Elsőre az ősz haj vállalása egyszerű, személyes döntésnek tűnik. Senkit nem bánt. Nincs benne hangos üzenet. Mégis, akik abbahagyják a hajfestést, főleg a nők, gyakran furcsa reakciókat kapnak. Kínos megjegyzések jönnek, kéretlen tanácsok, finom ítélkezés, néha még látható bosszúság is.
Ez a feszültség ritkán a hajszínről szól. Inkább arról, amit az ősz haj „jelent” mások fejében.
Az ősz haj felborítja a kontroll érzetét
A mai kultúra erősen hisz abban, hogy az öregedést lehet kezelni. Ráncokat simítunk, hajat festünk, alakot formálunk. Ezek a szokások sokaknak biztonságot adnak, azt az érzést, hogy az idővel lehet alkudozni, ha elég energiát teszünk bele.
Amikor valaki hagyja, hogy a haja természetesen őszüljön, kilép ebből a közös játékból. Nem rejti el az idő nyomait, és ezzel akaratlanul is emlékeztet másokat arra, hogy a teljes kontroll csak részben valóság. Ettől sokan zavarba jönnek, nem azért, mert az ősz haj csúnya, hanem mert túl őszinte.
Külön mérce van, főleg a nőknél
Az ősz haj megítélése nem ugyanaz a férfiaknál és a nőknél. Egy férfin gyakran „sármos”, „érett”, „tekintélyt sugárzó”. Egy nőn viszont sokszor úgy olvassák, mintha elhanyagolta volna magát, vagy „feladta” volna.
Ez a kettős mérce mélyen beépült. A társadalom sokáig elvárja a nőktől, hogy fiatalosak, ápoltak és tetszetősek maradjanak. Az ősz haj vállalása szembemegy ezzel az elvárással, ezért vált ki kellemetlen érzést azokból, akik ezt a szabályt természetesnek veszik.
Azt üzeni, hogy nem kér külső jóváhagyást
Sokan jobban támaszkodnak a külső visszajelzésekre, mint gondolnák. A külső sokszor egyfajta jelzés, hogy „rendben vagyok”, „odateszem magam”, „ide tartozom”. A hajfestés is lehet ilyen jel.
Aki őszülni hagyja a haját, arról mások könnyen azt feltételezik, hogy kevésbé érdekli a megfelelés. Ez zavaró lehet annak, aki még erősen a visszaigazolásokból él. Ilyenkor gyakori a kivetítés: nem az ősz hajú ember a probléma, hanem az, amit tükröt tartva felvet. Ha ő megteheti, hogy nem kér jóváhagyást, akkor én miért hajtok ennyire?
Nem kér bocsánatot az öregedésért
Sok helyen az öregedést illik „finoman kezelni”. Lehetőleg rejtsük el, puhítsuk, csomagoljuk. Az ősz haj ezzel szemben látható, nyílt és magyarázat nélküli.
Ezért sokan automatikusan indoklást várnak. Mintha a másiknak el kellene mondania, hogy „nem adtam fel”, „csak így kényelmesebb”, „még törődöm magammal”. Ha ez a magyarázat nem jön, a csendet egyesek kihívásnak érzik. Pedig nem támadás, egyszerűen csak nem kér bocsánatot.
Más viszonyt mutat az időhöz
Az ősz haj vállalása gyakran belső váltást jelez. Kevesebb harcot az életkor ellen, több elfogadást. Kevesebb törekvést arra, hogy fiatalabbnak lássanak, több nyugalmat abban, hogy az ember úgy is teljes, ahogy van.
Ez a szemlélet meg tudja ingatni azt, aki még küzd az idővel. Felvet egy másik történetet, ahol az érték nem a fiatalsághoz kötődik, és az önazonosság nem egy régi, „jobban jutalmazott” korszakban ragad.
A feszengés ritkán a hajszín miatt van
Végül az ősz haj nem azért vált ki kellemetlen reakciókat, mert szürke. Azért, mert sokak számára az ősz haj vállalása csendes önállóságot jelent. Megmutatja, hogy lehet nemet mondani elvárásokra, lehet természetesen öregedni, és lehet ezt magyarázkodás nélkül tenni.
Egy olyan világban, ahol sokan szerepeket játszanak, egy ilyen nyugodt ellenállás szinte mindig feltűnik.
