Július 11-én, kedden Adele Kinch és párja, Steven Yates taxit kért a Radio Cabs Ashton és a Swift Radio Cars cégektől, hogy vegyék fel őket és Kinch vakvezető kutyáját, Zebedee-t a Stalybridge-i vasútállomásról, hogy elvigyék őket Yates édesanyjának házához.
A párnak azonban állítólag kétszer is azt mondták a személyzet tagjai – a két cég „nemrég egyesült egy céggé” -, hogy nem tudnak taxit küldeni.
A személyzet állítólag azt mondta, hogy a párosnak „várnia kell egy kutyabarát” autóra, annak ellenére, hogy a vakvezető kutyák járműveken való közlekedésére más törvény vonatkozik.
Mivel nem tudtak rendes taxiba szállni, Kinch és Yates úgy érezték, hogy nincs más lehetőségük, mint „körülbelül egy mérföldet” gyalogolni Yates édesanyjához.
„Mire gyalog félúton voltunk, megnyílt az ég, ami nem segített, és mire odaértünk, már teljesen átáztunk” – magyarázza Kinch.
Yates megjegyzi, mennyire „dühítő” volt, hogy gyalogolnia kellett, tekintve, hogy „vakvezető kutya minden járműben megengedett”.
A 2010-es egyenlőségi törvény 168. szakasza szerint a taxisok kötelesek „a fogyatékkal élő személy kutyáját szállítani, és lehetővé tenni, hogy az a személy mellett maradhasson”, amellett, hogy ezért nem számítanak fel külön díjat az illetőnek.
Ugyanez vonatkozik a személygépkocsi-kölcsönzésre és a taxiszolgáltatásra is.
A törvény folytatódik: „A taxisofőr szabálysértést követ el, ha nem teljesíti az e szakasz által előírt kötelezettségét.”
Valóban, ha egy taxis vagy magángépkocsi-bérbeadó sofőr bűnösnek bizonyul abban, hogy nem engedi be a járművébe egy fogyatékkal élő személy vakvezető kutyáját, akkor bűncselekményt követ el, és „gyorsított eljárásban pénzbírsággal sújtható”.
A taxisofőr csak akkor tagadhatja meg egy fogyatékkal élő személytől, hogy a kutyáját a járművébe vigye, ha mentességi engedélyt kapott.
A Vakvezető Kutyák a Vakokért Egyesület a honlapja szerint: „Ez alól az egyetlen kivétel az, ha a járművezető az engedélyező hatóságtól kapott orvosi mentességi igazolással rendelkezik, amely olyan valódi egészségügyi állapotra vonatkozik, amelyet a kutyákkal való érintkezés súlyosbít.
„Ebben az esetben Önnek vagy cégének segítenie kell, hogy az utasnak másik taxit/minikocsit találjon”.”
A szervezet azt is megjegyzi, hogy a vakvezető kutyák „arra vannak kiképezve, hogy mindig a gazdájuk lábánál üljenek”, és nem „zavarják a többi embert”, illetve nem „másznak fel az ülésekre”, így nem jelentenek kockázatot a taxi belsejének beszennyezésére vagy megrongálására.
Sajnos a házaspár még több problémával szembesült, amikor megpróbáltak Yates édesanyja házától az állomásra visszajutni.
Bár sikerült egy taxit küldeni hozzájuk, Yates elmondása szerint a jármű állítólag késve érkezett, és „olyan kicsi” volt, hogy mindannyian „nagyon összenyomódtak” – Yatesnek pedig mozgássérült robogót kellett használnia.
Yates így emlékszik vissza: „Olyan későn érkezett, hogy lekéstük a hazafelé tartó vonatot. Fel kellett szállnunk egy vonatra Boltonba, majd megtudtuk, hogy nagyon sokáig kell várnunk a Southportba tartó vonatra.
„A párom szülei végül kifizették nekünk a taxit Southportba, ami 60 fontba került. Este fél tíz körül értünk vissza.”
Chris Theobald, a Vakvezető Kutya Egyesület vezető politikai, közkapcsolati és kampánymenedzsere elmondta: „Az eset konkrétumairól nem nyilatkozhatunk. A vakvezető és más segítő kutyák hozzáférési jogára vonatkozó törvény azonban egyértelmű; a taxisok és a magánbérelt járművek vezetői törvényesen kötelesek segítő kutyákat szállítani, és nem számíthatnak fel külön díjat ezért a szolgáltatásért.
„Csak az engedélyező hatóság által kiállított orvosi mentességi igazolással rendelkező járművezetők mentesülnek ez alól a követelmény alól. Az ennek nem megfelelő járművezetők ellen büntetőeljárás indítható, akár 1000 font pénzbírsággal is sújthatók, a vezetői engedélyt pedig felfüggeszthetik vagy visszavonhatják.”
