A klímahírek ritkán szólnak ennyire feszült előrejelzésről. A Csendes-óceán térségében La Niña utolsó jelei gyengülnek, és a modellek egyre nagyobb eséllyel mutatnak El Niñóra 2026 második felében. Egy ilyen váltás bármelyik évben figyelmet kapna, de most különösen sok múlik rajta. A világ egy rendkívüli meleg időszak után jár, az óceánok sok hőt raktároznak, és a globális átlaghőmérséklet továbbra is rekordközelben van. Ebben a helyzetben egy kialakuló El Niño jóval többet jelent, mint egy szokásos éghajlati címke. Azt jelzi, hogy a globális időjárást alakító egyik fő tényező újabb nyomást tehet egy már amúgy is terhelt rendszerre.
A kutatók ugyanakkor nem jelentenek ki kész tényt, és nem beszélnek biztos szuper El Niñóról. A NOAA szerint előbb ENSO-semleges állapot következik, majd június és augusztus között jöhet El Niño, 62%-os eséllyel. A WMO is azt mondja, hogy rövid távon továbbra is a semleges állapot a legvalószínűbb, és csak később nő meg El Niño esélye. A kép tehát egyszerre aggasztó és bizonytalan. Az előrejelzés komolyabb lett, de a legerősebb állítás még nincs megerősítve. A szakemberek lényegében azt mondják, hogy érdemes figyelni a Csendes-óceánt, komolyan kell venni a bizonytalanságot, és számolni kell azzal, mit tesz egy melegebb világ egy újabb lökéssel.
A kilátások melegebbek, de a bizonyítékoknak még van határuk
NOAA 2026 márciusi ENSO-összefoglalója valódi fordulatot mutat, de nem ad okot teljes bizonyosságra. La Niña februárban még jelen volt, a kelet-középső Csendes-óceán felszíni vize az átlag alatt maradt. A legfrissebb heti Niño-3.4 érték -0,5°C volt, vagyis a hűlés gyengült, de a fordulat még nem zárult le. A NOAA szerint a maradék La Niña-hatás hamarosan kifut. Május és július között semleges állapotot vár, utána pedig június és augusztus között már El Niño az első számú forgatókönyv. Ennek 62% az esélye, és a jelenség akár 2026 végéig is eltarthat.
Az IRI előrejelzése is ebbe az irányba mutat, bár saját valószínűségekkel és fenntartásokkal. A márciusi kilátás szerint március és május között körülbelül 90% az esély a semleges állapotra. Az El Niño-esélyek ezután gyorsan nőnek. A Drought.gov a NOAA elemzését összefoglalva azt írja, hogy a modellek mintegy 80%-a ősz elejére már átlépi az El Niño-küszöböt. Ez magyarázza a fokozódó figyelmet. A szakemberek nem egyetlen meleg foltra néznek a térképen, hanem a teljes óceáni rendszer átalakulását figyelik.
A felszín alatti melegebb víz később a felszínre emelkedhet, és tovább erősítheti a felmelegedést. Ez azért fontos, mert az El Niño gyakran alulról épül fel. A légkör később reagál. A váltás jele tehát valósnak tűnik, de még nem teljes. Ezért maradnak óvatosak a hivatalos közlemények. A NOAA egyszerre tart fenn La Niña-figyelmeztetést és El Niño-figyelést. Ez jól mutatja a jelenlegi helyzetet. A Csendes-óceán már mozog, de még nem ért át teljesen a másik oldalra.
A kutatók a várható időzítés és az erősség kérdésében is óvatosak. A NOAA szerint, ha El Niño kialakul, az esemény ereje „nagyon bizonytalan”. Az ügynökség csak egyharmados esélyt ad annak, hogy 2026 végére erős legyen a jelenség. A WMO márciusi frissítése ugyanezt az óvatosságot ismétli meg. Rövid távon továbbra is a semleges állapot a legvalószínűbb, és a boreális tavasz alatt a jóslási pontosság általában csökken. Ezt nevezik a „spring predictability barrier”-nek, vagyis tavaszi előrejelezhetőségi gátnak. Ilyenkor az óceán és a légkör könnyebben vált irányt. Ettől még az előrejelzés nem üres. Csak azt jelenti, hogy a megbízható szakemberek nem tesznek úgy, mintha június vagy október már előre eldőlt volna.
