Minden hazatéréskor mosta a lepedőket
A franciaágy mindig rendben volt, mégis nekiállt mosni. Egy idő után a kíváncsiság gyanakvássá vált, majd szíven ütő felismeréssé.
Miután Ethan Parker-t előléptették regionális vezetővé egy seattle-i építőipari cégnél, az élete felgyorsult. A rövid utakból hetek lettek. Valahányszor elhagyta a meghitt portlandi házat, a felesége, Lily, mosollyal és öleléssel búcsúzott a verandán. Nem panaszkodott.
Idővel mégis szemet szúrt neki valami. Minden visszaérkezéskor Lily a lepedőket dörzsölte. Az ágy érintetlennek tűnt, levendula illat lebegett a szobában.
Félig tréfásan megjegyezte: „Imádod a friss ágyneműt, mi? Egész héten nem aludt itt senki.”
Lily halványan elmosolyodott, lesütötte a szemét. „Jobban alszom tiszta lepedőn. Meg hát… néha kicsit koszos lesz.”
„Koszos?” villant át Ethan fején. Hogyan? Hiszen ő nem volt otthon. A hideg nyugtalanság bekúszott a mellkasába. Aznap éjjel alig aludt, árnyak és képek keringtek a fejében.
Rejtett kamera a könyvespolcon
Másnap vett egy apró kamerát, és észrevétlenül elhelyezte a könyvek között, az ágy felé fordítva.
Azt mondta Lilynek, hogy tíz napra Chicagóba megy. Valójában a közelben bérelt szobát, és a telefonján figyelte, mi történik otthon.
A második este heves szívveréssel nyitotta meg az élő adást. A háló szelíd, meleg fényben úszott.
22:30, kinyílt az ajtó
Lily lépett be, valamit a mellkasához szorítva. Először párnának nézte, aztán ahogy a nő az ágyra tette, felismerte. Ethan régi esküvői ingje volt, megfakult és gyűrött, amit már több mint tíz éve őriztek.
Lily felült az ágyra, az inget átölelte, mintha a férjét tartaná. Halk, remegő hangon suttogott: „Megint hiányoztál… Sajnálom, hogy nem tudtam megtartani a babánkat… Hibáztam… kérlek, ne haragudj rám.”
Ethanben megállt a levegő. Könny szökött a szemébe, miközben nézte, ahogy Lily az ingbe sír. A „koszos” lepedők nem azt jelentették, amitől annyira félt. Nem árulás jelei voltak, hanem könnyek nyomai.
Ethan a tenyerébe temette az arcát. Miközben ő előléptetésért és határidőkért rohant, Lily csendben tartotta egyben az otthonukat és a szerelmüket.
Másnap már nem bírta tovább. Váratlanul hazavezetett.
Váratlan találkozás a kertben
Lily a kertben teregetett, amikor Ethan mögé lépett és átölelte a derekát. A nő összerezzent, majd hitetlenkedve elmosolyodott.
„Ilyen korán? Történt valami?”
Ethan a vállába fúrta az arcát, a hangja elcsuklott. „Semmi baj… csak túl sokáig voltam távol. Elég volt az utakból. Itthon maradok.”
Lily szeme megtelt fénnyel. „Ethan… ezt most komolyan mondod?”
„Komolyan. Most már értem, hogy te tartottad össze kettőnket.”
Ettől a naptól kezdve Ethan úgy alakította a munkáját, hogy helyben dolgozzon. Főzött, kertészkedett, esténként együtt ültek le. Amikor éjszaka megfogta Lily kezét, újra érezte azt a melegséget, amit korábban magától értetődőnek vett.
Újrakezdett mindennapok
Most, amikor áthúzzák az ágyat, együtt csinálják. Nevetnek, beszélgetnek, a reggeli napfény besüt a szobába. Nincsenek titkok, nincsenek rejtett kamerák. Csak tiszta ágynemű illata, szelíd fény, és két ember, akik újra egymásra találtak.
Ethan rájött, hogy a szerelem nem a távolságtól halványul, hanem attól, ha nem választod nap mint nap az otthont. Te mit választasz ma?
