Több mint hatvan éve három kutató meghökkentő előrejelzést tett az emberiség jövőjéről. Egy pontos dátumot is megadtak: 2026. november 13-át, pénteket.
Most, hogy elérkezett ez a nap, ismét előkerült a tanulmányuk. Vajon valóban azt hitték, hogy ma véget ér a világ?
A történet 1960. november 4-én kezdődött. Heinz von Foerster fizikus, Patricia M. Mora és Lawrence W. Amiot ekkor tanulmányt publikált a rangos Science folyóiratban.
A cím már önmagában is figyelemfelkeltő volt: Végítélet: 2026. november 13., péntek.
A kutatók azonban nem aszteroidabecsapódást, atomháborút vagy a Föld fizikai pusztulását jósolták. A figyelmeztetésük egy sokkal hétköznapibb problémáról szólt: az emberi népesség gyors növekedéséről.
A riasztó előrejelzés alapja
A tudósok az időszámításunk előtti 400 körüli évektől kezdődően vizsgálták a népességi adatokat, majd összevetették azokat az 1958-as becslésekkel. Azt látták, hogy a világ népességének megkettőződéséhez egyre kevesebb idő kellett.
Arra jutottak, hogy ez a gyorsulás folytatódhat, és a népesség matematikai értelemben a végtelen felé tarthat.
A modelljük szerint 2020-ra a világ népessége meghaladta volna a 25 milliárdot. Ha pedig a növekedés ugyanilyen ütemben gyorsul tovább, az emberiség 2026. november 13-án eléri a matematikai szingularitást, azt a pontot, ahol az egyenlet már nem képes érdemben leírni a folyamatot.
A kutatók különösen nyers szavakkal fogalmazták meg aggodalmukat:
„Ükunokáink nem éhen halnak majd. Halálra szorítják őket.”
Vagyis attól tartottak, hogy a folyamatosan növekvő népesség elviselhetetlen terhet ró a bolygóra és az emberi élet fenntartásához szükséges erőforrásokra.
A szerzők ugyanakkor elismerték, hogy a növekedés nem feltétlenül folytatódik örökké. Abban bíztak, hogy „valamikor, valahogyan történik majd valami, ami megállítja ezt az egyre gyorsuló versenyt az önpusztítás felé”.
Politikai vitákba is bekerült az előrejelzés
Alan MacEachern történész szerint a tanulmány megjelenése után jelentős figyelmet kapott. MacEachern a kutatásról a The Conversation című lapban írt cikket.
Az előrejelzés hamar politikai vitákban is előkerült. 1963-ban a vegyipar egyik képviselője egy kanadai parlamenti bizottság előtt hivatkozott rá, amikor azzal érvelt, hogy a növekvő népesség élelmezéséhez növényvédő szerekre lesz szükség.
Tíz évvel később, 1971-ben az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának egyik abortuszjogi ügyében is megemlítették a tanulmányt. Az érvelés a népesség növekedését ösztönző kormányzati intézkedéseket bírálta.

A tudósok számításai azonban nem mindenkit győztek meg. Harold F. Dorn már két évvel a tanulmány megjelenése után vitatta a feltevéseiket a Science hasábjain. Szerinte az előrejelzés rövid időn belül megbízhatatlannak bizonyul.
Demográfusok is kétségbe vonták, hogy a népesség megduplázódásához szükséges idő korlátlanul csökkenhet.
Miért nem vált valóra a jóslat?
Az évtizedek során a népességi adatok egyre inkább eltértek a kutatók által felvázolt pályától. MacEachern szerint a tendencia 1993 körül kezdett eltávolodni a modell előrejelzésétől. Az egyik fő hiba az volt, hogy a számítás a növekedés végtelen gyorsulását feltételezte.
A valóságban a születési arány változik. A gazdasági fejlődés, az oktatás, a fogamzásgátláshoz való hozzáférés és a családalapítással kapcsolatos döntések mind hatnak arra, hogy az emberek hány gyermeket vállalnak.
Az emberi szaporodásnak biológiai korlátai is vannak: egy terhesség nagyjából kilenc hónapig tart, ezért a népesség megkettőződése nem gyorsulhat korlátlanul.
A világ születési aránya ma kevesebb mint fele az 1960-as értéknek, a népesség pedig messze elmaradt a 2020-ra jósolt 25 milliárdtól. Az emberiség végtelenhez közelítő növekedésére vonatkozó előrejelzés tehát nem vált valóra.
A fenyegető cím ellenére a tudósok nem azt állították, hogy 2026. november 13-án szó szerint elpusztul a világ. Tanulmányuk egy matematikai modellre épülő figyelmeztetés volt, amely nem számolt azzal, hogy az emberi népesség növekedése idővel jelentősen lelassulhat.

