Román újságírók bukkantak rá egy meglehetősen érdekes összefüggésre, az egykori diktátor, Nicolae Ceaușescu halálával kapcsolatban. Mindenki tudta az elöljáróról, mekkora szenvedélye volt a vadászat. Azt viszont csak kevesen tudták (vagy sejtették), hogy egy vadász-átok is közrejátszhatott Ceaușescu kivégzésében.
1989 novemberében, a román diktátor zergevadászatra indult, Szeben megyében. Bár korábban mindent megszerveztek, és az utolsó apró részletig mindenre odafigyeltek – mint ahogyan az minden egyes vadászat alkalmával megtörtént –, az eredmények mégsem vezettek sikerre. A kommunista vezér ugyanis nem lőtt le többet három állatnál, ezzel pedig esze ágában sem volt beérni.
Mivel cseppet sem lankadt a vadászó kedve, Nicolae Ceaușescu újabb zsákmányszerzést rendelt el, ezúttal Argeș megyében. Az első telefon hajnali háromkor csörrent meg, aztán kezdetét vette a zsibongás. Telefonhívások tízei bonyolódtak le percek leforgása alatt, a szervezés pedig teljes gőzzel zajlott, rekordsebességgel, mozgósítva mindenkit, akit csak lehetett, a megyei erdészeti hivataloktól.
Mindennek klappolnia kellett, az utolsó legapróbb részletig. A hajtókat felküldték a bércekre, hogy megzavarják a zergéket, melyek várhatóan lejjebb ereszkednek a hegyoldalon, ahol a diktátor puskacsöve várta őket.
A mészárlás megtörtént. A hegyről zergék tízei rohantak lefelé, Ceaușescu nagy örömére. Azt beszélték, a diktátornak hetvenhét példányt sikerült lelőnie, köztük egy meglehetősen furcsa zergét is, fehér bundával.
Szintén az akkori vadászok állították, hogy egy bizonyos betegség hatására megtörténhet, hogy a zergék bundája kifehéredik. De bármit is mondjon a tudomány, a vadászoknak megvannak a saját babonáik. Azt mondják, ha valaki lelő egy fehér zergét, arra átok ül, mely rövid időn belül elveszi az életét.
Így is történt… Alig egy hónappal később, 1989 decemberében, a kommunista vezetőt és feleségét halálra ítélték – a sors iróniája, vagy sem – puskalövések által, egy katonai bázis udvarán.
