Egy egész generáció szemében legendává vált. Közben hajszálon múlt, hogy egyáltalán valaha filmforgatásra kerüljön. Egy rémisztő élmény 12 éves korában mindent átírt, és a hatása ma is ott van a hollywoodi sztár életében.
Hajszálon múló túlélés
Néha egészen ijesztő, milyen apró részleteken múlik egy élet útja. A színésznő, akiről szó van, ma világszerte ismert, pedig könnyen lehetett volna belőle egy név, amit csak egy helyi újság gyászrovata említ.
12 évesen majdnem megfulladt az óceánban. „Amikor kihúztak a vízből, nem volt pulzusom” mondta a Hartford Courantnak. A trauma sokáig elkísérte, és a döntéseit, valamint a munkáját is formálta.
Erre jött rá az iskolai zaklatás, ami idővel brutális fizikai bántalmazásba fordult. Nemcsak tehetség kellett ahhoz, hogy később a csúcsra jusson, hanem elképesztő belső erő is.
Családi háttér és gyerekkor
- október 29-én született Minnesota államban, Winona megyében. Cynthia Palmer (született Istas) és Michael D. Horowitz lánya. Az édesanyja író, videóproducer és szerkesztő, az édesapja író, szerkesztő, kiadó és ritka könyvek kereskedője volt.
Tízéves korában a család Kaliforniába költözött. Nem klasszikus gyereksztárként nőtt fel, mégis szokatlan gyerekkora volt. Észak-Kaliforniában, egy nagy birtokon élt a szüleivel, az öccsével és két idősebb féltestvérével.
A család holokauszthoz kötődő történetei mélyen hatottak rá. Olyan erős félelmeket hoztak benne felszínre, hogy időnként a szülei ajtajában aludt, attól tartva, hogy egyszer csak elszakítják tőlük. A Mirrornek 2020 júliusában így beszélt erről: „Azt hiszem, abból jött, hogy fülön csíptem történeteket arról, mi történt a táborokban. Rettenetesen féltem attól, hogy elválasztanak tőlük. A második világháborúban anyai nagyapám a Csendes-óceánon halt meg, amikor a nácik ellen harcolt, apai ágon pedig rokonok haltak meg a táborokban. Hálás vagyok, hogy a szüleim elmondták az igazat, csak meg kellett találniuk a megfelelő életkort hozzá, mert annyira szörnyű.”
Sokat járt könyvtárba, és rengeteget olvasott a holokausztról. „Rájöttem, talán a családomat kerestem, valakit, akit felismerek” magyarázta.
A víziszony kezdete
1983-ban, 12 évesen beiratkozott a San Franciscóhoz közeli American Conservatory Előadóművészeti színházba, és elkezdte az első színészóráit. Ugyanabban az évben történt a majdnem végzetes vízi baleset, ami után hosszú időre kialakult nála a víztől való félelem.
„Körülbelül 12 éves voltam, és majdnem megfulladtam. Újra kellett éleszteni, minden volt. Azóta nem mentem víz alá” idézte fel.
Ez a félelem 1997-ben komoly akadály lett, amikor az egyik legkedveltebb filmjét forgatta. A stábbal több jelenetet is egy hatalmas víztartályban vettek fel, ami komoly felkészülést igényelt. Hónapokig gyakorolta az uszodában a víz alatti úszást, mégis embert próbáló volt maszk és szemüveg nélkül, nagyjából 30 láb mélyen dolgozni. A Bobbie Wygantnak adott interjúban így fogalmazott: „Legszívesebben egy másik bolygón lettem volna. Ez nagyon kemény volt. A tartályos jelenetek a legnehezebb dolgok közé tartoztak, amit valaha csináltam. Volt pár majdnem baleset, többünknek is.”
Iskolai erőszak, előítéletek, és a korai sebek
A vízbaleset nem az egyetlen trauma volt. Bár később a 90-es évek ikonja lett, és Hollywood legkapósabb férfijaival is járt, a gyerekkora messze nem volt csillogó.
