A nyolcvanas években robbant be, és szinte egyik napról a másikra lett modellből Oscar-díjas színésznő. A csillogás mögött viszont olyan terhek voltak, amikről sokáig kevesen tudtak, köztük egy gyerekkori, életveszélyes pillanat is, mindössze 8 évesen.
Szinte „amish” szigor New Englandben
Kevés kilencvenes évekbeli színész nyert meg magának ennyi nézőt és kritikust, mint ő. A jellegzetes gödröcskéi, a természetes kisugárzása és az, ahogy minden szerepben hiteles volt, gyorsan Hollywood kedvencévé tette. 1958. január 21-én született Warehamben, Massachusetts államban. Már kicsiként érezte, hogy a szereplés az útja. Később úgy emlékezett, hogy háromévesen már „tudta”, ez munka, pedig otthon szinte csak Disney-rajzfilmeket nézhettek.
A szülei, Bill és Lucille, földhözragadt, régimódi emberek voltak. A színésznő viccelődött is azzal, hogy „amishok lettek volna, ha tudják, hogy létezik ilyen”. A bátyjával, Dannal udvariasságra és jó modorra nevelték őket. A család egyszerűen élt: fával fűtöttek, az apja vágta a tűzifát, az anyja sok mindent maga termesztett. Ő maga úgy írta le ezt az időszakot, hogy „mindentől eléggé el voltak zárva”.
Amikor majdnem meghalt, 8 évesen
Bár távol nőtt fel Hollywoodtól, a gyerekkora mégsem volt idilli. Elmesélte, hogy 8 évesen kis híján meghalt egy ijesztő autóút során a 99 éves nagybátyjával, Jackkel. A férfi veszélyesen vezetett, átsodródott a szembejövő sávba, és már közeledett feléjük egy autó.
A legfurcsább rész az volt, hogy senki sem szólt rá. Sem ő, sem a szülei, mert a családban az udvariasság mindent vitt. Jack az utolsó pillanatban visszarántotta az autót, így elmaradt a frontális ütközés, de az élmény benne maradt. A tanulság, amit akkor levont, egyszerű és kegyetlen volt: maradj udvarias, bármi történjen.
Ez a minta, vagyis hogy túl udvarias ahhoz, hogy kiálljon magáért, végigvonul a 2022-es memoárján is, amelynek címe: Dying of Politeness.
A titok, amit hosszú ideig cipelt
A könyvében egy másik, sokkal sötétebb emlékről is beszélt. Gyerekként molesztálta egy szomszéd, miközben újságot vitt neki. Ahogy sok túlélőnél, nála sem akkor állt össze igazán, mi történt, csak később, felnőttként.
A Vanity Fairnek úgy fogalmazott, hogy szégyent érzett, mert gyerekként nem értette, miért rossz az, ami történik. Aztán látta az anyja reakcióját, és ettől azt hitte, „valami szörnyű dolgot” csinált.
Az anyja szembesítette a szomszédot, rendőrségi ügy azonban nem lett belőle. A színésznő azt is elmondta, hogy az anyja megtiltotta, hogy még egyszer felmenjen a férfi lakásába, de nem magyarázta el, mi történt, és miért volt az rossz. Így ez sokáig kimondatlan, nyomasztó titok maradt.
Később úgy összegezte, hogy azt tanulta meg: „nem szabad panaszkodni”, mert a panaszkodás figyelmet vonz, és azt ők otthon kerülték. Ő pedig hallgatott, még akkor is, amikor beszélni akart róla.
Magasság, gúnyolódás, önbizalom
A kamaszéveit a magassága is megnehezítette. Középiskolában ő volt az egyik legmagasabb lány, és ez nem előnyként jelent meg, inkább teherként. A The Chilliwack Progressnek 1985-ben azt mondta, mindig hívták kosarazni, de nem volt igazán jó benne. Inkább atlétikázott, magasugrásban és gátfutásban versenyzett.
A The View-ban arról beszélt, hogy kiskorától kezdve magas volt, emiatt félénk és önbizalomhiányos lett. A legkevésbé sem akart kilógni, mégis állandóan kilógott.
