Egy skót szórakozóhely a táncparkett testhőjéből nyert megújuló energiával működik.

Néhány évvel ezelőtt Andrew Fleming-Brown – az SWG3, egy glasgow-i művészeti szórakozóhely ügyvezető igazgatója – felismerte, hogy cége nem tesz eleget a fenntarthatóságért. Ekkor kínálkozott egy megoldás. “Rájöttünk, hogy a közönségünk lehet az energiaforrásunk” – mondta a The Guardiannek. Hogy elképzelését valóra váltsa, Fleming-Brown felvette a kapcsolatot David Townsend feltalálóval és geotermikus energiával foglalkozó tanácsadó cégével, a TownRock Energyvel. Kicsit több mint egy évbe telt, mire kitalálták a Bodyheat nevű rendszert, amely a táncparketten keletkező testhőből állít elő megújuló energiát.

“A Bodyheat egy őrült álom, amely abból született, hogy rengeteg forró klubban voltam, geotermikus energiával foglalkoztam, és a kettőt összehoztam” – magyarázta Townsend. “Ez az álom most egy működő, komplex energiarendszer, amely remélhetőleg sok más vállalkozást és szórakozóhelyet is inspirálhat a nettó nullára való törekvésre.” A termikus fűtési és hűtési rendszert a múlt héten hivatalosan is bekapcsolták a helyszínen, és várhatóan évi 70 tonna CO2-t takarít meg, amint teljesen működőképes lesz.

“Amikor elkezdünk táncolni, közepes tempóban, a Rolling Stonesra vagy valami hasonlóra, akkor 250 W-ot termelhetünk” – mondta Townsend a BBC-nek. “De ha van egy nagy DJ, aki teljesen lecsapja a basszusgitárt, és mindenkit fel-le ugráltat, akkor 500-600W hőenergiát is termelhet.”

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

SWG3 (@swg3glasgow) által megosztott bejegyzés

A rendszer úgy működik, hogy a testhőt a levegőből a mennyezetre szerelt egységeken keresztül egy speciális folyadékba juttatja, amelyet aztán csöveken keresztül a helyszín mögött egy hajózási konténerben elhelyezett üzemcsarnokba szállítanak. Ott a megújuló energiaforrásokból származó villamos energia továbbítja a hőt egy másik csőrendszerbe, amely az SWG3 közösségi kertjében található tizenkét 200 méteres geotermikus fúrólyukhoz csatlakozik. Ezek a fúrások a hőt egy kőzetrétegbe vezetik, amely hőakkumulátorként működik, és tárolja a hőt, amíg a helyszín szükséges helyiségeinek felmelegítéséhez szükséges.

Fleming-Brown megosztotta, hogy bár a rendszer telepítése “egy ugrás volt a hitben”, a helyszín elkötelezte magát amellett, hogy 2025-re “nettó nulla” szén-dioxid-kibocsátást ér el. “Valakinek lennie kellett az első befektetőnek” – mondta – “de remélhetőleg idővel megtérül”.

A rendszer telepítése valamivel több mint 600 000 fontba került. “Ha egy hagyományosabb utat választanánk egy tipikus légkondicionálóval, akkor a költségek valószínűleg ennek a 10%-át tennék ki, tehát 60 000 fontot” – mondta Fleming-Brown.

Úgy gondolja azonban, hogy az energiaszámlákon elért megtakarítások révén a beruházás körülbelül öt év alatt megtérül. “Ha itt, ebben a környezetben működőképessé tudjuk tenni, akkor semmi akadálya, hogy más helyszínekre is átvigyük, nemcsak itt Skóciában és az Egyesült Királyságban, hanem Európa-szerte és távolabb is” – tette hozzá Fleming-Brown.

Dr. Jon Gluyas – a Durhami Egyetem földtudományi tanszékének geoenergetikai, szén-dioxid-leválasztási és -tárolási tanszéke – úgy véli, hogy ez egy “nagyon jó lépés” volt az SWG3 részéről. “A víz felmelegítéséhez sok energiára van szükség, és ezt az energiát viszonylag lassan adja le – tehát amikor a hőt a földbe vezetjük, az elég jól szigetelt. Ez egy nagyszerű módja az energia tárolásának. Idővel kialakul egyfajta egyensúlyi állapot, amelynek során az elfolyás során csak néhány fokot veszíthetünk” – mondta Gluyas.

“A legfontosabb dolog itt az energiaátalakulás és a hő. Ha hőt tudunk megtakarítani, az azt jelenti, hogy az egész rendszert hatékonyabbá tesszük. Ez szén-dioxid-mentesség és egy fenomenálisan hatékony módja annak, hogy összességében csökkentsük az energiaigényünket. Ha ezt a táncosok testhőjéből nyerjük, akkor annál jobb. A hő tárolása és visszaadása egy olyan fontos módszer, amely pozitívan befolyásolhatja az Egyesült Királyság energiaválságát és javíthatja az energiabiztonságot.”

via