1901-ben egy névtelen levél érkezett a párizsi főügyészségre, ami szinte sokkolta az olvasóit. A levélíró leírta, hogy Blanche Monnier, Poitiers városából származó nő, 25 éve raboskodik egy apró padlásszobában.
A leírás szerint Blanche szinte éhezett, állandóan piszok és rothadó szemét vette körül.
Amikor a rendőrök házkutatásra érkeztek, szinte horrorfilmbe illő látvány fogadta őket.
Egy tisztességes család leánya
A történet megértéséhez vissza kell mennünk a 1870-es évek Franciaországába, amikor forradalmak és társadalmi átalakulások határozták meg az ország életét.
Blanche Monnier 1849-ben született jómódú, konzervatív polgári családban, Poitiers városában, amely híres volt régi templomairól és hagyományairól. Szülei, Charles és Louise, megbecsült tagjai voltak a közösségnek.
Louise Monnier, Blanche anyja, közismert volt jótékonykodásáról és kitüntetést is kapott önzetlenségéért. A férje egykor művészeti elnök volt, fiuk, Marcel, pedig jogot végzett és köztisztviselőként dolgozott.
Marcel mindig csodálta édesanyját, Blanche viszont igyekezett saját útját járni. Ernye haja, nagy szemei, és élénk természete miatt más volt, mint a kor elvárásai.
Sajátos személyisége lett végül a veszte. 1876-ban azonban senki sem sejtette, mi vár rá.
Nyom nélkül eltűnt
Abban az évben Blanche sokak érdeklődését felkeltette. Nyugodt és kedves lányként tartották számon, ráadásul még szép is volt, ezért mindenki úgy gondolta, gyorsan férjet talál majd.
A család magas társadalmi státusza miatt Blanche gyakran szerepelt a társasági eseményeken, és mindenki biztos volt benne, előbb-utóbb férjhez megy. Egy napon azonban nyomtalanul eltűnt.
Akkoriban 26 éves volt, még jogot tanult, és otthon lakott, ez sok későbbi újságcikkből derült ki.
Sokan keresni kezdték, de az anyja mindenkit azzal hárított el, hogy Blanche elutazott vagy elköltözött. Idővel mindenki elhitte, hogy más országba ment, így senki sem firtatta tovább az eltűnését.
Senki sem tudta, hogy Blanche éveken át be volt zárva a saját házuk padlásán, rettenetes körülmények között. Csak 25 évvel később bukkantak rá, és amit akkor találtak, mindenkit megrázott.
Egy titokzatos figyelmeztetés
- május 23-án névtelen feljelentés érkezett a főügyésznek címezve.
Így szólt: „Főügyész úr, tudnia kell egy súlyos esetről. Egy nő, vénlányként, Madame Monnier házában raboskodik már huszonöt éve, éhezik és koszban él.”
A rendőrök meg akarták vizsgálni a Monnier család villáját, de Louise Monnier nem akarta beengedni őket, hiába nézett ki az ablakon, mintha nem érdekelné a dolog.
A rendőrök végül betörték az ajtót, erős bűz csapta meg őket. Fent, a padlásszinten, egy lezárt ajtónál volt a legerősebb a szag.
Nehézségek árán felnyitották az ajtót, és felfeszítették a bezárt ablakot is. A fény végre bejutott a szobába, feltárulva a szörnyű valóságot.
Egy sarokban feküdt Blanche, már ötvenes éveiben, csontsoványan, szinte kísértetiesen vékonyan, hunyorítva a beszűrődő fényre. Takaróján ételmaradék, ürülék, és bogarak hemzsegtek, súlya alig érte el a 25 kilót.
Egy rendőr így emlékezett vissza:
„Amint fény lett a szobában, hátul, az ágyon megláttuk Blanche Monniert, teljesen meztelenül, egy undorítóan koszos takaró alatt feküdt a rothadó szalmán. Mindenütt fekália, megromlott ételmaradék, zöldség, hús, hal, kenyérdarabkák, és rákok héjai voltak. Még a bogarak is szaladtak az ágyán.”
A falakra írt üzenetek
A New Zealand Times korabeli cikke szerint Blanche egyes pillanatokban a falra írta: „Vajon egyszer még kiszabadulok, vagy örökre ebben az élő sírban maradok?”
Blanche-t takaróba burkolva szállították párizsi kórházba, ahol az orvosok féltek, hogy már nem lehet segíteni rajta. Haját hosszú, csombókos tincsekben húzta maga után, egészen a térdéig ért.
