Mások nevét és névmásait tiszteletben tartani az egyik legegyszerűbb módja annak, hogy elismerjük a nemi identitásukat. Bennett Kaspar-Williams azonban a várandóssága és a szülése alatt azt tapasztalta, hogy a kórházi dolgozók többször is figyelmen kívül hagyták, hogyan határozza meg önmagát.
A Los Angelesben élő, 37 éves Kaspar-Williams 2020 októberében, császármetszéssel hozta világra Hudson nevű fiát. Férje, Malik is mellette volt. Bennett akkor férfiként azonosította magát, és a he/him/his névmásokat használta. Azóta nem binárisként határozza meg magát, és a he/him/his, valamint a they/them névmásokat is használja. A Daily Mail beszámolója szerint az ápolók ennek ellenére többször anyaként hivatkoztak rá.
Kaspar-Williams 2011-ben jött rá, hogy transznemű, és 2014-ben kezdte meg a tranzícióját. A pár családalapítás mellett döntött, ezért Bennettnek abba kellett hagynia a több éve szedett tesztoszteront, hogy a petefészkei ismét működni kezdjenek.
Bennett felsőtesti műtéten már átesett, az alsótestét érintő beavatkozáson azonban nem. Alapos mérlegelés után úgy érezte, vállalni tudja a terhességet. Amikor elkezdtek próbálkozni, hamar természetes úton teherbe esett.
„Rövid ideje próbálkoztunk, ezért arra számítottunk, hogy tovább tart majd” – mondta Bennett.
Elkeserítették az egészségügyi dolgozók feltételezései
A terhesség híre után nem sokkal, 2020 márciusában az Egyesült Államokban is elrendelték a járvány miatti lezárásokat. Bennett örömét hamar aggodalom váltotta fel: azon aggódott, hogyan tudja majd megóvni magát és a gyermekét.
A várandósság és a szülés egyszerre jelentett számára örömteli és nehéz időszakot. Különösen bántotta, hogy az egészségügyi dolgozók rendszeresen nőként, illetve anyaként kezelték, noha a dokumentumokon férfiként tüntette fel magát.
„A terhességem alatt egyedül az okozott nemi diszfóriát, hogy az orvosi ellátás során rendre rossz neműként hivatkoztak rám” – mondta.
Hudson születése után Kaspar-Williams azért kezdett felszólalni, hogy a gyermekvállalást ne kössék automatikusan egyetlen nemi identitáshoz. A New York Postnak arról beszélt, mennyire kellemetlen volt számára, hogy az orvosi papírokon megadott férfi neme ellenére újra és újra anyának szólították.
Bennett szerint a várandósgondozás intézménye szorosan összekapcsolja a terhességet az anyaság fogalmával, ezért nehéz volt elkerülnie a félreazonosítást.
Azt is hangsúlyozta, hogy a méh megléte önmagában nem jelenti azt, hogy valaki biztosan teherbe tud esni vagy ki tud hordani egy gyermeket. Szerinte a nőiességet sem szabad az anyasággal azonosítani: nem minden nő lehet anya, nem minden anya hordja ki a gyermekét, és nem mindenki anya, aki gyermeket hord ki.
Kaspar-Williams története rámutat arra, miért fontos, hogy az egészségügyi ellátásban is tiszteletben tartsák az emberek önazonosságát, és ne feltételezések alapján szólítsák meg őket.
