Kilencven év hosszú idő, én pedig rengeteget éltem és láttam. Egykor apró sarki bolttal kezdtem, később a feleségemmel egész országra kiterjedő üzlethálózatot vezettünk.
A feleségem halála után úgy döntöttem, visszavonulok, és hátralévő éveimet nyugalomban töltöm. Egyetlen ügy azonban nyugtalanított.
Nem volt gyermekünk, így nem tudtam, kire hagyjam a vállalkozásunkat és a megtakarított pénzt. Távoli rokonok gyerekei, az ügyvédeim, de még a vezetőség is szóba került.
Végül rájöttem, hogy mindazt, amit egy életen át építettem, olyan valakire kell hagynom, aki igazán megérdemli. Elhatároztam, hogy magam járok utána, ki az, aki rátermett és jószívű.
Egy nap hajléktalannak öltöztem, így látogattam meg néhány saját üzletemet.
A legtöbb helyen durván bántak velem, az üzletvezetők kivezettek a boltból. Lassan elfogyott a türelmem, amikor egyszer csak a fiatal adminisztrátor, Lewis Carter, észrevett, szó nélkül bevezetett a személyzeti szobába, adott egy szendvicset és kávét.
Láttam rajta, hogy nem felszínesen segít, tényleg törődik velem.
Ez elég volt ahhoz, hogy este átírjam a végrendeletemet.
Amikor másnap öltönyben tértem vissza, mindenki hirtelen kedves lett. Lewis csak biccentett, felismerte, ki vagyok.
Később megtudtam, hogy fiatal korában Lewisnak volt priusza. Amikor rákérdeztem, elmesélte, hogy a börtönben tanult meg igazán tisztelni másokat.
A rokonság persze kiakadt, amikor megtudták, kit választottam örökösömnek.
Az egyik unokahúgom perrel fenyegette Lewist, csalónak nevezte. Én azonban már döntöttem, ő kapja mindazt, amit felépítettem.
De Lewist meglepte a döntésem – és nem kért a pénzből.
Azt javasolta, hozzunk létre egy alapítványt olyan emberek számára, akiknek nehezebb múltjuk van, de szeretnének új esélyt kapni.
Így született meg a Hutchins Alapítvány az Emberi Méltóságért. Egy éven belül nyitottunk élelmiszerbankokat, alkalmaztunk volt elítélteket, ösztöndíjakat adtunk, és segíteni kezdtük a veteránokat.
Mikor átnyújtottam Lewisnak az iratokat, ezt mondta: „Az igazi jellem az, aki akkor is jó, amikor senki sem látja. Te megláttad bennem az embert, én nem fogom elpazarolni ezt a lehetőséget.”
Megnyugodtam, mert tudtam, hogy a munkám és a vagyonom jó helyre került.
Oszd meg, ha szerinted is fontos, hogy mindenki kapjon második esélyt az életben!
