Gyerekkor babysitter nélkül
Az anyja nem bízott a bébiszitterekben, ezért a kisfiú sokszor vele ment dolgozni. Később, az iskolában emiatt is kilógott, és a szenvedélye miatt gyakran csúfolták. Akkor még senki nem sejtette, hogy ebből a gyerekből egyszer világsztár lesz, és a bántalmazók végül elcsendesednek.
Kivételes tehetség Houstonból
1952. augusztus 18-án, Houstonban, Texas államban született meg Patrick Swayze. Már kiskorában látszott, hogy különleges érzéke van a mozgáshoz. Az apja egy vegyi üzemben dolgozott rajzolóként, az édesanyja, Patsy, koreográfus volt, és a Houston Jazz Ballet Company alapítója. Így természetes, hogy a művészet és a fegyelem egyszerre lett része a mindennapjainak.
A tánc központi helyet foglalt el az életében. Rengeteget gyakorolt, és idővel pénzt is keresett vele. Közben nem csak egy dolog érdekelte. Az anyja szerint mindent ki akart próbálni: sportolt, úszott, korcsolyázott, a Little League csapataiban játszott, baseballozott és amerikaifutballozott, naponta táncolt, hegedült, énekelt az iskolai kórusban, és főszerepeket kapott a darabokban.
A csúfolódás ára
Pont ez a lelkesedés tette célponttá. Sok fiú „lányosnak” tartotta az éneklést és a táncot, ezért Swayze éveken át bántalmazást kapott miatta. Volt, hogy kék-zöld foltokkal ment haza, a konfliktusok nyomai látszottak rajta.
Ahogy kamaszodott, egyre nehezebb lett összeegyeztetni a sok elfoglaltságot, a tánc pedig újra és újra bajt hozott rá. A bátyja egy esetet is felidézett a Biography-nak: Patrick egyik kezében a tánccipője volt, a másikban a hegedű, amikor három fiú várta. Gúnyolódtak vele, és „szépfiúként” hergelték.
Swayze később arról is beszélt, hogy egyszer öt fiú támadt rá. Ezután az apja megtanította verekedni. A családi szabály kemény volt: ne ő kezdjen, de fejezze be. A The Price of Fame című dokusorozat szerint az apai elismerés is benne volt abban, miért akart helytállni.
Az anyja közben ugyanúgy védte, csak sajátos módszerekkel. Azt tanácsolta, álljon ki, és intézze el a bántalmazókat. Patrick végül bement az edzőhöz, elment a terembe, és bokszkesztyűben kérte, hogy egyesével álljanak elé. Őszintén szólva, ezzel a történet szerint le is zárult a folyamatos piszkálás.
Szigorú anya, határok, és egy fordulópont
Patsy híresen szigorú volt. A család barátai szerint nem volt tanácsos átlépni nála a határt, mert azonnal jött a következmény. A feszültség Swayze 18. születésnapján tetőzött, akkor egy vita nagyon elfajult. A részletek nem teljesen ismertek, de az apja, Jesse, közbelépett, és világossá tette, hogy ha ez megismétlődik, válni fog. A beszámolók szerint az anyja ezután nem ütötte meg többé.
Miért nem került Vietnámba
Swayze nem csak táncosként volt tehetséges, sportolóként is komolyan vették. Kifejezetten jó amerikaifutball-játékosnak számított, és ösztöndíjban reménykedett. Egy térdsérülés viszont elvette tőle ezt az utat.
1970-ben a vietnami behívási sorsoláson alacsony számot kapott (141), vagyis elvileg behívható lett volna. Ugyanakkor a sérülése valószínűleg elég súlyos volt ahhoz, hogy ne vigyék el katonának. A kényszerű leállás mégis irányt adott neki. Minden energiáját a táncba és a tornába tette, ami segített visszaépíteni az erejét és a mozgását.
1972-ben, 20 évesen New Yorkba költözött. Ott a Harkness Ballet és a Joffrey Ballet iskoláiban fejezte be a hivatalos képzést. Dolgozott is eleget, viszont Hollywood csak később figyelt fel rá igazán.
Az áttörés a filmvásznon
1983-ban kapta meg Darrel „Darry” Curtis szerepét Francis Ford A kívülállók című filmjében, S. E. Hinton regényének adaptációjában. Olyan nevekkel játszott együtt, mint Tom Cruise, Matt Dillon és Emilio Estevez. Ezután jött a Vörös hajnal (1984) és a Friss vér (1986).
A nagy robbanást viszont a Dirty Dancing hozta 1987-ben. Johnny Castle szerepével végleg beírta magát a popkultúrába, és onnantól Patrick Swayze neve világszerte ismert lett.
Swayze 2009. szeptember 14-én hunyt el, és hatalmas örökséget hagyott maga után, mint színész és táncos.
Magánéleti veszteségek, amikről ritkán beszéltek
A hírnév mögött sok nehézség maradt csendben. Az egyik legnagyobb fájdalma az volt, hogy sosem lehetett apa, pedig nagyon vágyott rá.
A későbbi feleségével, Lisa Niemivel akkor ismerkedett meg, amikor ő 18 éves volt, a lány pedig 14, egy táncórán. Két évvel később kezdtek randizni, és a kapcsolatuk hosszú időre szólt.
1990-ben óriási örömmel tudták meg, hogy gyermeket várnak, de a terhesség megszakadt. A beszámolók szerint szívdobogást mentek hallgatni, és könnyekkel jöttek ki onnan. Később is próbálkoztak, de nem született gyermekük.
Amikor az alkohol lett a menekülőút
A Dirty Dancing utáni hirtelen figyelem komoly nyomást tett rá. Ez idővel az alkohol felé tolta. 2007-ben a People-nek azt mondta, a hírnév kezelésében „hülye volt”, és túl sokat ivott, mert nehéz volt megtalálnia, hogyan maradjon „valódi ember” a reflektorfényben.
A magánéleti veszteségek tovább erősítették ezt a terhet. 1982-ben az apja szívrohamban meghalt, és ez mélyen megrázta. Később a meg nem született gyermekük elvesztése is rányomta a bélyegét az életére.
Néhány évvel később a testvére, Vicky halála is összetörte. A Daily Mailnek úgy fogalmazott, hogy a halála megváltoztatta az életét, és nehéz volt nem bűntudatot érezni. A veszteségek sorozata miatt egy időben úgy érezte, mintha átok ülne rajta. Amikor a nővére 1994-ben öngyilkos lett, a fájdalom még nehezebb lett, hiszen nagyon közel álltak egymáshoz. Swayze igyekezett segíteni neki, fizette az orvosi számláit, és a megélhetését is támogatta.
Azt mondta, ilyenkor muszáj kapaszkodót találni az embernek, valamit önmagán túl, különben a bűntudat felemészti.
Ami a történetében igazán megmarad
Patrick Swayze életében ott volt a csúfolódás, a hirtelen siker, a veszteségek, és a belső harcok is. Mégis végig kitartott amellett, amit szeretett, táncolt, játszott, dolgozott. A története ezért sokaknak adhat erőt, főleg azoknak a fiataloknak, akiket a szenvedélyük miatt bántanak. A tehetség és a kitartás néha lassan, de utat tör magának.
