73 éves vagyok, és nyolc éve élek egyedül. Nem így terveztem, nem is erre vágytam, egyszerűen így alakult. Az elején féltem. Azt hittem, a magány majd ráül a mellkasomra, és minden nap nehezebb lesz. Ma már őszintén ki tudom mondani, az egyedül élés lehet tartalmas, nyugodt, és nagyon is emberi.
Ez nem egyik napról a másikra történt. Sok hibát elkövettem, és voltak időszakok, amikor majdnem elvesztettem a kapaszkodót. Aztán lassan megértettem valamit, ami sokat számít: egyedül élni nem ugyanaz, mint elszigetelődni. A békés élet és a fájó magány között gyakran apró, hétköznapi döntések húzzák meg a határt.
Az alábbiakban leírom azt a négy dolgot, amit érdemes elkerülni, ha egyedül élsz, és azt a négy szokást, amit jó megtartani.
Négy dolog, amit ne tegyél, ha egyedül élsz
1. Ne hagyd, hogy az otthonod káosszá váljon
Ha valakivel élsz, a rend sokszor magától kialakul. Ha egyedül vagy, senki nem látja a kupit, csak te, és pont ebben van a csapda.
A felgyűlt mosatlan, a bontatlan levelek, a szétdobált ruhák nem csak ártatlan szokások. Sokszor azt jelzik, hogy belül is szétesik valami. A rendetlenség lassan bekúszik a gondolatok közé, és minden nehezebbnek tűnik tőle.
Az otthon az a hely, amit te irányítasz. Ha ezt elengeded, a nyugalmadból is elveszítesz.
2. Ne szokj rá arra, hogy ki sem mozdulsz
Eleinte felszabadító otthon maradni. Nincs időbeosztás, nincs alkalmazkodás. Aztán egyszer csak eltelik több nap úgy, hogy senkivel sem beszélsz, és a legijesztőbb az, hogy fel sem tűnik.
Ha nem jársz el, a világod csendben összeszűkül. Tompább leszel fejben, és gyengül az érzés, hogy tartozol valahová. A kimozdulás nem luxus, hanem alap.
3. Ne engedd el teljesen a napirendet
Jó érzés lehet akkor kelni, amikor kedved van, de ez könnyen visszaüt. A test és a lélek szereti a kereteket. Ha nincs ritmus, a napok összefolynak, csökken az energia, és a szomorúság észrevétlenül bekúszik.
A rutin nem börtön. Biztonságot ad.
4. Ne vágd el magad teljesen másoktól
Az egyedül élés nem azt jelenti, hogy eltűnsz. A csend és az elszigeteltség nem ugyanaz, az elszigeteltség pedig veszélyes.
Senki sem érdemli meg azt az életet, ahol bármi történhet, és napokig senki nem veszi észre. A teljes hallgatás nem függetlenség, hanem kiszolgáltatottság.
Négy dolog, amit érdemes megtenni, ha egyedül élsz
5. Minden nap tegyél rendet, ha csak egy kicsit is
Ne várj arra, hogy megjöjjön a kedv. Kezdd el, és közben megjön.
Napi 15-20 perc is elég. Mosogass el pár tányért, törölj le egy felületet, rakd arrébb azt, ami szem előtt van. A rendezettebb otthon megnyugtatja az idegeket, és a fejed is pihen tőle.
A mozgás hozza meg a lendületet, nem fordítva.
6. Menj ki otthonról legalább heti háromszor
Nem kell nagy program. Egy kávé, egy rövid séta, bevásárlás, könyvtár, egy közeli park.
A kimozdulás ébren tartja az elmét, használatban tartja a hangodat, és életben tartja a kapcsolódást. Rendet ad a hétnek, így a napok nem folynak össze.
És néha, különösebb szándék nélkül, jön egy beszélgetés, egy új arc, egy jó történet.
7. Mindig legyen valami, amit vársz
Egy kedvenc ebéd. Egy kis kiruccanás. Egy séta. Egy könyv, amit meg akarsz venni. Egy desszert, amit szeretsz. Lehet kicsi vagy nagy, a lényeg nem ez.
Ha van mit várni, a napoknak súlya lesz. Ha nincs, telik az idő, de az élet valahogy nem történik meg igazán. Legyen egy apró terv, mert sokszor ettől lesz szebb az egész hét.
8. Tarts meg legalább egy biztos emberi kapcsolatot
Egy heti telefon. Kéthetente egy kávé. Valaki, aki tudja, hogy vagy, és akit te is számításba veszel.
Nem kell mély beszélgetés minden alkalommal. Sokszor elég egy könnyed pár perc. A lényeg az, hogy legyen valaki, aki észrevenné, ha eltűnnél.
Az emberi kapcsolat nem extra. Gondoskodás.
Kíméletes, egyszerű tippek a mindennapokra
-Állíts be ébresztőt vagy emlékeztetőt a napi rutinokhoz.
-Tarts egy naptárt vagy füzetet az apró terveidnek.
-Ne akkor keress valakit, amikor már rosszul vagy, hívd fel akkor, amikor még rendben vagy.
-Alacsony energiájú napokon elég a minimum is, a rendszeresség többet ér, mint a tökéletesség.
-A társaságot kérni nem gyengeség, hanem józan döntés.
Az egyedül élés nem kell, hogy szomorúságot, elhanyagolást vagy ürességet jelentsen. Lehet benne csend, újrakezdés, és önbecsülés. A magányt nem az méri, hány ember van körülötted, hanem az, milyen a kapcsolataid minősége, és mennyire bánsz kedvesen magaddal.
Az élet sokszor nem úgy alakul, ahogy elképzeltük, mégis lehet jó. Nagyon jó. Amikor este bezárod az ajtót, nagyot lélegzel, és békét érzel, akkor érted meg igazán: egyedül lenni nem azt jelenti, hogy el vagy veszve. Néha azt jelenti, hogy végre hazaértél.