Ugyanez a visszafogottság érvényes a szuper El Niño kifejezésre is. A NOAA hivatalos előrejelzése nem használja ezt a címkét. A Climate.gov korábban arra is rámutatott, hogy a legerősebb kategóriák küszöbei nem hivatalosak. A tudósok beszélhetnek egy erős esemény lehetőségéről, de azt nem keverik össze azzal, amit a jelenlegi adatok ténylegesen igazolnak. Ez azért fontos, mert a szezonális előrejelzések befolyásolják a mezőgazdaságot, a vízgazdálkodást, a katasztrófa-tervezést és a biztosítási döntéseket. Ezeknek valószínűségekre van szükségük, nem túlzó szavakra. A bizonyítékok most azt mutatják, hogy az óceán melegszik, és a modellek egyre inkább fordulatot jeleznek. A legerősebb verzió viszont még megelőzi a jelenleg elérhető adatokat.
A rekordmeleg miatt más lett egy lehetséges El Niño jelentése
A Sentinel-6 Michael Freilich tengeri szintmérő műhold a Csendes-óceán egyenlítői térségében kelet felé haladó meleg vízhullámot, úgynevezett Kelvin-hullámot figyelt meg, amely 2024 májusában elérte a dél-amerikai partok közelét. Az ilyen hullámok gyakran megelőzik az El Niño kialakulását.
A tudósok azért aggódnak egy új El Niño miatt, mert egy már eleve forró klímarendszerben érkezne. A WMO megerősítette, hogy 2024 volt a valaha mért legmelegebb év a 175 éves megfigyelési sorban. Az éves átlaghőmérséklet 1,55°C-kal haladta meg az 1850 és 1900 közötti átlagot. A szervezet azt is közölte, hogy 2025 a három legmelegebb év között végzett. Ez azért lényeges, mert 2025 úgy maradt a csúcsközelben, hogy közben La Niña átmeneti hűtőhatása is jelen volt.
A hosszú távú tendencia közben nem tört meg. Az óceánok továbbra is sok hőt tároltak, és a felmelegedés nem lassult le. A WMO szerint az elmúlt 11 év volt a valaha mért 11 legmelegebb év. Ez jól mutatja, miért más ma minden természetes éghajlati ingadozás olvasata. Az El Niño a megszokott óceán és légkör közti folyamattal továbbra is pluszhőt hoz, csak most sokkal melegebb alapállapotra érkezik.
Egy jövőbeli eseménynek nem kell önmagában történelminek lennie ahhoz, hogy történelmi következményeket okozzon. Erősítheti a már kialakuló szélsőségeket, és elnyújthatja a meleg időszakokat olyan évszakokra is, amelyek korábban nagyobb mozgásteret adtak. Ezért súlyosabbak a mostani előrejelzések, mint amilyenek évtizedekkel ezelőtt lettek volna. A melegedő Csendes-óceán már nem semleges háttérbe érkezik, hanem egy olyan klímarendszerbe, amely sokat vesztett a régi tartalékából. Még a mérsékelt pluszhő is nagyobb következményekkel járhat, mint korábban.
A WMO klímaértékelése időben is fontos hátteret ad ehhez. A szervezet szerint 2024 globális átlaghőmérsékletét egy erős, év elején tetőző El Niño is emelte. Ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogy már 2023-ban is rekordközelben volt a hőmérséklet. 2023 júniusa és 2024 decembere között minden hónap globális átlaghőmérséklete meghaladta az adott hónap korábbi rekordját. A WMO egy másik fontos pontra is felhívja a figyelmet. Az, hogy egyetlen év 1,5°C fölé kerül, még nem jelenti a Párizsi Megállapodás céljának végleges átlépését. A küszöböt évtizedes átlagokra mérik, nem egy naptári évre. A gyakorlati kockázat ettől még komoly.