A csúfolódás sem maradt el. Elmondta, hogy a fiúk a középiskolában Kareem Abdul-Jabbarnek nevezték, ami szerinte „nagyon kedves” becenév volt, nyilván iróniával.
Sporton kívül fuvolázott a menetelőzenekarban, az utolsó évében pedig Svédországban tanult, és folyékonyan megtanult svédül. A főiskolát a New England College-ban kezdte New Hampshire-ben, majd átment a Boston Universityre, ahol drámát tanult.
A szülei nem akadályozták az álmait, inkább elfogadták, hogy ezt akarja. Ő maga úgy látta, azért is, mert olyan keveset tudtak erről a világról, hogy számukra szinte felfoghatatlan volt, hogy ebből karrier lehet. Egy meglepő részletet is megosztott: a szüleinek sosem mondta el, hogy végül nem diplomázott le, és ezt ők a halálukig nem tudták.
Victoria’s Secret modell, majd az első filmes lehetőség
1977-ben New Yorkba költözött. Dolgozott kirakati próbababaként, eladóként és pincérnőként, közben pedig belevágott a modellkedésbe. Szerződött a Zoli Agencyhez, és szerepelt a Victoria’s Secret katalógusban is, ami később kulcsszerepet játszott abban, hogy felfigyeltek rá.
Az NPR-nek azt mondta, inkább filmekben akart játszani, nem színházban. Úgy gondolta, modellként könnyebb lesz filmes ajánlatokhoz jutni, mert akkoriban olyan nevek kaptak szerepeket, mint Christie Brinkley vagy Lauren Hutton. Ő nem lett világsztár modell, de dolgozott eleget ahhoz, hogy az ügynökségen keresztül megkapja az első színészi munkáját.
A nagy fordulat akkor jött, amikor Sydney Pollack rendező meglátta a katalógusban, és beválogatta az 1982-es Aranyoskám című filmbe. Dustin Hoffman mellett játszott, és a kritikák gyorsan felfigyeltek rá. Ezután Los Angelesbe költözött, és egyre több rendező kereste.
A neve: Geena Davis.
Sorozatok, majd a filmek felé fordult
1983-ban szerepelt a Buffalo Bill című, elismert tévésorozatban, majd 1985-ben saját sorozatot kapott Sara címmel. A műsort hamar elkaszálták, Davis pedig a mozifilmekre állt rá.
Játszott az 1985-ös Transylvania 6-5000-ben Jeff Goldblum oldalán, de a film nem lett siker. Egy évvel később viszont újra együtt dolgoztak a mára kultikus A légy (1986) című filmben, ami igazi áttörést hozott.
1988-ban jött Tim Burton Beetlejuice – Kísértethistóriája. 1989-ben pedig Davis főszerepet kapott Az alkalmi turistában, amely négy Oscar-jelölést is kapott. Az ő alakítása meghozta a Legjobb női mellékszereplő Oscar-díját, és ezzel végleg az élvonalba került.
Thelma és Louise, Micsoda csapat!, és a saját hang megtalálása
Sokaknak mégis a Thelma és Louise a legismertebb munkája. Ridley Scott filmje erős, nőközpontú történet volt, és Davis később arról beszélt, hogy a forgatás és a film fogadtatása is sokat adott neki.
A Susan Sarandonnal kialakult barátsága különösen fontos lett. Davis úgy emlékezett rá, hogy Sarandon egyszerűen és tisztán kimondta, amit gondolt, és ez bátorította őt is, hogy jobban kiálljon magáért.
A Thelma és Louise után jött a Micsoda csapat!, ami tovább erősítette a helyét a női történeteket középpontba állító filmek között. Davis szerint ezeknek a filmeknek a hatása azért is volt „meglepő és jelentős”, mert ritkán készültek nagy figyelmet kapó, nőknek szóló, nőkről szóló történetek.
