Cyd Charisse igazi mindenes volt, énekelt, játszott, és úgy táncolt, mintha erre született volna. A lábai pedig legendásak lettek Hollywoodban. A filmvásznon a kifinomultságot, az eleganciát és a mozgás tiszta művészetét képviselte az Aranykor idején. Ahogy azok a korszakbeli sztárok sorra távoznak, az emberben vegyes érzések maradnak, mert akkoriban olyan szintű tehetséget láthattunk, amit ma ritkán.
A Texasból indult szépség a megtestesült klasszikus stílus volt. Kedvesnek és visszafogottnak ismerték, a kamerában mégis mágnesként vonzotta a tekintetet. Hosszú, formás lábai, erős színpadi jelenléte és természetes ritmusérzéke miatt hamar a legnagyobb hollywoodi táncosok között emlegették. Fred Astaire és Gene Kelly mellett is megállta a helyét. A sikere viszont nem jött könnyen, és az élete legalább annyira érdekes, mint a filmjei.
A beteges kislánytól a balettig
Cyd Charisse 1922. március 8-án született Amarillóban, Texas államban, Tula Ellice Finklea néven. Gyerekként törékeny volt, sokat betegeskedett. A „Sid” becenevet a bátyjától kapta, aki kicsiként nem tudta rendesen kimondani, hogy „Sis”. Később Arthur Freed producer alakította át a ma ismert „Cyd” írásmódra.
Gyerekkorában poliót (járványos gyermekbénulás) kapott, ami után még gyengébb lett. A szülei balettórákra íratták, hogy megerősödjön. Később úgy emlékezett, nagyon sovány volt, és a balett jó módszernek tűnt, hogy „összeszedje magát”. A „terápiából” hamar szenvedély lett, és ez kijelölte az útját.
Tanulás, névváltás, fegyelem
Tinédzserként már komoly figyelmet kapott a tehetsége miatt. Los Angelesbe költözött, hogy Adolph Bolm mellett tanuljon, később Londonban és Párizsban is képezte magát rangos balettiskolákban. Ebben az időszakban több művésznévvel is próbálkozott. Egy ideig „Felia Sidorova” néven lépett fel, mert a „oroszos” hangzás jól illett a baletthez. Végül a „Cyd Charisse” mellett döntött, a gyerekkori becenevét és a házassági nevét összerakva.
A filmekbe is a táncon keresztül jutott be, nem a szöveges szerepekkel. 1943-ban a Something to Shout About című filmben balerina volt, a neve nem szerepelt a stáblistán, és utána is több háttértáncos munkát vállalt. A tartása és a kamerában működő jelenléte viszont gyorsan feltűnt a szakmának.
MGM, Gene Kelly, és a nagy áttörés
Az MGM leszerződtette abban az időben, amikor a stúdiók tudatosan építették fel a saját táncos sztárjaikat. Eleinte kisebb filmekben kapott feladatokat, aztán jött az a pillanat, amikor igazán ránézett Hollywood. A Ziegfeld Follies (1945) egyik jelenetében Gene Kelly partnere volt, és még a rövid szereplésből is látszott, mennyire jól működnek együtt.
Az igazi fordulópontot az Ének az esőben (1952) hozta. Egyetlen mondatot sem mondott, mégis ellopta a jelenetet a „Broadway Melody” részben. A zöld ruhája, a határozott mozdulatai, a hosszú lábai és a nyugodt magabiztossága olyan képsorrá állt össze, amit a musicalrajongók azóta is az egyik legismertebb jelenetként emlegetnek.
Fred Astaire-rel a tökéletes harmónia
Charisse gyakran mondta, hogy a mozgással könnyebben fejez ki érzelmeket, mint szavakkal. 168 centi magas volt, de magas sarkúban és a jellegzetes kosztümökben jóval magasabbnak tűnt. A sötét, fényes haja és a klasszikus vonásai csak erősítették a „tökéletes hollywoodi” hatást.
A Fred Astaire-rel közös munkája, főleg A zenevonat (1953), pontosan megmutatta, mit tud. A „Dancing in the Dark” jelenetük finom, romantikus és elképesztően pontos. Astaire egyszer „beautiful dynamite”-nak nevezte, ami jól leírja, mennyire elegáns és közben mennyire erős jelenség volt.