Az iskolában azért is bántották, mert az osztálytársai fiúsnak látták. A The Tennesseannek 1996-ban elmondta: „Az iskola harmadik napján eléggé megvertek, mert három srác azt hitte, hogy egy meleg fiú vagyok. Nekivágták a fejem egy szekrénynek. A földre estem, aztán elkezdtek rugdosni. Hat öltést kaptam a fejembe, nekicsaptak a szekrénynek, eltört egy bordám.” Hozzátette: „Mondtam, hogy lány vagyok. Rövid hajam volt meg ilyenek, és ezért vertek meg.”
A legszomorúbb, hogy az iskola végül őt büntette, nem a bántalmazókat.
A középiskolában sem lett könnyebb, még akkor sem, amikor már korai filmsikernek örvendett a Beetlejuice – Kísértethistória (1988) után. „Azt hittem, hogy ha ez az első számú film, akkor majd jobb lesz a suliban. De rosszabb lett. Boszorkánynak hívtak” emlékezett vissza.
Évekkel később az egyik zaklatóval újra összefutott, amikor már híres volt. A volt osztálytárs autogramot kért tőle, mire ő így reagált: „Emlékszel rám? Emlékszel, hogy hetedikben megvertétek azt a gyereket?” A lány azt felelte, hogy „kicsit”, mire a színésznő közölte: „Az én voltam.” A történet szerint ezután elküldte.
Áttörés a filmekkel
15 éves volt, amikor Tim Burton Beetlejuice – Kísértethistória című filmjében dolgozott. Ezután megkapta a Gyilkos játékok egyik fontos szerepét, egy sötét hangulatú vígjátékban, ami egy népszerű, háromtagú lányklikk köré épül.
Felidézte, hogy az elején nem tartották elég szépnek, mert addig inkább „furcsa” karaktereket játszott. Elment a Beverly Centerbe, a Macy’s-be, kért egy átalakítást, majd visszament a meghallgatásra. „Azt mondtam, nem kell fizetni, csak hadd mondjam el ezeket a sorokat” emlékezett.
A film eleinte nem lett siker, és ő sem keresett vele sokat, mégis kultfilmmé vált, és fontos lépcső lett a karrierjében.
A következő nagy állomás az Ollókezű Edward volt, ami komoly kasszasiker lett és sok dicséretet kapott. Az ártatlanság kora (1993) és a Kisasszonyok (1994) pedig két egymást követő Oscar-jelölést hozott neki (előbb mellékszereplőként, majd főszereplőként).
Winona Ryder története
A fenti történet Winona Ryderről szól. A nevét Winona, Minnesota városáról kapta, amely a születése helyéhez legközelebb eső település. A gyerekkori bántalmazások és félelmek ellenére a 90-es évek egyik legnagyobb filmsztárává vált.
Miért tűnt el egy időre a reflektorfényből?
A csúcspont után Ryder fokozatosan háttérbe került, több szerencsétlen esemény és nehéz időszak miatt. 2001-ben négy évre szüneteltette a karrierjét.
Bár a legnagyobb nevekkel dolgozott, a forgatások nem mindig voltak kíméletesek. Beszélt például arról is, mennyire nehéz volt számára a Bram Stoker Drakula (1992) forgatása Francis Ford Coppolával.
A The Timesnak 2020-ban elmondta, hogy volt egy jelenet, ahol sírnia kellett, és Coppola a kulisszák mögött kiabálni kezdett vele, hogy érzelmileg „odakerüljön”. „A jelenetben sírnom kell. Richard E. Grant, Anthony Hopkins, Keanu, Francis megpróbálta rávenni őket, hogy kiabáljanak velem, hogy sírjak. De Keanu nem volt hajlandó, Anthony sem. Nem működött” mondta. Később hozzátette, hogy Coppolával azóta rendezték a viszonyt.
