2026-ban Reba McEntire 71 éves lett, mégis ma is ugyanolyan erővel van jelen a countryzenében, mint pályája kezdetén. Sokak számára olyan, mintha mindig is az életük része lett volna. Dalait generációk hallgatják, miközben karrierje mögött nemcsak sikerek, hanem komoly veszteségek és nehéz időszakok is állnak.
Már gyerekként tudta, hogyan kell dolgozni
Reba McEntire nemcsak countryénekesnek született, hanem valódi vidéki környezetben nőtt fel.
1955-ben látta meg a napvilágot az oklahomai McAlesterben, gyermekkorát azonban a család 8000 hektáros ranchán töltötte a kicsi, Atoka megyei Chockie településen. A mindennapjaihoz hozzátartozott a kemény munka, a lovaglás, a rodeó és a nyugati hagyományok.
A ranchon senki sem pihenhetett egész nap, így Reba már kislányként megtanulta, hogy neki is ki kell vennie a részét a feladatokból.
Ötéves korában már édesapja teherautóját vezette a marhák között. A „vezetés” ebben az esetben inkább a kormányzását jelentette, hiszen a pedálokat még nem érte el. Édesapja, Clark McEntire egy 50 fontos takarmányos zsákra ültette, a sebességváltót a leglassabb fokozatba kapcsolta, majd rábízta a kormányt. Ez nem egyszeri móka volt, hanem a ranchi élet természetes része.
Reba olyan családban nőtt fel, amelynek története szorosan összefonódott a rodeóval. Nagyapja, John Wesley McEntire 1934-ben világbajnoki címet nyert steer ropingban, vagyis marhakötésben. Clark McEntire követte őt, és három alkalommal is megszerezte ugyanezt a címet.
Szigorú, de dolgos gyerekkor
Clark McEntire rodeóversenyzőként ismert ember volt, apaként azonban a régi iskola elvei szerint nevelte gyermekeit. Nem tartozott azok közé, akik gyakran ölelgetik a gyerekeiket, vagy kimondják, hogy szeretik őket. Ő a magas elvárásokkal, a fegyelemmel és a munka megtanításával fejezte ki a gondoskodását.
Reba később a For My Broken Heart című önéletrajzi könyvében így írt erről:
„Gyerekkorunkban sokszor bántott, hogy apu soha nem mondta nekünk, hogy szeret.”
A McEntire gyerekek, Alice, Pake, Reba és Susie, szerény körülmények között éltek. A család hat tagja egy egyszerű, szürke házon és egyetlen fürdőszobán osztozott.
„Nem voltunk valami gazdag nyugat-texasi emberek. Többnyire sziklás, hegyes vidék volt, de néhány marhát el lehetett rajta tartani” – emlékezett később Reba.
Bár hamar megszerette a ranchi életet, a zene iránti érdeklődése már egészen fiatalon megmutatkozott. Édesanyja, Jacqueline McEntire maga is countryénekes szeretett volna lenni, ám végül tanárként, könyvtárosként és titkárként dolgozott.
„Anyámról azt mondták, hogy akár olyan híres is lehetett volna, mint Patsy Cline, ha kap néhány lehetőséget. Ő azonban már tizenhat-tizenhét éves korában tanított” – mondta Reba egy korábbi interjúban.
A hangját az édesapjától örökölte
Míg Clark nehezen mutatta ki az érzéseit, Jacqueline melegszívű és támogató édesanya volt. A zene az ő segítségével vált a család egyik összetartó erejévé.
Amikor a gyerekek hosszú autóutakon elkísérték apjukat a rodeóversenyekre, Jacqueline harmóniákat tanított nekik. A hátsó ülés így gyakran kisebb énekkarrá változott. Ezek az utak nagy szerepet játszottak abban, hogy Reba szenvedélyesen megszerette az éneklést.
Az énekesnő mindig úgy fogalmazott, hogy a zenei alapokat az édesanyjától kapta, a hatalmas hangját viszont az édesapjától örökölte. Clarknak gyakran kellett átkiabálnia a mezőkön, hogy összeterelje a marhákat, ezért erős és messzire hallatszó hangja volt.
„Mindig hangos voltam. Anyám azt mondta, hogy amikor mindhárman énekeltünk, engem mindig jobban lehetett hallani, mint Pake-et és Susie-t. Ők ilyenkor azt kiabálták: ‘Reba, fogd már be! Menj hátrébb!'” – mesélte a Chicago Tribune-nak.
Reba tehetsége hamar feltűnt. Első osztályos korában az iskolai karácsonyi műsorban elénekelte az Away in a Manger című dalt, és lenyűgözte vele az osztálytársait. Ötödikesként csatlakozott a 4-H klubhoz, ahol a Junior Act kategóriában első helyezést ért el a My Sweet Little Alice Blue Gown előadásával.
Ekkor már jól látszott, hogy nemcsak szeret énekelni, hanem a színpadon is otthonosan mozog.