Charisse nem csak gyors vagy technikás volt. A balettből hozott tisztaságot összekötötte a jazzes lazasággal és a színészi kifejezéssel. Jazzben, modern táncban és klasszikus stílusban is otthonosan mozgott. Amikor arról kérdezték, jobban szeretett-e Fred Astaire-rel vagy Gene Kellyvel táncolni, azt mondta, mindketten a film történetének legnagyobb táncos egyéniségei. A stílusuk más, ezért szerinte értelmetlen összehasonlítani őket.
Magánélet, munka, és a hosszú pálya
A kamera mögött fegyelmezett, profi és diszkrét volt. Távol tartotta magát a hollywoodi bulivilágtól, inkább a munkára figyelt. Emiatt a kollégái és a koreográfusok is nagyon tisztelték.
Ahogy a nagy movie musical korszak a 1960-as évekre lecsengett, tévés és színpadi munkák felé fordult. Vendégszerepelt varietéműsorokban, és később Broadway-produkciókban is feltűnt, például a Grand Hotel előadásaiban az 1990-es években. A férjével éjszakai klubműsorral is turnéztak, és még idősebb korában is képes volt elvarázsolni a közönséget.
2006-ban megkapta a National Medal of Arts kitüntetést George W. Bush elnöktől, és díszdoktori címet is átvehetett a University of North Carolina School of the Arts intézménytől.
Tony Martin és a család
Cyd Charisse 1948-ban ment feleségül Tony Martin énekeshez. A házasságuk több mint hat évtizedig tartott. A megismerkedésük is tipikus hollywoodi történet volt. Ugyanaz az ügynökük volt, Nat Goldstone, ő mutatta be őket egymásnak. Épp ment a városban egy népszerű külföldi film, Tony pedig meghívta Charisse-t, így kezdtek randevúzni.
Egy közös gyermekük született, és Charisse-nek volt egy fia az előző házasságából is. A magánéletüket többnyire csendben tartották, kevés botránnyal, ami abban a közegben ritkaságnak számított.
A tragédia: American Airlines Flight 191
A családot súlyos veszteség érte 1979. május 25-én, a Memorial Day hétvége kezdetén. Az American Airlines Flight 191 gépe röviddel a felszállás után lezuhant Chicago közelében, Des Plaines térségében. A gép az O’Hare repülőtérről Los Angelesbe tartott, és a balesetben meghalt mind a 258 utas, a 13 fős személyzet, valamint két ember a földön.
Az áldozatok között volt Sheila Charisse is, Nico Charisse, Cyd első házasságából származó fiának 36 éves felesége. A katasztrófa a 9/11 előtti időszak egyik legsúlyosabb amerikai polgári repülőgép-szerencsétlensége volt, és hosszú időre megingatta a közbizalmat a DC-10 típus kapcsán.
Nico Charisse különleges közegben nőtt fel. Az édesapja egy nála jóval idősebb tánctanár volt, Nico Charisse Sr., később pedig Tony Martin gyakorlatilag nevelőapjaként volt jelen, miután 1948-ban feleségül vette Cydet. Nico így egy nyugodtabb, kiszámíthatóbb családi életet kapott, ami Hollywoodban nem volt magától értetődő.
Az 1960-as évek végén Nico megismerkedett Sheila Marie Snodgrass-szal. Összeházasodtak, és úgy tűnt, jó irányba halad az életük. Nico 1977-ben bekerült a California Bar-ba, és ügyvédként kezdte felépíteni a pályáját. Két évvel később Sheila halála mindent kettétört. A veszteség mély nyomot hagyott a családban, és emlékeztetett arra, hogy a csillogás senkit sem véd meg a valóságtól.
Cyd Charisse halála és öröksége
Cyd Charisse 2008. június 17-én hunyt el, 86 évesen, szívroham után. A halálával egy korszak is távolabb került, de a munkái ma is hatnak a táncosokra és az előadóművészekre.
Az öröksége nem csak abban áll, hány filmben szerepelt. Új mércét állított a női táncosoknak Hollywoodban. Nem egyszerűen „dísz” volt a jelenetekben, sokszor ő lett a film érzelmi és képi középpontja. Erőt, pontosságot és eleganciát vitt minden mozdulatába.
Akár az Ének az esőben magabiztos, érzéki jeleneteire gondolunk, akár A zenevonat finom romantikájára, Cyd Charisse neve ma is egyet jelent a táncos filmek legszebb pillanataival. Az ő nyelve a mozgás volt, és ez a nyelv még mindig érthető.
