Az egyedülálló, nevelőszülőknél nevelkedett 2 gyermekes anyuka 6 fiút fogad örökbe, hogy a testvérek együtt nőhessenek fel

Ha olyan vagy, mint én, gyermekkorodra a stabilitás, a szeretet és a biztonság időszakaként fogsz visszatekinteni.

A szüleimnek nem volt sok pénzük, igaz, de mindig igyekeztek a lehető legjobbat nyújtani nekem és a testvéreimnek, és gondoskodtak arról, hogy egyikünk se érezze magát a szeretetnél kevesebbnek a környezetünkben.

Sajnos persze a dolgok keserű igazsága az, hogy nem minden gyermeknek adatik meg, hogy megtapasztalja ezt a biztonságot és melegséget. Vannak, akik önhibájukon kívül olyan körülmények közé születnek, amelyek miatt nincsenek stabil szüleik.

Vannak, akik nevelőotthonról nevelőotthonra ugrálnak, és soha nem találják meg igazán azt a helyet, ahová tartoznak, míg mások olyan szülőkhöz kerülnek, akik rosszul bánnak velük, elhanyagolják vagy bántalmazzák őket.

Amikor Jessica Benzakein 12 éves volt, édesanyja elvesztette a felügyeleti jogát, ami azt jelentette, hogy Jessica az amerikai nevelőszülőkhöz került.

Életkorát tekintve elég kényes helyzetben volt: túl idős volt ahhoz, hogy a legtöbb leendő pár örökbe akarja fogadni, de túl fiatal ahhoz, hogy önállóan elköltözzön.

Mondanom sem kell, hogy a 18 éves kora előtti hat év sok költözködéssel járt, és nevelőotthonról nevelőotthonra járt.

Sajnos Jessica soha nem talált olyan helyet, ahol teljesen otthon érezte magát, és ennek következtében magával hordozta a magányosság érzését.

Éppen ezért, ahogyan azt a Today megírta, felelősséget érzett abban, hogy idősebb korában maga is gyermekeket neveljen.

Öt évvel ezelőtt Jessica két testvérpárt – összesen hat fiút – fogadott be, akiknek kétségbeesetten szükségük volt egy szerető otthonra.

Jessicának már volt két biológiai gyermeke, a 14 éves Eli és a 9 éves Brenna a volt férjével, de nem habozott igent mondani a 19 éves Willnek, a 14 éves Carternek, a 13 éves Sidney-nek és a 8 éves Buddy-nak, valamint a 6 éves Kendrichnek és a 4 éves T.J.-nek.

“Mindenki azt mondja nekem, milyen szerencsések ezek a gyerekek, és milyen jó dolgot tettem” – magyarázta Jessica a Todaynek.

“De … sírni fogok … szobafogságot kaptam. A húszas éveimet úgy éltem meg, hogy azt hittem, nincs szükségem családra. De szükségem volt rá. Ők adtak nekem célt.”

Tavaly Jessica története még fényesebb fordulatot vett, amikor egy milwaukee-i bíró úgy döntött, hogy hivatalosan is örökbefogadó anya lehet.

“Gondolja, hogy azt szeretnék a gyermekek, hogy ön legyen az anyjuk?” Mark A. Sanders bíró megkérdezte tőle.

“Szerintem elég jól megvagyunk együtt” – mondta a nő. “Nem tudom, hogy én vagyok-e a legjobb anya, de én vagyok a legjobb anyjuk. Szeretem őket.”

Történetesen a hat fiú hajlott arra, hogy egyetértsen vele.

A WISN-nek nyilatkozva Sidney azt mondta: “Úgy érzem, hogy ez a legjobb választás, amit csak tehettem.”

Carter pedig hozzátette: “Az egész örökbefogadás dolog nem igazán számít, mert mi mindenképpen családként tekintünk egymásra”.

Jessica első kézből tudja, hogy a gyereknevelés nem egy sétagalopp, nemhogy hat fiú felelősségét vállalni. Azt is tudja azonban, hogy a küzdelem megéri, ha figyelembe vesszük, hogy hat fiatal léleknek most már szerető otthona és örök családja van.

Egyszerűen el vagyok ájulva Jessica nagylelkűségétől és segítőkészségétől.

Mit gondolsz, szerinted is a Jessicához hasonló embereket jobban kellene dicsérni a társadalomban? Szerintem igen!

via