Ha a világ ilyen magas bázisról indul, a Csendes-óceán extra melegedése egyszerre több rendszert billenthet meg. Hat a hőmérsékleti rekordokra, a tengeri hőhullámokra, a gleccserek olvadására, a terméskiesésre és a közegészségügyi terhekre. Celeste Saulo szerint a 2023 és 2024 közötti El Niño „szerepet játszott” a rekordmelegben, de a fő hajtóerő továbbra is az emberi eredetű felmelegedés. A kutatók ezért nem csak egy hőmérsékleti számot figyelnek. Arra is figyelnek, hogyan találkozik az El Niño a meleg óceánokkal, a forró szárazfölddel és a már most is terhelt rendszerekkel.
Egy erősnek induló esemény is aránytalanul nagy következményeket okozhat. A vita tehát nem csak a hangzatos címkékről szól, hanem arról, mit jelenthet a plusz pacifikus melegedés egy olyan korban, amikor a klíma már most is sorra dönti meg a korábbi várakozásokat. A következő évszakra áthúzódó melegedési hullámok miatt az időzítés is számít.
Egy erős El Niño sok helyen átrendezné a csapadékot, de nem egyformán
Az El Niño nem egyetlen viharként csap le a világra. A trópusi csapadék, a légnyomás, a futóáramlások és a viharpályák átrendezésével hatalmas térségekre gyakorol befolyást. A NOAA hatásokról szóló útmutatója szerint a meleg ENSO-epizódok megzavarják a trópusi csapadék megszokott mintázatát. Ez aztán messze a Csendes-óceán egyenlítői térségén túl is átrendezi a légköri keringést.
A Csendes-óceáni futóáramlás melegebb ENSO-fázisban gyakran erősebb a szokásosnál. Emiatt a viharpályák és a frontok is eltolódhatnak, ami sok térségben megváltoztatja a csapadékot és a hőmérsékletet. A NOAA történeti térképei több általános mintát is mutatnak. Szárazabb idő gyakran jelenik meg Indonézia egyes részein, Észak-Dél-Amerikában és Dél-Afrikában a fontosabb évszakokban. Más térségekben viszont a csapadék nőhet. Ilyen lehet például a trópusi Dél-Amerika egy része és az Egyesült Államok déli térségének néhány része.
Ahogy az El Niño erősödik, a trópusi esőzóna általában keletebbre tolódik a Csendes-óceán fölött. Ez gyengítheti az ausztrál, délkelet-ázsiai, dél-amerikai, közép-amerikai és afrikai monszunrendszerek egy részét. Ezek a minták segítik a szezonális előrejelzéseket, és segítenek a kormányoknak a szárazság, az árvíz, a terméskiesés és az erdőtüzek kockázatára készülni. A térképek azonban csak iránymutatók, nem ígéretek.
A helyi domborzat, az egyenlítői Csendes-óceánon kívüli tengeri hőmérsékletek és a mindennapi időjárási zaj mind módosíthatják a végső kimenetelt. Még egy jól előrejelzett El Niño is okozhat meglepetést a felszínen. Egyetlen kis pályamódosulás is elég lehet ahhoz, hogy az egyik járásban sok csapadék essen, a szomszédban pedig erős szárazság alakuljon ki. Ezek a helyi eltérések gyakran a valódi emberi hatást adják meg.
A WMO 2024-es klímajelentése szerint az abban az évben tapasztalt hatások egy része összhangban volt El Niñóval. Észak-Dél-Amerika és Dél-Afrika egyes térségeiben száraz időszakokat említ. A NOAA 2026 márciusi mozambiki anyaga is összekapcsolja az érkező szezonális kilátásokat a várható ENSO-átmenettel. A közlemény szerint előbb semleges állapot következik, majd június és augusztus között valószínű az El Niño. Ezek az előrejelzések azért fontosak, mert a közösségek nem elméleti szinten reagálnak az ENSO-ra. A gazdák az ültetési időt figyelik, a víztározókat kezelők a lefolyást, az egészségügyi hatóságok pedig a hőterhelést és az élelmezésbiztonságot.