Megalakult a McEntire családi együttes
Reba gyerekkorát nem csak a zene töltötte ki. Kosárlabdázott, futott, nyaranta pedig kosárlabdatáborba járt. Otthon zongorázni és gitározni tanult, a rodeó iránti érdeklődése miatt pedig a hordókerülő versenyekre, vagyis barrel racingre is készült.
Középiskolás korára a zene az egész család közös vállalkozásává vált. Pake-kel és Susie-val megalapították a The Singing McEntires nevű triót. Jacqueline minden próbán figyelte őket, és azonnal szólt, ha valaki hamisan énekelt.
Reba később így idézte fel egyik emlékét:
„Ha valaki nem a megfelelő szólamot énekelte, anyám rögtön véleményt mondott. Susie az én szólamomat énekelte, én pedig az övét. Anyám ilyenkor odajött a serpenyőjével, amiben éppen krumplit sütött, és azt mondta: ‘Rendben, Reba, most Susie szólamát énekeld. Kezdjétek újra.’ Elénekeltük, ő pedig azt mondta: ‘Így már tökéletes.’ Aztán visszament folytatni a főzést.”
A testvérek rendszeresen felléptek helyi rendezvényeken, és hamar megismerték őket a környéken. 1971-ben kiadták a The Ballad of John McEntire című kislemezt, amelyet nagyapjuk, a híres rodeóversenyző emlékének szenteltek. A dal csak regionálisan terjedt, mégis fontos állomás volt Reba korai pályáján.
A testvérekből helyi szenzáció lett
A The Singing McEntires fokozatosan egyre több felkérést kapott. A trió később megalapította a Kiowa High School Cowboy Band nevű együttest, amely tánctermekben és Oklahoma City bárjaiban is fellépett.
Reba később humorosan emlékezett vissza arra, milyen fiatalok voltak:
„Alig voltunk túl a serdülőkoron, mégis előfordult, hogy egy-egy fellépés után hajnalig fennmaradtunk.”
A testvérek útjai azonban idővel különváltak. Amikor Pake befejezte a középiskolát, az együttes feloszlott. Reba 1973-ban végzett a Kiowa High Schoolban, majd a Southeastern Oklahoma State University hallgatója lett. Elemi iskolai tanári szakon tanult, zenei mellékszakkal.
Az egyetem mellett továbbra is segített a családi ranchon. Tanulmányait és a fizikai munkát egyszerre kellett beosztania, ami megerősítette benne azt a fegyelmet, amelyet később a zenei pályán is hasznosított.
Egy rodeóverseny hozta el a nagy lehetőséget
1974-ben Reba édesapja azt javasolta, hogy lánya énekelje el az amerikai himnuszt a National Finals Rodeón, Oklahoma Cityben. Reba izgult, mégis vállalta a feladatot. A család barátjához, a rodeó műsorközlőjeként dolgozó Clem McSpaddenhez fordult, aki segített megszerezni a fellépési lehetőséget.
Reba akkor még nem tudta, hogy ez az előadás fordulópont lesz az életében.
A közönség soraiban ott ült Red Steagall countryzenész is. Reba hangja annyira lenyűgözte, hogy a fellépés után meghívta őt és családját a rodeó idején rendezett szállodai összejövetelre. Reba ott Dolly Parton Joshua című dalát énekelte el kíséret nélkül.
Jacqueline felismerte a lehetőséget, és segítséget kért Steagalltól. Azt szerette volna, hogy mindhárom gyermeke esélyt kapjon a zenei karrierre. Steagall azonban őszintén válaszolt:
„Mindhármukat nem tudom magammal vinni, de Rebát igen. Benne van valami különleges.”
1975 márciusában Reba és édesanyja Nashville-be utazott, hogy demófelvételt készítsenek. Reba eleinte egyik kifogást találta ki a másik után, mert tartott az ismeretlen helyzettől. Jacqueline végül félreállt az autóval, és határozottan beszélt vele.
„Reba, ha nem akarsz Nashville-be menni, nem kell folytatnunk. De én rajtad keresztül élem meg az álmaimat.”
A mondat nagy hatással volt az énekesnőre. Megértette, hogy az út nemcsak az ő vágyairól szól, hanem az édesanyja lemondásairól és támogatásáról is. Ezután már elszántan folytatta az utat Nashville felé.
Nehéz kezdés után jött az áttörés
A demófelvétel elkészülte után Reba karrierje még korántsem volt biztos. Glenn Keener, a PolyGram/Mercury Records producere meghallgatta a felvételt, és meglátta benne a lehetőséget. A demót elvitte a PolyGram chicagói központjába.
A kiadónál azonban csak egy női előadót szerződtethetett. Két kazetta volt előtte, Reba felvétele és egy másik énekesnő demója. Végül Reba anyagát választotta.
„Ránézett a kezében lévő két kazettára, majd az enyémet adta át” – idézte fel később Reba az Entertainment Weeklynek.
Pályája elején több kislemeze is csak szerény eredményt ért el. 1978-ban azonban megszületett első Top 20-as slágere, az I’d Really Love to See You Tonight.
