A hatósági eljárás eddig napvilágot látott részletei szerint nem nagyon kellett keresniük a nyomozóknak azt a pénzt, amely a gyanú szerint korrupcióból származott, és ami – a Seszták Miklós ellen indított ügyben – erdőkben elásva, rejtett széfekből, vidéki ingatlanokból, gazdasági épületekből, madáretetőből került elő. A nyomozók biztos információkat kaphattak a bankókötegekről abból a körből, akik részt vettek azok elrejtésében. Valaki vádalkut köthetett a nyomozó hatósággal, megadva azt is, mit, hol, merre kell keresni.
-A Seszták Miklós elleni korrupciós ügyben a nyomozók célzott információk alapján találtak meg az elrejtett készpénzt erdőkben, ingatlanokban, madáretetőben
-A nyomozók az információkat valószínűleg egy vádalkut kötő, beismerő vallomást tevő gyanúsítottól szerezték, aki részt vett a pénz elrejtésében
-A magyar jog szerint csak az eljárási egyezség létezik, amely enyhébb büntetést eredményezhet, de a bűncselekménnyel szerzett vagyon nem maradhat a terheltnél
Az igaz, hogy egy jó orrú, bankjegykeresésre kiképzett rendőrkutya is segített a nyomozóknak november 12-én és 13-án megtalálni az elrejtett, 6 milliárd forintnyi készpénzt, de a szolgálati keresőkutya vezetői pontos utasításokat kaptak, hol, merre indítsák el a kutyát, Priuszt, a rendőrég belga juhászát. A bankókereső négylábú orrmesternek nem kellett bejárnia a fél országot, célirányosan kezdték el a segítségével a keresést egy budapesti, egy Pest megyei, egy nógrádi és egy békési ingatlanban. Azt, hogy hová kellett vinni a kutyát, a nyomozók az ügy egyik gyanúsítottjától tudhatták meg, aki vádalku során beszélhetett az elrejtett vagyonról.

A bíróság szerint a gyanúsított ásott
Seszták Miklós volt nemzeti fejlesztési minisztert 12,6 milliárd forintnyi kenőpénz elfogadásával gyanúsítják, amit a politikus tagad. A házkutatáskor üres páncélszekrényeket találtak az otthonában, a bíróság szerint pedig a korábban ott tartott – állítólag 9 milliárd forint – készpénz elrejtéséről még a kihallgatása előtt gondoskodhatott.
– Klasszikus vádalku nincs a magyar jogban, csak egyezség a bűnösség beismeréséről, ami a büntetőjogban az ügyészség és a gyanúsított vagy vádlott közötti megállapodást jelenti –magyarázta Horváth László büntetőjogász arról, hogyan szerezhettek információt az elrejtett milliárdokról a nyomozók. – Az angolszász, amerikai jogrendben van tényleges vádalku, amikor egy betörőnek elengedik a büntetését, ha bizonyítékokat szolgál egy súlyosabb bántény, mondjuk egy gyilkosság részleteiről.
A magyar büntetőeljárási törvény az egyezség jogintézményét alkalmazza. Ez elsősorban a kiszabandó büntetés nemére és mértékére, a mellékbüntetésekre, a bűnügyi költségek viselésére, valamint az esetleges hatósági együttműködésre terjed ki. Feltétele, hogy az egyezséget megkötő terhelt az ellene indult eljárásban beismerő vallomást tegyen, tehát nincs olyan, hogy valaki tagadja a vele szembeni gyanút, majd a vádak ejtéséért cserébe „énekel másokról”, ahogy az alvilágban nevezik a vádalku rendszerét. Mindig kell ügyvéd is hozzá, hiszen ez egy nagyon bonyolult jogi művelet. Csak nyomozati szakban köthető egyezség, a bírósági tárgyaláson már nem. Az egyezséget kérheti a terhelt, de felajánlhatja annak lehetőségét a hatóság is.

– Persze, nálunk is „emelni kell a tétet”, vagyis – visszatérve az előbb említett amerikai példára – egy gyilkosság gyanúsítottja nem köthet alkut egy betörés megoldásáért cserébe –folytatta a jogász. – Úgy vélem, a Seszták-ügy esetében egy már beismerésben levő gyanúsított egyezett meg a hatósággal az enyhébb büntetésért, olyan, aki maga is részt vehetett a vagyon eltüntetésében. Egy ilyen alku évekkel csökkentheti a kiszabható szabadságvesztés mértékét, de akár felfüggesztett büntetést is hozhat. Egy dologra nem terjedhet ki: ha az egyezség megkötője is részesült a bűncselekmény útján megszerzett pénzből, azt nem tarthatja meg, a vagyonelkobzás nem alku tárgya.

