Egy régi fényképen sportos, mosolygós kislány néz vissza ránk. Nehéz elhinni, hogy ebből a gyerekből olyan nő lett, aki egy egész generációt sokkolt. Nem mérget használt, nem lőfegyvert, mint sok más női gyilkos. Ő az áldozatait közelről támadta meg, puszta kézzel, idős nőket fojtogatott meg Dél-Kaliforniában az 1990-es évek elején. A története éles emlékeztető arra, hogy a legsötétebb dolgok is elbújhatnak egy átlagosnak tűnő arc mögött.
Egy csillogó, de zavaros kezdet
Általában jól tudjuk, milyen képet társítunk egy sorozatgyilkoshoz: magányos, dühös férfi, aki gyűlöli a nőket. Az a személy, akiről itt szó van, teljesen szembement ezzel a képpel. Mindig elegánsan öltözött, ápolt volt, sokat költött a külsejére. Mögötte viszont egy kegyetlen igazság húzódott: idős nőket ölt meg, majd a bankkártyáikkal féktelen költekezésbe kezdett.
Kaliforniában született az 1950-es évek végén, egy csinos, de labilis anyától és egy apától, akivel hamar megszakadt a kapcsolata. Több vetélés után érkezett a családba, ami már eleve feszültséggel terhelt helyzetet teremtett. Az anyja egykori szépségkirálynő és Hollywoodban szereplő statiszta volt, hiú, agresszív, érzelmileg hideg. Az otthonukból teljesen hiányzott a biztonság és a gyengédség.
Kétéves korában a szülei elváltak. Ettől kezdve egyre nehezebben illett be bárhová. Pénzt lopott cukorkára, hisztérikus dühkitörései voltak, hamisított igazolásokat, hogy ne kelljen iskolába mennie. A viselkedése már tinédzserkorában egy megtört, dühös gyereket mutatott.
Sportos tini, nagy tervekkel
Tizennégy éves volt, amikor az édesanyjánál mellrákot diagnosztizáltak. Ahogy nézte az ápolókat, akik gondoskodtak az anyjáról, megfogant benne a gondolat, hogy ő is nővér akar lenni. A szakma számára egyszerre jelentett célt és kontrollt.
A középiskolai ismerősök egy vagány, sportos, kockáztató lánynak írták le. Az évkönyvében azt írta, kedvenc elfoglaltsága a „bajkeverés”, kedvenc helye pedig az „ingyenes zuhanás”. Komolyan tanult, elszántan készült az ápolói pályára, és nagy tempóban haladt előre. Öt év alatt elérte a célját, és nővér lett.
A nyolcvanas évek elejére úgy tűnt, minden jó irányba fordul. Kiválóan ugrott ejtőernyővel, windszörfözött, golfozott, gyakran utazott Hawaiira a hobbijai miatt. 1987 októberében feleségül ment régi hódolójához, Tom Grayhez, egy elegáns esküvőn egy temeculai borászatban.
Jól kerestek, de a pénzt ész nélkül szórták. Három autót vettek, egy ultrakönnyű repülőt, több csónakot, szitanyomó felszerelést. A pénz gyorsan elfogyott, az anyagi gondok pedig elkezdték szétzilálni az életüket.
Házasság, összeomlás, kirúgás a kórházból
Egy keserű vita egy nagynéni végrendelete körül végleg elhidegítette őt a családjától. Közben szülészeti-nőgyógyászati osztályon dolgozott ápolóként, és több kisebb vállalkozást vitt a Canyon Lake nevű, zárt lakóparkban.
A házassága ekkorra már romokban hevert. Elköltözött a férjétől, összejött egy közeli barátjával, elindította a válást. Anyagi válságba sodródott, csődöt jelentett, hogy elkerülje a canyon lake-i háza árverezését.
A munkája sem maradt érintetlen. A kórházból elbocsátották, mert vényköteles gyógyszereket tulajdonított el. A válás után végül mégis elveszítette a házát, a bank elvitte az ingatlant. Ennek ellenére kifelé továbbra is tökéletesen nézett ki. Kifogástalanul sminkelt, ápolt és magabiztos nő benyomását keltette. A szomszédok sikeres, bájos, életvidám embernek látták.
A fényes felszín alatt azonban már ott fortyogott az erőszakos késztetés. A név, amelytől később egész Canyon Lake rettegett: Dana Sue Gray.
Az első áldozat árnyéka
1994 Valentin-napján Dana találkozót kért az exférjétől. A férfi végül nem ment el. Később tudta meg, hogy Dana életbiztosítást kötött rá. Sokak szerint, amikor ez a terv kicsúszott a kezéből, a nő mást szemelt ki.