Miközben Blanche-t elszállították, anyja, a 75 éves Louise Monnier, nyugodtan, feketében-fehérben ült az íróasztalánál. Rögtön letartóztatták, és beismerte, hogy ő záratta be a lányát.
Miért zárta el a lányát Louise Monnier?
Louise szerint minden egy éjszakán kezdődött 1876-ban, amikor Blanche halkan felosont a szobájába, nem tudva, hogy anyja és bátyja már várják.
Együttesen eldöntötték, hogy bezárják Blanche-t a padlásra, amíg fel nem adja a szerelmét, aki ügyvédként dolgozott. De Blanche nem tört meg. Ahogy megszokta a sötétséget, elhatározta, hogy kivárja az anyját. Louise viszont állhatatos maradt, és nem engedte ki a lányát.
Miért tartott ilyen hosszú ideig ez a rémálom? A szerelem miatt.
Blanche egy, a társadalmi ranglétrán alacsonyan álló ügyvédbe szeretett bele. Nem volt gazdag – sőt, több történet szerint alig volt pénze, ráadásul jóval idősebb volt, mint Blanche. Az anya sosem fogadta volna el.
Louise először azt mondta, addig marad a padláson, amíg ki nem ábrándul a fiúból, de a napokból hetek, a hetekből pedig évek lettek.
Louise Monnier utolsó szavai
Blanche szerelme 1885-ben meghalt, az anya pedig továbbra sem engedte ki a lányát. Az évek során a kontrollja egyre kegyetlenebbé vált, Blanche pedig egyre jobban belesüppedt a reménytelenségbe.
A kórházban az orvosok meglepetésére Blanche szinte tiszta fejjel beszélt, és boldogan szólt arról, mennyire örül a friss levegőnek, amit újra belélegezhet.
A világ figyelmét rögtön felkeltette az ügy. Louise Monnier 15 nappal letartóztatása után, szívinfarktusban meghalt a börtön kórházában. Sok helyi lakos haragudott rá, és bosszúságukat fejezték ki a háza előtt.
Úgy mondják, Louise utolsó szavai ezek voltak: „Ó, szegény Blanche-om.”
Marcel Monnier felelőssége
Blanche bátyját azzal vádolták, hogy segített az anyjának a testvére bezárásában. 1901. október 7-én indult a tárgyalás, és néhány nappal később Marcel 15 hónap börtönt kapott. Az ítéletet sokan ünnepelték, de nem tartott sokáig. Marcel fellebbezett azzal, hogy Blanche maga választotta ezt az életet, és bármikor elhagyhatta volna a házat. 1901. november 20-án a bíróság felmentette Marcelt. Bár kritizálták a passzivitását, jogilag nem vonhatták felelősségre, mert a törvény nem írta elő kifejezetten a segítségnyújtási kötelezettséget.
Ki mentette meg Blanche Monniert?
Azóta is vitatják, ki volt az a személy, aki elküldte a levelet, amely végül Blanche kiszabadulásához vezetett. Nem tudni, hogyan került az ügyészhez, de egyesek szerint egy katona lehetett, aki valamilyen módon kötődött a Monnier-ház személyzetéhez, és nem érzett lojalitást irántuk.
Az kétségtelen, hogy nélküle Blanche valószínűleg a padlásszobában halt volna meg.
Blanche Monnier történetének utóélete
Blanche Monnier 25 éven át élt elszigetelten, sorsa pedig a mai napig rengeteg találgatásra ad okot. Bár biztosan tudjuk, hogy bezárva tartották, a pontos részletek homályban maradnak, hiszen a századfordulón a sajtó sem mindig közölt pontos információkat.
Történetét André Gide dolgozta fel 1930-ban „La Séquestrée de Poitiers” című könyvében, amely nem sokban különbözött a valóságtól, csak a neveket változtatták meg.
Blanche Monnier a filmvásznon
Jelenleg nem készült nagyjátékfilm Blanche Monnier történetéről, sem Netflixen, sem máshol. Több dokumentumfilm és könyv viszont feldolgozza a sorsát.
Bár sok kérdés máig megválaszolatlan, egy biztos: Blanche kitartása és ereje példaértékű. Az ilyen igaz történetek sokáig velünk maradnak, mert emlékeztetnek arra, milyen fontos, hogy ne feledkezzünk meg azokról, akiknek a hangja nem hallatszott ki a falak mögül.
