A hospiceápolók nap mint nap olyan embereket gondoznak, akik életük utolsó szakaszába értek. Neal K. Shah hospice-munkatárs szerint a betegek gyakran ugyanazt az egy szót mondják ki a haláluk előtti órákban: „anya”.
A halál gondolata sokak számára nehéz, a hospiceápolók számára azonban a mindennapi munka része. A betegek mellett a családtagokat is támogatják, akik gyakran bizonytalansággal és fájdalommal néznek szembe szerettük elvesztése előtt.
Neal K. Shah, a CareYaya Health társalapítója és vezérigazgatója rendszeresen beszél a hospiceellátásról és a végső életszakaszban tapasztalható jelenségekről. Tapasztalatai a gondozóknak, az idős embereknek, valamint a súlyos betegséggel vagy demenciával élő családtagokat ápolóknak is segítséget adhatnak.
Egy Facebook-videóban Shah azt mondta, hogy a hospiceápolók gyakran hallanak egy bizonyos szót a beteg halála előtti 24 órában. Ez a szó sokszor egy édesanya megszólítása.
Shah szerint egy tíz éven át végzett kutatás is hasonló tapasztalatokat tárt fel. Dr. Christopher Kerr neurobiológus és munkatársai több mint 1400, New York államban élő beteget követtek életük utolsó szakaszában. A résztvevők több mint 80 százaléka számolt be élénk álmokról vagy látomásokról, amelyek megnyugtatták őket.
A kutatás egyik figyelemre méltó megfigyelése az volt, hogy sok beteg a szülője felé nyúlt, leggyakrabban az édesanyját kereste. Ez akkor is előfordult, ha az anya már évtizedekkel korábban meghalt.
„90-es éveikben járó betegekről is beszélünk, olyan emberekről, akiknek az édesanyja több mint 50 éve elhunyt” – mondta Shah.
Szerinte ennek az lehet az egyik magyarázata, hogy a test leállásakor az agy legősibb területei maradnak aktívak a legtovább. Az anyához kapcsolódó emlékek, például az első megnyugtató hang és az első biztonságot adó kapcsolat, ezekben a mélyebb agyi rétegekben rögzülhetnek.
„Amikor a szülő vagy egy másik szerettünk az utolsó óráiban a saját édesanyját szólítja, vagy egy láthatatlan személy felé nyúl, ne javítsuk ki. Lehet, hogy ez nem egyszerű zavarodottság, hanem az élet végéhez közeledő természetes folyamat része” – mondta Shah.
Mit tehet a család?
Shah szerint a hozzátartozóknak három dolgot érdemes szem előtt tartaniuk. Ha a beteg az édesanyját keresi, vagy olyan valakihez beszél, akit mások nem látnak, nem szükséges emlékeztetni arra, hogy az illető már régen meghalt.
„Ne mondjuk azt, hogy a nagymama harminc éve halott. Inkább mondjuk: ‘Örülök, hogy itt van veled.’ Ezzel nem vezetjük félre, hanem szeretettel kísérjük át ezen a nehéz időszakon” – tanácsolta.
A hospiceellátás célja ilyenkor a beteg megnyugtatása és a lehető legnagyobb komfort biztosítása. A családtag jelenléte is sokat jelenthet, még akkor is, ha a beteg már alig reagál.
„Ha ön ül mellette, akkor az egyik legfontosabb dolgot teszi, amit ember megtehet” – mondta Shah a Facebook-videóban.
