érzelmi elhanyagolás bizonytalan kötődési mintákat alakíthat ki.
Valaki kapaszkodóvá válik, mert fél az elhagyástól, vagy épp tartja a távolságot, hogy ne sérüljön. Ezek a stratégiák megnehezítik az egészséges kapcsolódást.
11. Gyenge határhúzás Aki gyerekként nem kap támogatást, felnőttként nehezebben áll ki magáért.
Bűntudatot élhet át, amikor nemet mond. Mivel fél a konfliktustól, a kimondott határait sem védi, így könnyen átlépik azokat.
12. Kóros függés másoktól (kodependencia) Előfordul, hogy valaki mások érzelmi mankója lesz.
Saját értékét attól teszi függővé, mennyire van rá szükség. Ilyenkor feladja a saját igényeit és határait, ami az egészség és a jólét rovására megy.
Ezek a minták érthetőek, hiszen hiányokra adott válaszok. A felismerés az első lépés a változás felé.
Ha magadra ismersz, érdemes támogatást kérni, és lassan felépíteni azt a biztonságot, amit gyerekként nem kaphattál meg.
