Maya sosem vette igazán komolyan a társkereső appokat.
Gyakran viccelődött azzal, hogy online idegenekkel ismerkedni kínos és kicsit mesterkélt. Aztán egy csendes péntek este mégis elkapta a kíváncsiság. Beleegyezett, hogy találkozik Dániellel, akivel pár napja lazán beszélgettek. Dániel egy kicsi, meleg fényű éttermet választott, barátságos volt, nem túl hangos, pont jó egy első randira.
Maya ideges volt, és úgy oldotta a feszültséget, ahogy sokszor szokta, rendelt. Jött két előétel, egy kiadós főfogás, desszert, és egy buborékos ital, hogy könnyebb legyen ellazulni. Dániel mosolygott, kérdezett, figyelt, bár a szeme egy pillanatra megakadt a gyarapodó tányérokon.
Az este egyébként jól alakult. Könnyen beszélgettek munkáról, hobbikról, arról, hova utaznának egyszer, és milyen filmeket szeretnek. Maya többet nevetett, mint várta, Dániel pedig türelmesen hallgatta, és értelmesen reagált. Mire a desszert megérkezett, Maya biztos volt benne, hogy ez egy kifejezetten jó első randi.
Aztán letették eléjük a számlát. Dániel rápillantott, és azt mondta, osszák meg a költséget. Maya megállt egy pillanatra, mert ez meglepte. Az ő fejében az meghívás, ha valaki fizet. Udvarias mosollyal csak ennyit mondott: „Te hívtál el, szerintem akkor te fizetsz.” Dániel hezitált, majd csendben elővette a pénztárcáját, és kifizette az egészet, nem fűzött hozzá semmit.
Kint hűvös, nyugodt éjszaka fogadta őket.
Elköszöntek, udvariasan megjegyezték, hogy majd beszélnek még. Maya hazament, elégedett volt, és azt hitte, jó hangulatban zárult az este.
Dániel viszont egyedül ült az autójában, és újra lejátszotta magában a történteket. Tetszett neki a beszélgetés, Maya is érdekes volt, mégis maradt benne egy rossz érzés. Ő az egyenlőséget és a közös hozzáállást kereste, és a számla körüli pillanat jobban megmaradt benne, mint gondolta. Elbizonytalanodott, hogy ugyanazt várják-e egy kapcsolattól.
Másnap Dániel írt egy normális, kedves üzenetet. Megköszönte az estét, és őszintén leírta, hogy nem érzi őket jó párosításnak. Maya először meglepődött, aztán elgondolkodott. Rájött, hogy egy első randi nem csak a vonzalomról szól, vagy arról, mennyire jó a beszélgetés. Ilyenkor az is kiderül, ki mit vár, hol vannak a határai, és mit jelent neki a kölcsönös tisztelet.
Az élmény nem vette el a kedvét a randizástól. Inkább tisztábban látott. Megértette, hogy a nagylelkűség akkor működik jól, ha kölcsönös, és nem magától értetődő elvárás. Néha a legkisebb helyzetek, például az, hogyan kezelitek a vacsoraszámlát, csendben megmutatják, mennyire vagytok egy hullámhosszon.
