Az emberi viselkedést sosem egyetlen ok magyarázza.
Sok minden formál minket: a személyiségünk, a családi mintáink, a kultúra, az iskola, az életkor, és az, amit már átéltünk. Mégis, párkapcsolati helyzetekben könnyű gyors következtetéseket levonni. Ránézünk valakire, hallunk pár mondatot, és már kész is a történet.
Csakhogy sok „jel”, amit a randizási múltról szoktak kitalálni, inkább feltételezés, mint tény. A külső viselkedés gyakran a személyes fejlődést és a társas tanulást mutatja, nem pedig a korábbi kapcsolatokat. Ha címkék helyett megértésre törekszünk, tisztább és tisztelettelibb kapcsolatok születnek.
Az egyik leggyakrabban félreértett tulajdonság a magabiztos társas viselkedés.
Aki könnyen beszélget, jól kapcsolódik másokhoz, és laza társaságban, arra sokan rásütik, hogy biztos „sokat randizott”. Pedig a társas készségek többnyire a hétköznapi helyzetekből épülnek fel: iskolából, munkahelyről, barátságokból, családi közegből.
Az ember belejön abba, hogyan figyeljen, hogyan reagáljon, és miként olvassa a jelzéseket. A gördülékeny kommunikáció inkább gyakorlás és érzelmi intelligencia, mint egy konkrét romantikus előélet bizonyítéka.
Ugyanígy sok félreértés van az érzelmi önismeret körül is.
Aki tisztán kimondja, mire van szüksége, határokat tart, és egyenes elvárásokat fogalmaz meg, arra néha azt mondják, hogy hideg vagy túl „tapasztalt”. A valóság gyakran ennek az ellenkezője. Az érzelmi tisztánlátás többnyire önreflexióból, fejlődésből, és a mentális jóllét védelmének megtanulásából jön.
Ezek a készségek sok forrásból alakulhatnak ki: nehéz időszakokból, önállóságból, vagy akár olyan kapcsolatokból is, amelyek nem romantikusak. Amit egyesek távolságtartásnak néznek, az sokszor érettség és tudatos döntés.
Az életmóddal kapcsolatos választások is könnyen kapnak rossz címkéket.
Ha valaki szeret utazni, nyitott más kultúrákra, vagy nyugodtan és rugalmasan áll a randizáshoz, sokan rögtön múltbeli történeteket képzelnek mögé. Pedig ezek a szokások gyakran értékekből fakadnak, mint a kíváncsiság, a szabadságigény, és a nyitottság. Ezeket az értékeket erősen befolyásolja a neveltetés, az oktatás, és a világnézet.
A társadalomtudományi kutatások is azt mutatják, hogy a személyes értékrend és a hiedelmek sokkal jobban alakítják az életmódot, mint önmagában a romantikus előélet.
Összességében nincs megbízható módszer arra, hogy valaki múltját felszínes jelekből „kiolvassuk”.
Az emberek jóval összetettebbek, mint a rájuk húzott sztereotípiák. Egy kapcsolatban nem az számít, ki volt valaki régen, hanem az, ki most. Hogyan kommunikál, hogyan bánik másokkal, hogyan kezeli a konfliktust, és mennyire passzolnak az értékei a tieidhez.
A képzelt „jelek” keresése helyett a nyílt beszélgetés, az empátia és a kölcsönös tisztelet ad valódi alapot a bizalomhoz és a stabil, őszinte kapcsolódáshoz.
