Egy időben szinte mindenhol az ő arca jött szembe. Paris Hiltonról sokáig azt gondolták, hogy csak egy botrányos bulvárszereplő, aki a hírnévből él. Aztán kiderült, hogy a csillogás mögött olyan gyerekkori történetek vannak, amiket sokan ma sem ismernek. A története jó emlékeztető arra, hogy senkit se ítéljünk meg elsőre, mert a látszat gyakran csal.
A csillogó kép mögött
Hilton 1981-ben született, és gyerekként sokat költöztek. Élt Beverly Hillsben, a Hamptonsban, sőt Manhattanben a Waldorf-Astoria egyik lakosztályában is. A családja később úgy emlékezett rá, hogy inkább fiús kislány volt, és állatorvos akart lenni. Az anyja mesélte, hogy állatokra gyűjtött, majmot, kígyót, kecskét akart venni, és egyszer állítólag a kígyót is kint hagyta a ketrecből a hotelben.
Közben egy nagyon zárt, konzervatív közegben nőtt fel. A szülei szigorúak voltak, nem randizhatott, nem sminkelhetett, nem mehetett iskolai bálokra, és bizonyos ruhákat sem engedtek neki. Illemtanórákra is beíratták, mert be akarták mutatni debutánsként. Ő ezt eleinte erőltetettnek érezte, nem volt számára természetes.
Lázadás, majd a kényszerű „megoldás”
Tinédzserként egyre inkább lázadt. Előfordult, hogy ellógta az iskolát, és titokban eljárt bulikba. A saját beszámolója szerint 14 éves volt, amikor egy felnőtt férfi közeledett hozzá, és a szülei egyszer egy autóban találtak rá, amint az illetővel csókolózott.
Ezután egy Utah állambeli bentlakásos intézménybe küldték, amit problémás fiataloknak tartottak fenn. Hilton évekkel később, egy dokumentumfilmben azt mondta, az ott történtek mély nyomot hagytak benne, és a helyet „a legrosszabbak legrosszabbjának” nevezte.
Elmondása szerint a nap nagy részében egy széken kellett ülnie és a falat néznie, közben kiabáltak vele, vagy bántották. Azt is állította, hogy a diákokat sokszor megalázó helyzetekbe kényszerítették, és rendszeresen kaptak olyan tablettákat, amikről nem tudták, mik azok, csak azt érezték, hogy tompák és kimerültek lesznek tőlük. A beszámolóiban szerepel az is, hogy a személyzet egyes helyzetekben levetkőztette a tanulókat.
Miért hallgatott évekig
Hilton azt mondta, azért nem szólt senkinek, még a szüleinek sem, mert félt. Egy alkalmazott állítólag azzal fenyegette, hogy ha beszél, a szüleinek azt mondják majd, hazudik, és el is fogják hinni. Így inkább magában tartotta.
A trauma felnőttként is vele maradt. A saját elmondása szerint hosszú ideje visszatérő rémálmok gyötrik, és sokszor csak néhány órát alszik. Úgy írta le, hogy újra és újra azt álmodja, éjjel elrabolják, átkutatják, majd bezárják egy intézménybe.
Később arról is beszélt, hogy ADHD-val küzdött, csak gyerekkorában ez még ritkábban kapott nevet és figyelmet. 2023-ban a The Guardiannek azt mondta, ha akkor diagnosztizálják, a gyerekkora valószínűleg teljesen más lett volna, és szerinte nem küldik el.
A „barbie-baba” szerep, amit a világ imádott
Sokáig egy gondosan felépített karakterrel fedte el a fájdalmát. A szőke, naivnak tűnő, bulizós örökösnő képe élt róla, és ez lett a védőpajzs. Egy interjúban úgy fogalmazott, hogy létrehozott egy tökéletes életet élő „barbie-baba” figurát, és játszotta tovább, mert úgy érezte, ezt várják tőle. Idővel ez a szerep részben összenőtt vele, és csak később értette meg, mennyire a tinédzserkori élményeiből táplálkozott.
Amikor megszólalt, már nem csak magáért tette
Egy ponton elege lett a hallgatásból. Azt mondta, a nyilvános kiállás számára gyógyító volt. Ugyanakkor nem csak a saját lelki teher miatt beszélt, hanem azért is, mert szerinte más gyerekek is átélnek hasonló dolgokat.
Törvényhozók előtt is felszólalt, és reformot sürgetett. A célja az volt, hogy több felelősségre vonás, szabályozás és védelem legyen azokban az intézményekben, amelyek „problémás” tiniket fogadnak. Úgy fogalmazott, most ő próbál az lenni, akire gyerekként szüksége lett volna. Azt is elmondta, hogy rengeteg olyan élményből kimaradt, ami sok kamasznak alap, például iskolai programok, bál, a gondtalan középiskolás évek.
Ma már sokan nem csak celebként tekintenek rá, hanem túlélőként és olyan emberként, aki nyilvánosan kiáll a kiszolgáltatott gyerekekért.
Üzlet, karrier, saját birodalom
A korábbi „botrányhősnő” kép mellé az évek alatt komoly üzleti eredmények társultak. Hilton több termékvonalat és illatot vitt sikerre, és a Vanity Fairnek arról beszélt, hogy büszke rá, amiért szeretett elsőként lépni és trendeket indítani. A vagyonának nagy része reklámmegállapodásokból és a kiskereskedelmi üzleteiből származik, a beszámolók szerint ezek összesen több milliárd dollár értékű eladásokat hoztak. Emellett technológiai befektetései, DJ-fellépései és a reality-szereplései is sokat tettek hozzá ahhoz, hogy már rég nem csak „arról híres, hogy híres”.
Magánélet, család, és a trauma hatása
Az életében nem csak a munka változott. 2021 novemberében hozzáment Carter Reumhoz Los Angelesben, az eljegyzésük 2021. február 13-án volt. Később két gyermekük született béranyasággal, a fiuk 2023 januárjában, a lányuk 2023 novemberében.
Hilton arról is nyíltan beszélt, hogy a korábbi traumák miatt nem tudott várandós lenni, erről a könyvében is ír. Azt mondta, szeretett volna terhes lenni, és várta azokat a pillanatokat is, amiket sok kismama megél, de két év lombik után sem sikerült. Úgy fogalmazott, a teste és a lelke nem gyógyult meg teljesen attól, amin tinédzserként átment, és talán soha nem is fog.
A fia, Phoenix érkezése a szüleihez való viszonyát is más fénybe helyezte. Azt mondta, már most azon kapja magát, hogy a jövő miatt aggódik, például azon, milyen lesz majd, amikor a gyereke tinédzserként esetleg megszökik éjszaka. Ez segített neki jobban megérteni, miért voltak a szülei ennyire óvóak és szigorúak, mert egy szülő nem akarja, hogy baja essen a gyerekének.
Paris Hilton története ma már nem csak a hírnévről szól. Sokkal inkább arról, hogyan lehet hosszú hallgatás után megszólalni, és a saját tapasztalatot arra használni, hogy másokat is megvédjenek.