A hatóságok úgy vélik, első áldozata a 86 éves Norma Davis volt, aki a közelben élt. A holttestét egy szomszéd találta meg két nappal később. Egy fanyelű kést szúrtak a nyakába, egy filézőkés a mellkasában állt. A törött körmén kívül nem látszott rajta egyéb külsérelmi nyom. A lábánál egy véres takaró hevert, néma tanúként az erőszaknak.
A nyomozók gyorsan észrevették, hogy a ház ajtaját nem feszítették fel. Ez arra utalt, hogy az áldozat beengedte a támadót. A gyilkosság megrázta a csendes, biztonságosnak hitt zárt közösséget. A történet egy hátborzongató csavart is kapott: Norma a mostohaanyja anyósa volt. A nő 1988-ban ment hozzá Dana apjához, Russell Armbrusthoz.
A szomszédok később elmondták, hogy Norma mindig zárva tartotta az ajtót, kivéve, ha vendéget várt. Ettől még nyugtalanítóbb lett a gondolat, hogy az idős asszony valószínűleg ismerte a gyilkosát. Dana Sue Grayt azonban ezért a gyilkosságért soha nem ítélték el, kevés volt a közvetlen bizonyíték.
Sorozatgyilkos a zárt lakóparkban
Ami bizonyos, hogy Dana Gray több nőt is célba vett Canyon Lake és a közeli környék idős lakói közül. Egyikük a 66 éves June Roberts volt, aki szintén a zárt közösségben élt. Dana azzal az ürüggyel csengetett be hozzá, hogy kölcsönkérne egy könyvet. Miután bejutott, telefonzsinórral megfojtotta Roberts-et, majd átkutatta a házat és elvitte a bankkártyáit. Néhány órán belül luxusvásárlásokba kezdett.
Nem sokkal ezután a 87 éves Dora Beebe lett a következő áldozat, már a közeli Sun Cityben. Dana azzal jelent meg nála, hogy útbaigazítást kér. Az idős nő beengedte, a támadás pedig a lakáson belül történt. Beebet később az élettársa találta meg. Dana ezután újra a megszerzett bankkártyát és csekkfüzetet használta költekezésre.
A hír, hogy egy ismeretlen sorozatgyilkos garázdálkodik, rémületet keltett a környéken. Sok lakó rokonokhoz költözött át, mert félt otthon aludni. Egyes idős, egyedül élő özvegyek összeköltöztek, éjszakára csoportokba verődve aludtak egy-egy kiválasztott házban, hogy nagyobb biztonságban érezzék magukat.
A gyilkosságok idején Dana egy szerény mobilházban lakott Wildomarban, a Mission Trail mentén. A nyomozók eleinte teljesen tanácstalanok voltak, nem állt rendelkezésükre használható gyanúsított. Kevesen tudták elképzelni, hogy a mindig csinos, barátságos, jól öltözött Dana Gray képes lenne ölni.
Egy kolléganője később úgy nyilatkozott a The Californiannek, hogy szinte felfoghatatlan számára, hogy Dana bárkit is megölhetett. Azt mondta, sokszor segített neki, meghallgatta a gondjait, igazi barátnak érezte.
A túlélő, aki mindent megváltoztatott
A nyomozás egy ponton annyira elakadt, hogy a vezető felügyelő már azt is felvetette, hívjanak egy médiumot. A környéken vad pletykák kezdtek terjedni, volt, aki valamilyen titkos, sátáni szekta gyilkosságaira gyanakodott. A valóság ennél jóval egyszerűbb, de egyben sokkal ijesztőbb volt.
Idővel Dana új célt választott. Már nem csak idős nőket támadott meg. Egyik áldozata, Dorinda Hawkins, jóval fiatalabb volt, és túlélte a támadást. Egy régiségboltban dolgozott, ott érte a bántalmazás. Az utolsó emléke az volt, ahogy a támadója odasúgja neki: „Lazíts. Csak lazíts.”
Dana itt is telefonzsinórral próbálta megfojtani a nőt, majd kis összeget vitt el tőle készpénzben. Ezután ismét egy másik áldozat bankkártyáját használta, hogy drága dolgokat vásároljon. Hawkins vallomása és személyleírása döntő szerepet játszott abban, hogy a hatóságok elkezdték összekötni az eseteket.
A fordulat akkor következett be, amikor a nyomozók rájöttek, hogy June Roberts bankkártyáját Temeculában többször is használták. A költések összege és jellege annyira feltűnő volt, hogy a kártyatársaság értesítette Roberts családját.
A pénz nyomában
A detektívek felkeresték azokat az üzleteket, ahol a kártyát használták. Kikérdezték az eladókat, leírást kértek a vásárlóról. Több tanú emlékezett egy elegáns nőre, aki nemrég festette be a haját, és akinek volt egy Jason nevű kisfia. Ezek az apró részletek segítettek beazonosítani Danát.
