Gyomlálás közben különös látványra bukkantam, a talaj tele volt apró, fehér gömbökkel.
Lehajoltam, hogy jobban megnézzem.
Tökéletesen kerekek voltak, simák és kissé fényesek, mintha mini gyöngyök hevernének a földben.
Először műanyag darabokra vagy díszgyöngyökre gondoltam, de túl természetesnek tűntek. Kesztyűt húztam, és óvatosan köréjük kapirgáltam.
A golyók puhák voltak, kissé rugalmasak, szinte zselés állagúak. Megborzongtam. Tojások, villant át a fejemen. De milyenek, madár, rovar, vagy valami rosszabb?
Bevittem párat a házba, és fény felé tartva vizsgáltam. A félig áttetsző héjon át halvány, sötétebb pöttyöket láttam.
Rákerestem a neten, és amikor megláttam a válaszokat, összeszorult a gyomrom.
Csigatojások voltak, csigakaviár.
A felismerés kellemetlen volt. Tudtam, hogy a csigák ijesztően gyorsan szaporodnak, és egyetlen éjszaka alatt képesek letarolni egy ágyást.
Ráadásul egyes fajták, főleg a trópusiak, az emberre is veszélyes parazitákat hordozhatnak. Vagyis ezek az apró „gyöngyök” nem csupán érdekességek voltak, hanem valós kockázat a kertre és az egészségre.
Összegyűjtöttem az egész csomót, és forró vízzel leöntöttem, hogy ne kelhessenek ki. Ezután alaposan kitisztítottam a környéket, és átnéztem a kert többi részét is.
Most már tudom, hogy a látszólag ártalmatlan dolgok is rejthetnek gondot a talajban.
A természet közelebb van, mint hinnénk, néha szó szerint a lábunk alatt lapul.
