Negyven éven át dolgoztam kitartóan, mindig ügyeltem arra, hogy félretegyek, és vártam azt a napot, amikor végre nyugdíjba mehetek.
Amikor eljött az a pillanat, tényleg úgy éreztem, hogy egy megérdemelt jutalomhoz jutottam. Utazásokról álmodoztam, amiket mindig csak képeken láttam, reggeli sétákról a kertben és békés délutánokról az unokáimmal.
Az első időkben minden nyugodtnak tűnt; nem kellett sietnem sehová, nem csengett az ébresztőórám, végre átadtam magam a csendes mindennapoknak. Néhány hónap után viszont fel kellett ismernem, hogy a fiam gondokkal küzd, és emiatt a tervezett pihenés más irányt vett.
Bár megpróbált munkát találni, nem járt sikerrel, és ahelyett, hogy tovább próbálkozott volna, vagy új készségeket tanult volna, egyre többször fordult hozzám pénzért.
Egy este kertelés nélkül közölte: „Dolgoznod kell, hogy segíts nekem.” Ezek a szavak összetörték azt az örömöt, amit a nyugdíj első időszakában éreztem.
Határozottan válaszoltam: „Én már letettem a magam részét, most rajtad a sor, hogy saját lábadra állj.” Nem reagált valami hálásan. Gúnyosan rám mosolygott, és csak annyit mondott: „Még meg fogod ezt bánni.” Rosszul estek a szavai, de éreztem, hogy nem adhatom fel az elveimet.
Másnap felhívott a barátnője, és aggódó hangon elmondta, hogy igazából a fiam nem haragszik rám, csak fél és nem találja a kiutat.
Ez a beszélgetés segített másképp látni a helyzetet.
Rájöttem, hogy a viselkedése nem önzőségből fakadt, hanem félelemből.
Elmentem hozzá, leültünk és órákig őszintén beszélgettünk. Mondtam neki, hogy anyagilag nem tudom fenntartani tovább, de megígértem neki, hogy minden másban mellette állok és segítem, hogy elinduljon a saját útján.
Együtt írtunk egy egyszerű tervet: keresni fog lehetőségeket, jelentkezik állásokra, és új ismereteket szerez. Nem volt könnyű menet, de elindultunk egy új irányba.
Megtanultam, hogy néha a legnagyobb szeretet abban rejlik, ha nemet mondunk, mert ezzel segítjük a másikat, hogy megtalálja a saját erejét. A fiam rájött, hogy önállóvá válni nem jelent magányt, hanem bátorságot ad a következő lépésekhez, miközben mindig számíthat a család támogatására.
