Amikor megcsörren a mobiltelefonja, a Michigan állambeli Sturgisból származó Ron Williams, a hadsereg veteránja azt mondja a cicájának, hogy „cseng-csöng, Fluffy, cseng-cseng!”.
Nem gondolta azonban, hogy a kis Bolyhos igazán megértette, amit mondott – egészen addig, amíg a kádban nagyot nem esett, és nem volt szüksége a segítségére.
Kétségbeesetten kiáltotta Ron: – Cseng-cseng, Fluffy! Te vagy az egyetlen reményem!”, és legnagyobb meglepetésére a cica a segítségére szaladt. Most az idős férfi és cicája elválaszthatatlanabbak, mint valaha.
Ron, aki az év végén tölti be 85. életévét, azért fogadta örökbe a szeretett cicát, mert kissé magányosnak érezte magát, és végül egy életre szóló társra talált.
Az idős férfi szerint azonnal megkedvelték egymást. „Ránéztem és egyszerűen beleszerettem” – emlékszik vissza.
Bár nem használta a babahangot, mint sok gazdi, Ron állandóan beszélt Fluffyhoz. Még akkor is játszott a macskával, amikor telefonhívásokat kapott, és azt mondta: „Cseng-cseng, Fluffy, cseng-cseng!”.
Amikor Ron megcsúszott és elesett a kádban, mozdulni sem tudott. Mivel járókerettel közlekedik, abban a helyzetben szinte lehetetlen volt felállni.
A veterán összesen 16 órát töltött a földön. „A karom beszorult alattam. És az órák csak úgy teltek” – mondja.
A szörnyű baleset reggel 8 órakor történt, és körülbelül éjfélig feküdt kínok között. A főbejárati ajtó zárva volt, a Life Alert (távfelügyelet) készüléke pedig a másik szobában volt.
A mobiltelefonja azonban a fürdőszobában volt, de a pulton, elérhetetlen helyen. Így hát arra gondolt, hogy segítséget kér Fluffytól, és öt perc sem telt el, és érezte, hogy valami megütötte a kezét. Fluffy volt az Ron mobiltelefonjával, így fel tudta hívni a segélyhívó számot, és segítséget kérni.
„Miatta vagyok itt. Ha ő nem lenne, már halott lennék” – mondta meghatódva. Szerencsére Ron nem szenvedett komolyabb sérüléseket. Maradt némi fájdalom, duzzanat és zúzódás, de ahhoz képest, ami történhetett volna, nem olyan vészes.
A veterán úgy véli, hogy az életét Fluffynak köszönheti. „Ő a hősöm, és mindig is az lesz. Soha nem lesz távol tőlem, egészen a halálom napjáig” – zárta Ron.