A WMO ezért nevezi a szezonális előrejelzéseket „alapvető tervezési eszközöknek”. Segítenek abban, hogy a döntéshozók még a veszteségek előtt készüljenek fel. Ugyanakkor a szervezet azt is figyelmezteti, hogy minden El Niño más. Más éghajlati tényezők, például az Indiai-óceáni Dipólus is erősíthetik vagy gyengíthetik a várható mintát. A többi óceán hőmérséklete és a regionális légköri eltérések szintén változtathatnak a képen. Ezért egy jövőbeli erős El Niño ugyanazokat a kockázatokat hozhatja, de nem feltétlenül ugyanott és nem ugyanúgy, mint a korábbi események. A tudósok ezért a telekapcsolati mintákat tervezési keretként használják, nem kőbe vésett forgatókönyvként.
A jövőbeli szuper El Niño kockázatáról még zajlik a vita
A szezonális előrejelzések egy kérdésre válaszolnak, de a kutatók egy nehezebbel is küzdenek. Vajon a globális felmelegedés gyakoribbá teszi a legerősebb El Niño-eseményeket, vagy inkább csak súlyosabbá, ha bekövetkeznek? Ez a vita még tart, mert a bizonyítékok több irányba mutatnak.
Egy 2024-es Nature-tanulmány, amelyet K. Thirumalai vezetett, amellett érvel, hogy a múlt éghajlataiban látható jelek alapján a jövőben nőhetnek a szélsőséges El Niño-események. A szerzők szerint az ENSO-ingadozás sokat változhat különböző éghajlati állapotok között. Szimulációik nagyobb ENSO-változékonyságot mutattak üvegházhatású melegedés mellett, és gyengébb változékonyságot jégkorszaki körülmények között. Ez arra utal, hogy egy melegebb világ kedvezhet az erősebb felső kategóriás eseményeknek.
Újabb kutatások is erősítették az aggodalmat. Egy 2025-ös Nature Communications-tanulmány, amelyet Aoyun Xue vezetett, a nagy erejű El Niño-eseményeket vizsgálta. A szerzők „szuper El Niño-eseményeknek” nevezték ezeket, és összefüggést találtak a klímaállapotok hirtelen váltásaival. Azt is írják, hogy a globális felmelegedés várhatóan tovább erősíti ezek hatását. A valószínűség és a hatás nagysága nem lineárisan, hanem ugrásszerűen is nőhet. Ezek komoly eredmények. Azt sugallják, hogy a jövő nagy erejű El Niño-eseményei nem egyszerűen a régi károkat ismételhetik meg melegebb környezetben, hanem a klímarendszer más részeire is erősebb zavarokat vihetnek át.
A vita már nem csak arról szól, hogy visszatér-e az El Niño. Arról is szól, mit tesz egy melegebb bolygó a legzavaróbb változataival. Mégis, a tudományos kép kevésbé lezárt, mint ahogy azt a köznyelv néha sugallja. Nem minden kutatás talál meredek emelkedést a szélsőséges El Niño-események gyakoriságában. Korábbi vizsgálatok azt is felvetették, hogy egyes növekedések bias-korrekció után gyengülnek. Más munkák inkább a csapadékhatás, az időtartam vagy a telekapcsolatok változására figyelnek, nem egyszerű eseményszámokra.
A NOAA saját frissítései is emlékeztetnek arra, hogy a mérési módszer számít. A Drought.gov 2026 márciusában kiemelte az új Relative Oceanic Niño Indexet. A NOAA azért vezette be ezt az indexet, hogy a melegedő háttérklíma mellett pontosabban írja le az ENSO-t. Ez azért fontos, mert a régebbi mérési módok a mai meleg eseményeket nagyobbnak mutathatják a múlthoz képest. A relatív index megpróbálja különválasztani a hosszú távú óceáni melegedést és az ENSO rövidebb ciklusait.