Az igazi áttörés 1984-ben következett, amikor Reba az MCA Recordshoz szerződött. A My Kind of Country című album visszatért a hagyományos countryhangzáshoz, és meghozta számára az év női énekese címet. Két évvel később már országosan ismert sztár volt. Első Grammy-díját a Whoever’s in New England című dalért kapta, amely a slágerlisták élére került.
A repülőgép-szerencsétlenség mindent megváltoztatott
Az 1980-as évek végére Reba fellépései megszaporodtak. Ő és zenekara magánrepülőgépekkel utazott, hogy elkerüljék a hosszú buszos utakat.
1991 márciusában azonban tragédia történt. Egy repülőgép-szerencsétlenségben a zenekar nyolc tagja és a két pilóta életét vesztette. Reba számára felfoghatatlan veszteség volt, amely hosszú időre meghatározta az életét és a munkáját.
A For My Broken Heart című albumot az elhunyt zenészek emlékének ajánlotta. A lemez a gyász és a fájdalom ellenére hatalmas sikert aratott.
Reba az 1990-es években sem állt meg. A zene mellett a színészetben is kipróbálta magát, televíziós sorozatban szerepelt, és olyan slágereket adott ki, mint az I’m a Survivor.
Néhány év szünet után 2003-ban tért vissza a zenei életbe a Room to Breathe című albummal. A lemezről a Somebody az első helyig jutott, amelyet sikeres turné követett. 2007-ben a Reba: Duets című album több ismert előadóval közös felvételeket mutatott be, és szintén a slágerlisták élére került.
Dalban búcsúzott édesapjától
Reba édesapja 2014-ben, egy stroke szövődményei után halt meg. Az énekesnő a veszteségét a Just Like Them Horses című dalhoz készített videoklipben fogalmazta meg. A felvétel személyes képet adott arról, milyen fájdalmat jelentett számára Clark elvesztése.
Nem ez volt az első dal, amelyet az édesapjának szentelt. Már 1979-ben megírta a Daddy című számot, amely Clarknak és a cowboyok, illetve a rodeó világának állított emléket.
Bár Jacqueline tanította meg énekelni, Reba személyiségében sok mindent az édesapjától örökölt.
„Sok mindenben hasonlítok apura. Örököltem tőle a céltudatosságát és az elszántságát, ugyanakkor én sem vagyok valami jó a kommunikációban” – mondta 1994-ben a The Tennessean című lapnak.
Édesanyja halála után majdnem felhagyott az énekléssel
Reba pályája során sok sikert és tragédiát élt át, mégis édesanyja elvesztése volt az a pont, amikor komolyan felmerült benne a visszavonulás gondolata.
Jacqueline McEntire 2020 márciusában halt meg rákban. Reba és testvére, Susie a szülők holmiját rendezte, amikor az énekesnő egy pillanatra úgy érezte, többé nem akar énekelni.
A Today with Hoda & Jenna műsorban így emlékezett vissza:
„Fényképeket nézegettem, és azt mondtam: ‘Nem hiszem, hogy ezt tovább akarom csinálni.’ Susie megkérdezte: ‘Mit?’ Én pedig azt feleltem: ‘Az éneklést. Mindig anyáért csináltam.’ Ő azt mondta: ‘Majd visszajön az érzés.’ És valóban visszajött.”
Reba végül folytatta a zenélést, és továbbra is a countryzene egyik meghatározó előadója maradt. A színészet, az üzleti vállalkozások és a jótékonyság szintén fontos része lett a munkájának.
Reba McEntire visszatért a gyökereihez
A hírnév és a vagyon ellenére Reba nem felejtette el, honnan indult. 2023-ban visszatért Atokába, és a Choctaw Nationnel együtt megnyitotta a Reba’s Place nevű éttermet és közösségi helyet.
„Reba számára fontos a hit, a család és a kultúra” – mondta Gary Batton, a Choctaw Nation vezetője.
A helyen Reba zenéje, emléktárgyai és a déli konyha ételei is megjelennek. A vállalkozás számára azonban nem csupán üzleti projekt. Reba munkahelyeket szeretett volna létrehozni, és új életet vinni abba a közösségbe, amely gyermekkorában otthont adott neki.
A Reba’s Place egyszerre tiszteleg a helyi örökség előtt, és kapcsolja össze az énekesnő múltját a jelenével.
Visszatérés oda, ahol minden elkezdődött
Reba karrierje 2024-ben különösen szép módon ért körbe, amikor a Super Bowl LVIII döntőjén elénekelte az amerikai himnuszt. Negyven évvel korábban éppen egy rodeóversenyen adta elő ugyanezt a dalt, amely után Red Steagall felfigyelt rá.
A National Finals Rodeó szerényebb színpadától a Super Bowl több millió nézőt elérő eseményéig hosszú út vezetett. Reba minden állomáson magával vitte azt, amit a családi ranchon tanult: a kemény munka értékét, a kitartást és a család támogatásának erejét.
Több mint 90 millió eladott lemezzel, 24 listavezető slágerrel és számos díjjal Reba McEntire a countryzene történetének egyik legismertebb előadója lett. Története mégis egy oklahomai ranchon kezdődött, ahol egy kislány a takarmányos zsákon ülve fogta meg édesapja teherautójának kormányát.
