Egy furcsa hívás az éjszaka közepén
Hajnal három felé járt, minden nyugodt volt. Az ügyeletes rendőr a lüktető monitor fényében üldögélt, a falon lévő óra lassan haladt, ő pedig elnyomott egy ásítást. Egész éjjel nem érkezett riasztás.
Majd csörrent a telefon.
„Rendőrség, tessék,” mondta gépiesen, ahogy felvette a kagylót.
A vonal másik végén egy halk, vékony hang szólalt meg.
„Szia…”
A rendőr felkapta a fejét. Egy kislány beszélt, alig lehetett több hét évesnél.
„Szia, kicsim, miért hívsz ilyen későn? Hol vannak a szüleid?”
„Ők… bent vannak a szobában,” suttogta.
„Tudnád adni anyát vagy apát a telefonhoz?”
Csend lett.
„Nem… nem tudom.” A hangja még halkabb lett.
A rendőr markolta a telefont.
„Történt valami? Azért szoktak minket hívni, ha baj van.”
„Baj van…” sírta el magát a lány. „Anyáék a szobában vannak… és nem mozognak.”
Az álom azonnal kiment a rendőr szeméből.
„Lehet, csak alszanak? Nagyon késő van.”
„Nem. Próbáltam felkelteni őket. Anya mindig felébred ilyenkor… most nem.”
A rendőr érezte, hogy valami nincs rendben.
Egy kislány egyedül
„Van más felnőtt a házban? Nagyszülők, rokonok?”
„Nincs… csak anya és apa.”
„Figyelj rám, add meg a címed,” írta le sietve a hallottakat, miközben intett a társának, hogy induljanak.
Mielőtt letette, még annyit mondott:
„Maradj a szobádban, várj meg minket, ne menj sehova, érted?”
„Igen…” jött a válasz.
Tíz perc múlva a szolgálati autó megállt a kisváros szélén, egy kétszintes ház előtt. A kislány nyitott ajtót.
„Ott vannak…” mutatott a hálószoba felé.
A rendőrök egymásra néztek, majd beléptek. Ami bent fogadta őket, szavak nélkül is mindent elmondott.
A csendes hálószoba
A szobában mozdulatlanság uralkodott. Az ágyon egy férfi és egy nő feküdt, mindketten sápadtan, mozdulatlanul.
„Istenem…” súgta egyik rendőr.
Azonnal hívták a mentőket, és elkezdték átvizsgálni a helyszínt. Nem láttak erőszak vagy dulakodás nyomát. A levegő vizsgálata mindent eldöntött: szivárgó gáz töltötte meg a házat. A szülők álmukban haltak meg.
Egy apró életben maradása
A kislány igazi csodával határos módon élte túl. Az ő szobája az emeleten volt, ahova a gáznak lassabban jutott el. Az is segített, hogy éjszaka mindig felébredt, és nyitva hagyta a szobaajtót. Ez a kevés friss levegő életet mentett.
Az orvosok később elmondták, hogy ő is belélegezte a mérgező gázt, így gyorsan kórházba került. Szerencsére hamar jobban lett.
Egy döntés, ami megmentett egy gyereket
Ha a rendőr egyszerűen félretette volna a kislány szavait, azt gondolva, hogy csak egy félreértésről vagy gyerekes tréfáról van szó, talán ő sem élte volna túl.
Azért, mert komolyan vette, a kislány megmenekült, és új esélyt kapott az életre.
