A 60-as, 70-es vagy 80-as évek nem a lezárást jelentik. Sokkal inkább egy új életszakaszt, amikor egy jó döntés sokat számít a mindennapokban. Az egyik legfontosabb kérdés ilyenkor az, hogy kivel éljen együtt egy idős ember.
Sokáig természetesnek tartották, hogy az idősek előbb-utóbb a gyerekeikhez költöznek. Ma már viszont jól látszik, hogy ez nem mindig jó megoldás. Ha valaki ezt átgondolás nélkül lépi meg, könnyen sérülhet az önállósága, az önbecsülése és a lelki egyensúlya. Az egészséges öregedés ma már nem egyet jelent a függéssel, hanem inkább azzal, hogy valaki tudatosan alakítja a saját életét.
Az önállóság az egészséges időskor alapja
Amíg az egészség és a szellemi frissesség megengedi, a saját otthon sokszor a legjobb választás. Az önálló élet nem ugyanaz, mint a magány. Inkább szabadságot jelent. Az, hogy valaki maga dönti el, mikor kel fel, mit eszik, hogyan rendezi a lakását, vagy kit fogad, minden nap erősíti az identitását.
A kutatások is azt mutatják, hogy a hétköznapi feladatok segítenek frissen tartani az elmét. A főzés, a rendrakás, a pénzügyek kezelése és a döntéshozás nemcsak teendő, hanem értelmet is ad a napoknak. Ha mások mindent átvesznek, az idősebb ember nemcsak feladatokat veszít, hanem szerepet is.
Ha a jelenlegi lakás túl nagy, nehezen fenntartható vagy már nem biztonságos, akkor sem csak egyetlen út létezik. Jó megoldás lehet egy kisebb, kényelmesebb vagy jobban átalakított otthon. A lényeg sokszor az, hogy maradjon saját tér, ahol az ember otthon érezheti magát.
Miért csak végső esetben jó a gyerekekhez költözni?
A gyerekekhez költözés szeretetteljes döntésnek tűnhet, mégis gyakran feszültséget hoz. Egy családi háznak már megvan a maga rendje, napi menete és terhelése. Ezek nem mindig illenek egy idős ember igényeihez.
Amikor valaki feladja a saját életterét, gyakran a magánszférájából is veszít. Idővel csökkenhet a beleszólása a saját napjaiba, és ezzel együtt az önérzete is. Könnyen előfordulhat, hogy a családtagok között él, mégis háttérbe szorul.
Sok helyen az is gondot okoz, hogy a nagyszülőből lassan állandó gyerekfelügyelő lesz. Ez elsőre természetes segítségnek tűnik, hosszú távon viszont kimerítő lehet. Főleg annak, aki már mögött tudja a saját aktív szülői éveit. A családi kapcsolatokat gyakran jobban erősítik a szívesen választott találkozások, mint a kötelező együttélés.
Ezért a gyerekekkel való összeköltözés inkább akkor jön szóba, ha már komoly fizikai segítség kell, és nincs elérhető szakmai ellátás. Addig az önállóság feladása sokszor túl nagy ár.
Együttélés kortársakkal, egyre népszerűbb lehetőség
Sokan nem szeretnének egyedül élni, de a gyerekeikhez sem költöznének. Nekik jó út lehet a hasonló korú emberekkel való együttélés. Ezt sok helyen közösségi lakhatásnak is nevezik.
Ebben a formában mindenki megtarthatja a saját terét, közben pedig van társaság, közelség és kölcsönös segítség. Ez csökkentheti az elszigeteltséget, élénkebben tarthatja a szellemet, és biztonságot is adhat a hétköznapokban.
Az azonos élethelyzetben lévő emberek gyakran jobban értik egymás ritmusát, szokásait és igényeit. Ezért az ilyen együttélés sokaknak nyugodtabb és emberibb megoldás lehet. Nem arról szól, hogy mindenki mindig együtt van, hanem arról, hogy van kapcsolat, amikor arra szükség van.
Nem a létszám számít, hanem az otthon minősége
Sokan azt hiszik, hogy egy népes háztartás eleve jobb az idős embernek. A valóság sokszor más. Nem az a legfontosabb, hányan élnek egy fedél alatt, hanem az, hogy az otthon mennyire biztonságos, kényelmes és jól használható.
Egy rosszul kialakított lakás sokkal több gondot okozhat, mint az egyedüllét. A meredek lépcső, a veszélyes fürdőszoba vagy a nehezen elérhető helyiségek mind növelik az elesés és a függés esélyét. Ezzel szemben egy jól átgondolt, akadálymentesebb környezet támogatja az önállóságot és nyugalmat ad.
Ezért az otthon átalakítása nem kényelmi kérdés, hanem hosszú távú egészségügyi és életminőségi döntés.
Hasznos szempontok időskorban
-Az önállóság maradjon első helyen, amíg az egészség ezt lehetővé teszi.
-Ha segítség kell, először érdemes azt a saját otthonban megszervezni.
-Jó megoldás lehet egy kisebb, könnyebben fenntartható lakás.
-A gyerekekkel érdemes őszintén beszélni, bűntudat és félelem nélkül.
-A kortársakkal való együttélés valós és működő lehetőség.
-Az otthont érdemes biztonságossá, kényelmessé és jól használhatóvá tenni.
-Segítséget kérni nem gyengeség, de az önállóságot túl korán feladni sokszor hiba.
A lényeg nem az, hogy kivel „kell” együtt élni idős korban. Sokkal inkább az, hogy kinek a közelében lehet valaki továbbra is önmaga. A méltósággal megélt időskor szabadságot, tiszteletet és lelki egyensúlyt jelent. Amíg az egészség és a tiszta tudat megvan, általában az a legjobb hely, ahol az embernek még mindig a saját kezében van a kulcs, és a saját életéről dönthet.