Vagyis már egy jövőbeli esemény besorolása is több odafigyelést igényel, mint korábban. A kutatók ezért három külön kérdést választanak szét. Az egyik azt vizsgálja, gyakoribbak lesznek-e a szélsőséges események. A másik azt nézi, erősödnek-e a hatásaik. A harmadik azt firtatja, hogy a mérőszámaink még jól látják-e ezeket a változásokat. A jelenlegi irodalom nem zárja le ezeket a kérdéseket. Inkább nyitva hagyja őket, miközben egyre több jel utal magasabb kockázatra. Ezért nem helyes egyetlen szezonális előrejelzésből egy állandó szuper El Niño-korszakot kiolvasni. Sokkal inkább egy nagyobb, még formálódó tudományos vitán belüli adatpontról van szó.
Mit mondanak most valójában a tudósok
A kutatók nem azt állítják, hogy egy rekorddöntő szuper El Niño már elkerülhetetlen. Azt mondják, hogy 2026 második felére az El Niño lett a vezető forgatókönyv. A NOAA márciusi anyaga szerint a La Niñából a következő hónapban semleges állapotba vált a rendszer, majd június és augusztus között jöhet El Niño, 62%-os eséllyel. Az IRI is azt mutatja, hogy rövid távon a semleges állapot dominál, később pedig emelkedik El Niño valószínűsége. A WMO márciusi frissítése is ugyanerre az irányra utal. Szerintük a gyenge La Niña hamarosan semleges állapotba cseng ki, majd az év későbbi részében El Niño felé fordulhat a rendszer.
A vezető előrejelző központok közti egyezés fontos. Azt mutatja, hogy a kockázatnövekedés nem egyetlen modellre vagy intézményre épül. Ugyanakkor az ügynökségek ugyanazt az óvatosságot is megismétlik. Rövid távon továbbra is a semleges állapot a legvalószínűbb. A későbbi erősség pedig továbbra is nehezen megjósolható. A NOAA szerint az esemény lehetséges erőssége „nagyon bizonytalan”, és csak 1:3 az esélye annak, hogy 2026 végére erős legyen. Ez a valódi tudományos üzenet ma.
A fordulat esélye látványosan nőtt. A legerősebb történet változata még mindig lehetőség, nem ítélet. A kutatók egy hiteles kockázatra figyelmeztetnek, nem kész eseményt jelentettek be. Ez a fékezett, de világos hozzáállás illik a komoly előrejelzéshez. A tudósok közben egy tágabb gondolatot is hangsúlyoznak, és ez magyarázza a mostani érdeklődés erejét. A természetes éghajlati hullámok ma már egy ember által felmelegített rendszerben zajlanak.
A WMO szerint az ENSO-események az ember okozta éghajlatváltozás keretében működnek. Ez a háttér növeli a hosszú távú hőmérsékletet, és több szélsőséget súlyosbít. Ezért vonz ma különösen nagy figyelmet még egy mérsékelt vagy erős El Niño is. A kérdés nem csak az, mi a neve a Csendes-óceánban zajló folyamatnak. A kérdés az, mit tesz a plusz óceáni meleg egy már rekordközeli világban. A WMO szerint 2024 volt a valaha mért legforróbb év, és 2025 is a három legmelegebb közé került. Celeste Saulo azt is kiemelte, hogy a szezonális előrejelzések valós készültség esetén „életeket menthetnek”.
Ez a megközelítés elválasztja a tudományos munkát a túlzó történetmeséléstől. A szakemberek nem látványt keresnek a Csendes-óceánban. Azért figyelik, mert több kockázat egyszerre romolhat. Csökkenhet a csapadék, erősödhet a tengeri hőhullám, nőhet a terméskiesés, fokozódhat az egészségügyi teher, és emelkedhetnek a katasztrófa-költségek is, amikor a háttérklíma már eleve feszült.
A legpontosabb összegzés ezért nyugodt, de nem megnyugtató. Szuper El Niñót még nem jelentettek ki. Jelentős El Niño-kockázatot viszont igen. A tudósok azt szeretnék, ha a döntéshozók ezt komolyan vennék, miközben a bizonytalanságot is tiszteletben tartják. Ezt nem mindig könnyű világosan közvetíteni, főleg olyan időszakban, amikor a hangosabb állítások jobban terjednek. Mégis ez az őszinte álláspont ma. Ezért érdemes a kormányoknak, a gazdáknak, a kórházaknak és a háztartásoknak is felkészülniük.