A történetben fontos támasz volt Keanu Reeves is, aki mellette állt.
Johnny Depp és a bulvár nyomása
A 90-es évek egyik legismertebb párja Johnny Depp és Winona Ryder volt. 1989-ben találkoztak egy filmpremieren, pár hónappal később már együtt voltak. Öt hónapon belül eljegyezték egymást. Ez idő alatt közösen szerepeltek az Ollókezű Edwardban is. Depp karjára fel is került a híres tetoválás: „Winona örökké”.
1993 júniusában szakítottak, részben a korkülönbség, részben a folyamatos médiafigyelem miatt.
Ryder sokáig nem beszélt erről, de 2022 júniusában a Harper’s Bazaarnak elárulta, mennyire megviselte: „Emlékszem, belenéztem a tükörbe, és azt mondtam, ezt csinálom magammal belül. Mert egyszerűen nem vigyáztam magamra.”
A hírnév árnyoldala: zaklatók és szorongás
A hírnév nemcsak lehetőségeket hoz, hanem félelmet is. Ryder 2016 augusztusában a New York Magazine-nak beszélt arról, hogy több alkalommal is volt dolga zaklatókkal. A The Cut idézte: „Volt pár. Az egyik kifejezetten kedves volt. Folyton statisztaként bukkant fel filmekben, és nem tudod. Óvatosnak kell lenni. Szóltam a rendezőnek, mert kicsit ijesztő volt. Másnap levelet találtam a lakókocsiban, hogy, csak statisztamunkát akart, és amúgy már nem is velem van megszállva, hanem Alyssa Milánóval.” Ryder humorral mesélte, de azt is elismerte, hogy nem minden ilyen történet ér véget ilyen simán.
A színésznő az évek során nyíltan beszélt a mentális egészségéről is. A víziszony mellett szorongásos rohamokkal küzdött, és 1990-ben ki is szállt A Keresztapa III.-ból, miután pszichiátriai kórházba vonult.
Félelem, szorongás, és a szerepek súlya
Az Észvesztő (1999) című filmje, amely egy 1960-as évekbeli pszichiátriai intézetben játszódik, sok figyelmet irányított ezekre a témákra. Az Entertainment Weeklynek így fogalmazott: „Rettegtem eljátszani egy olyan karaktert, aki tele van félelemmel és szorongással, miközben én is tele vagyok félelemmel és szorongással. Ez olyasmi, amivel egész életedben küzdesz.”
Ugyanabban az évben Diane Sawyernek a 20/20-ban a depresszióról is beszélt. Elmesélte, hogy egyszer a Rolling Stone címlapján azt olvasta, hogy „Winona Ryder: a világ legszerencsésebb lánya”, és ez összetörte. „Ott voltam, és közben akkora fájdalmam volt, annyira össze voltam zavarodva, és annyira elveszettnek éreztem magam” mondta.
Visszatérés a csúcsra a Stranger Things-szel
Az utóbbi években Winona Ryder látványosan visszatért. A Stranger Things-ben Joyce Byers szerepében új generáció is felfedezte. Sokan a mai napig az egyik legjobb castingdöntésnek tartják, és nehezen tudnának mást elképzelni a szerepben.
Ryder ma is hálás azért, amit a karrier adott neki. A Harper’s Bazaarnak 2024 júliusában így nyilatkozott: „Hihetetlenül szerencsésnek érzem magam, hogy élhettem ezt az életet. Bármilyen intenzív és nyomasztó is volt, semmi ahhoz képest, ami most van az internettel és a közösségi médiával. Nagyon együtt érzek azokkal, akik ennyit feláldoztak.”
A fiatalabb nézők közül sokan talán nem is sejtik, mekkora sztár volt már jóval a Stranger Things előtt. A munkái alapján könnyű megérteni, miért maradt meg a neve évtizedeken át.