Hamar világossá vált, hogy a nő legalább három idős áldozatától szerezte meg azokat a bankkártyákat, amelyekkel aztán vásárolt. Dana először csak a lopást ismerte el, a gyilkosságokat tagadta. Kezdetben elmezavarra hivatkozva védekezett, ami megnyitotta az utat a halálbüntetés lehetősége előtt is.
Néhány évvel később mégis megváltoztatta a stratégiáját. Végül bűnösnek vallotta magát Dora Beebe és June Roberts meggyilkolásában, illetve Dorinda Hawkins megölésének kísérletében. A rengeteg közvetett bizonyíték és a halálbüntetés réme hatására elfogadott egy egyezséget: életfogytig tartó börtönbüntetést kapott, feltételes szabadlábra helyezés nélkül.
Volt egyetlen feltétele. Azt kérte, hogy az állam ne emeljen vádat ellene Norma Davis halála miatt. A hatóságok ebbe beleegyeztek.
Amikor egyszer megkérdezték tőle, miért kellett három nőnek meghalnia azért, hogy vásárolhasson, csak ennyit mondott: „Elkeseredetten akartam dolgokat venni. A vásárlás megnyugtat.”
Mit vett a gyilkosságok után?
Amikor a nyomozók végignézték a blokkokat és számlákat, szinte sokkolta őket, mit találtak. Fürdőruhákat, cowboycsizmákat, símaszkot, vodkát, drága masszázst egy spa-ban. Opium parfümöt, elegáns női cipőket, férfi és női sportcipőket. Az összevásárolt tárgyak kaotikus listája egy impulzív, önző, fékezhetetlen személyiséget rajzolt ki. 1998. október 16-án Dana Sue Gray hivatalosan is életfogytig tartó börtönbüntetést kapott, feltételes szabadlábra helyezés lehetősége nélkül. A Central California Women’s Facility nevű női börtönbe szállították Chowchillába, ahol azóta is fogva tartják.
Nem tartozik a legismertebb női sorozatgyilkosok közé, de a története több dokumentumfilmben is megjelent. 2025. február 2-án a Very Scary People című bűnügyi sorozat egy teljes epizódot szentelt neki, „The Angel of Death” címmel. Egy 2014-es cikk szerint időnként tárgyakat is küldött úgynevezett murderabilia-oldalakra. Állítólag próbált eladni egy fehér bugyit 250 dollárért, és egy börtönben hordott pólót, amelyre kék pillangót rajzolt.
Új szerep a rácsok mögött
A börtönben eltöltött évek alatt Dana új irányt adott az életének, legalábbis saját elmondása szerint. Ma már a női elítéltek jogaiért próbál felszólalni. Különösen azok mellett érvel, akik életfogytig tartó szabadságvesztést kaptak, feltételes szabadulás nélkül, az úgynevezett „LWOP” (life without parole) csoport tagjai.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Azt állítja, hogy ezeket a nőket rendszeresen kihagyják minden olyan programból, amely a változást vagy a fejlődést szolgálná. Szerinte sok nőt gyerekkorától kezdve arra nevelnek, hogy csendben maradjon, engedelmeskedjen, és ne kérdőjelezzen meg semmit. Úgy érzi, ezért könnyű őket irányítani, és szerinte ennek ideje véget vetni.
Egy interjúban azt mondta, nem szeret a saját bűneiről beszélni. Szerinte ez nem „Dana-show”, és nem akarja, hogy az áldozatok rokonai újra átéljék a traumát. Még soha nem találkozott személyesen az áldozatok családtagjaival, de azt mondja, bármikor kész lenne erre.
Ha valaki közülük bejönne, és szidná, kiabálna vele, azt is elfogadná. Úgy látja, ez segíthetne nekik, hogy kicsit megkönnyebbüljenek. Azt állítja, hogy megváltozott, és leginkább azt szeretné, ha tudnák, mennyire sajnálja, amit tett.
Szerinte a bűntudat harminc év után sem múlt el. Azt mondja, ma is érzi a terhét, és könnyek között ismétli, hogy bocsánatot kér azoktól, akiket kirabolt, megfélemlített, megfosztott a szeretteiktől.
A története azóta is sokakat foglalkoztat. Egy mosolygós, sportos kislányból elegáns, ápolt nő lett, akire a szomszédai felnéztek. A színfalak mögött pedig egy sorozatgyilkos élt, aki idős, védtelen asszonyokat ölt meg csak azért, hogy vásárolhasson. Dana Sue Gray neve ezért marad meg sokak emlékezetében.
