Elsőre furcsán, sőt kissé nyugtalanítón hangozhat a kérdés, mégis sok férfi gondolkodik rajta. Egy olyan korban, ahol az önállóság, az önismeret és a tudatos kapcsolatok kerülnek előtérbe, jogos a felvetés: meddig „kell” egy párkapcsolat ahhoz, hogy egy férfi teljesnek érezze magát? És egyáltalán, van-e még helye a „szükségem van rád” gondolatnak a szerelemben?
A szakemberek szerint nem egy adott életkor a lényeg, hanem a lelki érés. A naptár nem változtat meg senkit, a belső munka igen.
A modern szerelem: szükség helyett döntés
Hosszú ideig az volt a társadalmi üzenet, hogy egy férfi élete csak akkor „kerek”, ha párkapcsolatban él. A házasság, a család, a „rendes élet” szinte kötelező elemnek számított.
Ma ez erősen átalakul. Sok férfi, fiatalabbak és idősebbek is, elengedi ezt a merev elvárást. Egyre többen látják, hogy kapcsolatban élni nem kötelesség és nem státuszszimbólum, hanem személyes választás.
Mit ért meg egy érzelmileg érettebb férfi?
Ahogy egy férfi érzelmileg fejlődik, lassan felismeri, hogy:
-Az értékét nem a családi állapota határozza meg.
-Az egyedüllét lehet pihentető és építő, nem feltétlen magányos.
-A belső stabilitás nem mások visszajelzéséből származik.
-Nem azért született, hogy valaki „kiegészítse”, először saját magát kell felépítenie.
Mikor szokott ez a fordulat bekövetkezni?
Nincs egységes időpont, mindenkinek más az útja. Sokan mégis arról számolnak be, hogy 50 és 60 év között történik egy nagyobb belső átrendeződés. Ez az időszak gyakran úgyis egyfajta számvetéssel jár.
Ilyenkor sok férfinál megjelenik:
-Erősebb késztetés az önvizsgálatra
-Szabadulás a másoknak való megfelelési kényszertől
-Erős igény a nyugalomra a dráma helyett
-Vágy az őszinte, egyszerű, tiszta kapcsolódásokra
Nem arról van szó, hogy a szerelem elveszíti a fényét. Inkább arról, hogy a férfi rájön: egyedül is meg tud állni a lábán.
Ez azt jelenti, hogy már nem akar párkapcsolatot?
Egyáltalán nem.
Ez a változás nem a szerelemből való visszavonulást jelzi, hanem egy másfajta hozzáállást. Az érzelmileg kiegyensúlyozottabb férfi nem olyasvalakit keres, aki betömi a lelki űrt, vagy aki helyette cipel régi sérelmeket.
Párkapcsolatot már nem azért választ, mert nélküle „fél embernek” érzi magát. Azért szeretne társas életet, mert van mit megosztania, és jól esik közösen élni, fejlődni, nevetni, építkezni. Nem túléléshez keres valakit, hanem társasághoz.
A szerelem iránti vágya tehát nem tűnik el, csak tudatosabbá válik.
Mi változik, amikor a szerelem választás, nem kényszer?
Ez a belső fordulat sok előnyt hoz magával.
Érzelmi önállóság
Már nem a függőség irányítja. Nem attól fél, hogy egyedül marad, hanem tudja, hogy egyedül is elboldogul, és társ mellett is lehet szabad.
Egészségesebb kapcsolatok
A kapcsolatok kevésbé szólnak játszmákról és kapaszkodásról. Erősebb a kölcsönös tisztelet, az őszinteség és az egyensúly. Nincs akkora nyomás, hogy „a másik oldja meg helyettem az életemet”.
Hitelesebb jelenlét
A szerelem már nem sebek ragasztására szolgál. Sokkal inkább tudatos döntés arról, hogy „így és ennyit tudok adni”, és „ilyen kapcsolódásra vágyom”. Több benne az önazonosság, kevesebb a szerepjáték.
Tisztább önismeret
Egy ilyen férfi jobban ismeri a saját határait, értékeit és igényeit. Tudja, mit bír el, miben tud ott lenni a másiknak, és miben nem. Könnyebben mond igent arra, ami valóban neki való, és nemet arra, ami csak rombolná a lelki békéjét.
Ez nem a párkapcsolatok elutasítása. Sokkal inkább belépés egy nyugodtabb, átgondoltabb szerelembe.
Összegzés
Nincs olyan életkor, amikor egy férfi egyik napról a másikra „már nem szorul rá” egy nőre. Ami idővel halványul, az a hiedelem, hogy egy kapcsolatnak be kell tömnie a belső ürességet.
Amikor egy férfi belülről érzi magát teljesnek, már nem befejezést keres, hanem kapcsolódást. Nem azt várja, hogy valaki megmentsen, hanem azt reméli, hogy valakivel együtt szebb lehet az élet.
És éppen ilyenkor tud a szerelem a legtisztább formájában megjelenni: szabadon, stabilan, őszintén.
A valódi beteljesülés nem abból fakad, amit kívülről kapunk, hanem abból, akivé közben válunk.