A kilencvenes évek elején sokszor a külsejéről is kérdezték. A Vogue-nak 1992-ben úgy fogalmazott: az ember ilyenkor mit mondjon, de amikor visszanézi magát filmen, néha azt gondolja, hogy „ez tényleg jól néz ki”.
A hollywoodi gálákat viszont őszintén élvezte, főleg az öltözködés miatt. A Thelma és Louise utáni Oscar-gálán feltűnést keltett egy drámai, Bo Peep ihlette ruhában, hosszú uszállyal. Azt mondta, kisvárosból jött, és az Oscar olyan élmény volt, hogy természetesen valami igazán glamúrosat akart felvenni. Közben a saját családját is felidézte, ahol egyszerűen éltek, és az anyja „csak piros rúzst” használt.
Ahogy közeledett a 40, a szerepek fogyni kezdtek
A karrierje egy ponton megtört, ami sok színésznőnek ismerős. A The Guardiannek 2020-ban azt mondta: „lezuhant a szikláról”. A jó szerepek hirtelen ritkábbak lettek, és ez nagy váltás volt.
A hatása viszont nem tűnt el, csak a fókusz került át az életének más részeire.
Négy házasság, anyaság 46 évesen
Geena Davis négyszer ment férjhez, köztük Jeff Goldblumhoz is. Az első gyereke 46 éves korában született. Ma háromgyerekes anya: a lánya Alizeh, valamint az ikerfiai, Kaiis és Kian.
A negyedik férjével, Reza Jarrahy plasztikai sebésszel valósult meg az álma az anyaságról. Egy buliban találkoztak, először barátok lettek. Davis óvatos volt, Jarrahy 15 évvel fiatalabb volt nála. Később bevallotta, eleinte inkább könnyed kapcsolatként gondolt rá, nem tervezett előre. Aztán beleszeretett, és Jarrahy lett a férje, valamint a gyerekei apja.
2001-ben házasodtak össze, 2002-ben megszületett Alizeh. 2004-ben jöttek az ikrek, Kaiis és Kian. Davis azt mondta, a legnagyobb félelme az volt, hogyan bír el három, három év alatti gyerekkel. Azt is elismerte, hogy először attól tartott, nem tud majd senkit úgy szeretni, mint a lányát, aztán megszülettek a fiai, és ez a félelem eltűnt.
A terhesség részleteiről, és arról, hogy használt-e IVF-et (mesterséges megtermékenyítés), nem beszélt nyilvánosan.
Miért nem tolja a gyerekeit a show-biznisz felé
Davis nem erőlteti, hogy a gyerekei színészkedjenek. A lányát különösen óvja, és többször is utalt rá, hogy a filmiparban a nőket gyakran kihasználják és tárgyiasítják.
Ugyanakkor Alizeh akár követheti is az útját. A LinkedIn-profilja szerint a University of Southern California hallgatója, és zeneipari, valamint filmes területen tanul alapszakon.
Geena Davis Institute on Gender in Media szervezet, és a nemek aránya a filmekben
Amikor a gyerekei kicsik voltak, Davis elkezdte jobban figyelni, hogyan ábrázolják a nőket filmekben és sorozatokban. Azt látta, hogy komoly az egyenlőtlenség, ezért 2004-ben megalapította a Geena Davis Institute on Gender in Media szervezetet.
Azóta is sokat beszél arról, mennyire férfiközpontú a rendszer. Többször kiemelte, hogy a filmek nagy részét férfiak rendezik (ő 96%-ot említett), és szerinte ez nem azért van, mert ne lenne elég tehetséges nő, hanem mert a kapuk sokáig zárva maradtak előttük.
Geena Davis ma
Davis 69 évesen is aktív. A tervek szerint szerepel a Duffer testvérek Netflixre készülő természetfeletti rejtélyszériájában, The Boroughs címmel. A Deadline leírása szerint a történet egy látszólag idilli nyugdíjas közösségben játszódik, ahol egy váratlan csapatnak össze kell fognia, hogy megállítson egy másvilági fenyegetést, ami el akarja venni tőlük az egyetlen dolgot, amiből már amúgy is kevés van: az időt.
