Az utóbbi években több vizsgálat is rámutatott arra, hogy a bélmikrobióta fontos szerepet játszik az egészségünkben.
A bélflóránk nem csak az emésztést befolyásolja. Hatással lehet a mentális állapotra, a stresszre adott reakciókra, és az olyan autoimmun betegségekre is, mint a rheumatoid arthritis vagy az 1-es típusú cukorbetegség.
Egy friss, a The Journal of Immunology folyóiratban megjelent tanulmány új megvilágításba helyezi a mikrobiom és az autizmus közti kapcsolatot.
A Világ Egészségügyi Szervezet szerint az autizmus az agy fejlődéséhez kapcsolódó állapotok csoportja, amely a társas kapcsolatokat és a kommunikációt érinti.
A WHO azt is kiemeli, hogy az autizmussal élőknél gyakran más állapotok is megjelennek, például epilepszia, depresszió, szorongás vagy figyelemhiányos hiperaktivitási zavar. Emellett alvási nehézségek és önsértő viselkedés is előfordulhat. Az értelmi képességek személyenként nagyon eltérőek.
A kutatás alapján az anyai mikrobiota nagyobb hatással lehet az autizmus kialakulására, mint a gyermek saját bélflórája.
„A mikrobiom többféleképpen is alakíthatja a fejlődő agyat” – mondta John Lukens, a Virginiai Egyetem orvosi karának vezető kutatója és PhD-hallgatója egy közleményben.
„Nagyon fontos abban is, hogy az utód immunrendszere hogyan reagál majd fertőzésre, sérülésre vagy stresszre.”
A bélmikrobiom és az autizmus közti összefüggés egyik kulcsa egy IL-17a nevű immunmolekula lehet.
Ezt a citokint már korábban is kapcsolatba hozták például a pikkelysömörrel, a szklerózis multiplexszel és a rheumatoid arthritisszel. A szervezet a gombás fertőzések elleni védekezésben is használja. A mostani eredmények szerint a méhen belüli agyfejlődésre is hatással lehet.
A kutatók különböző bélflórájú egereken végezték el a vizsgálatot. Az egyik csoport olyan baktériumokkal rendelkezett, amelyek erősebb IL-17a-választ váltottak ki, a kontrollcsoportban viszont nem ez volt jellemző.
Amikor a kutatók átmenetileg gátolták az IL-17a működését a kölyköknél, mindkét csoport tipikus, neurotípusos viselkedést mutatott. Később, amikor a beavatkozás megszűnt és az egerek fejlődése természetes úton folytatódott, az első csoport tagjainál autizmusra emlékeztető jelek jelentek meg, köztük ismétlődő viselkedés.
Ezután a kutatók az első csoport ürülékéből származó mintát átültették a második csoport egereibe, így a gyulladást fokozó bélbaktériumok is átkerültek. Ahogy várták, a második csoport állatainál is megjelentek az autizmusra emlékeztető viselkedési formák.
A vizsgálatot egyelőre csak egereken végezték el, mégis fontos kiindulópontot ad a további kutatásokhoz.
A jövőben az is kiderülhet, hogy az anyai bélrendszer állapota milyen mértékben járul hozzá a neurofejlődési eltérésekhez.
„Az emberi alkalmazhatóság szempontjából a következő nagy lépés az lenne, hogy azonosítsuk a várandós anyák mikrobiomjának azokat a jellemzőit, amelyek összefüggnek az autizmus kockázatával” – mondta Lukens a ScienceDaily szerint. „A legfontosabb feladat az, hogy megtaláljuk azokat az eszközöket, amelyekkel a lehető legbiztonságosabban és leghatékonyabban tudjuk befolyásolni az anya mikrobiomját.”
Az IL-17a blokkolása elméletben az autizmus megelőzésének egyik útja lehetne, de Lukens szerint ez kockázatokat is hordoz. „A terhesség alatt a szervezet lényegében idegen szövetet, vagyis a babát fogadja be” – mondta. „Ezért a magzat egészsége érzékeny immun-egyensúlyt igényel, így a terhesség alatti immunrendszeri beavatkozásoktól általában ódzkodnak.”
Szerinte ezért más molekulákat is érdemes vizsgálni, mert az IL-17a csak egy apró darabja egy sokkal nagyobb képnek.
